szörnyű szomszéd

A „rossz szomszédság török átok” mondást jó néhányan megtapasztaltuk már a saját bőrünkön. A szörnyű szomszédokról szóló sztorik olykor megmosolyogtatóak – főleg, ha nem a te lakásod mellett zajlik –, máskor tényleg hátborzongatóak. Összegyűjtöttünk néhány rémtörténetet. 

Kukorékolás a panelben 

A hetvenes-nyolcvanas években gombamód szaporodó panelokban sokszor döbbenetes események történtek meg. 

„Az alattunk lévő lakásban egy zenész lakott a családjával – meséli Tibi. Amikor hétvégi napokon játszott, és nem ért haza időben, vagy nem hozott haza elég pénzt, akkor olyan hangosan veszekedett vele az asszony, hogy mi is ültünk az ágyban.”

Szerencsére, lakott az emeleten egy villanyszerelő, aki ilyenkor lesétált a nyolcadikra, lenyomta a villanyórát, és a sötétben végre csend lett.

Szintén panelben esett meg, hogy hajnalban nem aludt senki, bár ezúttal meglepő látogató okozta a galibát. 

„A nagypapámék Kőbányán laktak, egy tízszintes ház legfelső emeletén – kezdi a történetet Peti. A mai napig nem tudjuk, hogyan jutott hozzá, de egyik délután egy dobozban egy élő kakast hozott haza. Úgy gondolta, hogy majd szombat reggel levágja, és készül belőle jó erős húsleves, addig meg majd ellesz a lengőfolyosón. Igen ám, de a kakasnak nem szóltak, hogy ez már nem a tanya, hanem a panelrengeteg; annak rendje és módja szerint hajnali négy órakor kukorékolni kezdett. Soha nem felejtem el a látványt, ahogy a szemben lévő háztömbben sorra kapcsolják fel a villanyokat! Valószínűleg először a szomszédok nem akartak hinni a fülüknek. Így papáék kénytelenek voltak a vágást előrébb hozni; reggel 8-kor már rotyogott a leves.”

Hasonló történetről mesélt Cini is: a belvárosban laktak, és ott a nagypolgári lakás előtt, a körfolyosón gondoltak a szomszédok két tyúkot levágni, ráadásul nem túl szakszerűen; a madarak többször is elszabadultak, mire aztán a fazékba kerültek. Másnap viszont az egyik szomszéd megkérte őket, hogy többé ilyen ne forduljon elő.

Szörnyű szomszéd, aki az egész utca életét megkeserítette 

Szintén a nyolcvanas években esett meg a következő történet. A család a frissen átadott lakás előszobájában gyülekezett, és éppen indultak volna valahová, amikor fordult a zár, nyílt az ajtó, és az alattuk lakó szomszéd sétált be.

„Először nem lepődött meg, azt hitte, mi vagyunk náluk” – meséli Ági.

Aztán körülnézett, és látta, hogy valami mégsem stimmel, gondolom, nem voltak neki ismerősek a bútoraink. Jól nevelten elköszönt, behúzta az ajtót, majd ránk zárta.

„Kiderült, hogy az építtető ugyanolyan zárat tett az ajtókba. Másnap gyorsan lecseréltük.”

Egy másik lakásba is beköszönt a szomszéd, igaz, meglehetősen morbid módon.

„Jó néhány éve laktunk egy társasházi lakásban, amikor egyik napról a másikra egy folt jelent meg a nappali mennyezetén – idézi fel Laci. Mivel napról napra nagyobbnak láttuk, arra gondoltunk, hogy esetleg a felettünk lakónál eltörhetett egy vízcső, és onnan szivárog hozzánk a nedvesség. Így hát úgy döntöttünk, felmegyünk az emeletre. Többször csöngettünk, de mivel nem érkezett válasz – és borzasztó bűz terjengett a folyosón –, megkérdeztük az egyik szomszédot, hogy tudja-e, ki lakik ott. Nem akarom hosszúra nyújtani a történetet, a rendőrség végül betörte az ajtót; egy idős hölgy lakott ott, aki sajnos elhunyt, és éppen a nappalink fölött feküdt.”

Egy másik idősebb hölgy viszont életében keserítette meg a szomszédai mindennapjait. Margitka féléves forgóban szállt rá egyik vagy másik mellette lakóra. Imádott kertészkedni – hiszen így mindig szemmel tarthatott mindenkit –, ha pedig valakit kipécézett magának, annak nem volt menekvés. Vélt vagy valós sérelmeit sorolva, gonosz gúnyneveket fabrikálva kergette az őrületbe a többieket, míg aztán elköltözött. Nem az utcából, hanem ebből a világból. Nem meglepő módon egyik szomszédja sem jelent meg a temetésén…

A reménysugár: Engedj közelebb!

Akad olyan szomszéd is, aki kizárólag akkor tudja begyújtani az avart, ha a mellette lakó a nagymosás után befejezte a teregetést, és tökéletes szögben száll az ágynemű irányába a füst. Olyannal is találkoztunk már, aki csak akkor tudta a kerítés menti gyümölcsfákat permetezni, amikor a szomszéd kétéves gyereke a homokozóban ült. Szintén a kerítés mellett. 

Ugyanakkor, a hangoskodás is gyakran okoz problémát a szomszédok között. A vasárnap reggel füvet nyíró Géza bácsi, vagy mindenki kedvence, aki a motoros fűrészt forgatja ilyenkor a legnagyobb örömmel. Vannak azonban olyan zajok, amelyek semmiképpen nem valók szomszéd- és gyerekfülnek.

„Két emelettel lejjebb lakott egy fiatal pár, akik óraműpontossággal, szombat reggel, fél 8-kor éltek házaséletet, mindezt nem kis hangerővel” – mondja nevetve Timi.

Előfordult, hogy a kislányom felébredt, és megkérdezte, hogy mi baja van a néninek, hogy így sikít.

„Egy másik szomszéd pedig megállított a folyosón, hogy ugye mi is halljuk az áriát? Végül szerencsére elköltöztek.”

A gyakori, hajnalig tartó összejövetelek is pokollá tudják tenni a szomszédok életét. Ezzel szembesült Nóri is.

„A társasházban, ahol a férjemmel és az akkor még pici kisfiunkkal éltünk, volt egy pár, akik rendszeresen tartottak hajnalig bulikat – idézi fel Nóri. Az egy dolog, hogy a szomszédoktól soha nem kértek elnézést – engedélyt meg főleg nem –, de nekünk úgy tűnt, hogy nemcsak a saját születés- és névnapjukat ünneplik ott, de a teljes baráti társaságét. Rendszeresen az egész ház hajnali 4-kor még ébren ült az ágyban, az egyetlen reménysugár a Republic Engedj közelebb című dala volt. Minden alkalommal, miután azt elordibálta az akkorra már illuminált állapotban lévő csapat, hazavonultak a legények. A legfelháborítóbb, hogy egyik reggel a férj odajött hozzám, hogy megkérjen, halkabban menjek el az ajtajuk előtt a magas sarkú cipőmben, amikor reggel munkába indulok, mert zavarja a bioritmusát. Ezzel nehéz lett volna vitatkozni…”

Ha szeretnéd tudni, milyen jogi lépések tehetők az ilyen szomszédokkal szemben, olvasd el cikkünket, melyben szomszédjogra szakosodott szakértőnk ad tanácsokat.