Azt sokan tudják, hogy az első valódi krimit Poe írta. Arról azonban ritkán lehet hallani, hogyan kezdődött a magyar krimi története, és hogyan folytatódott a rendszerváltásig. Most kinyomoztuk.A műfaj detektívregény néven vonul be a magyar irodalomba; Hankiss János 1929-ben ezen a címen ír vékony kis könyvet a krimiről, de így emlegeti Erényi Gusztáv is a Nyugatban, kb. egy évtizeddel később. Az elnevezés olyan szempontból érdekes, hogy az első, krimiknek nevezhető művekben még nem bukkannak fel detektívek, később is csak vázlatos alakokkal találkozunk; sőt, a klasszikus értelemben vett detektív-figura egyébként sem nagyon tud majd meghonosodni Magyarországon.
Az oknyomozó riportertől a Jaguárig
Guthi Soma Tuzár Mihályával aztán megjelenik a magyar irodalom első „valódi" detektívje (vagy ahogy még akkoriban nevezték: felderítő, puhatoló, hekus vagy kopó), aki bűnözőből lesz nyomozó. Guthi maga egyébként büntetőügyvéd volt, de dolgozott hírlapíróként, írt novellákat és színműveket is, s ő Devecseri Gábor nagyapja. Rendkívül felvilágosult ügyvéd és író, aki már a századelőn kiáll a halálbüntetés eltörléséért, és egyike azoknak, akik elsőként írnak a homoszexualitásról egy olyan korban, amikor homoszexuálisnak lenni még bűncselekménynek számított. Tuzár visszatérő figura, aki a bűnügyeket már úgy oldja meg, ahogy azt mi, a XX-XXI. század olvasói megszokhattuk: következtet, kizár, lépésről lépésre halad, míg el nem ér a gyilkosig.
Heltai Jenő klasszikusa, a Jaguár 1914-ben jelenik meg. A szórakoztató (ál)bűnügyi regény cselekménye egy korabeli bulvárlap, a Krajcáros igazság körül bonyolódik. A kérdés, akárcsak ma, természetesen az, hogyan lehetne az uborkaszezon ellenében kicsit fellendíteni az eladást. Ennek érdekében alkotnak álhíreket, az események azonban később rendre megtörténnek. (A könyvből 1967-ben film is készült Dömölky János rendezésében, Mensáros László, Törőcsik Mari és Major Tamás főszereplésével.)
Rejtő-zködő írók
Zsarusztorik
Egy ország krimi irodalmának története mindig szorosan összefügg a rendőrség történetével. Rendőrséget Magyarországon először Szemere Bertalan állított fel 1848-ban. Az osztrák csapatok aztán nem sokkal később átvették a rendőri feladatokat, majd a híres-hírhedt Thaisz Elek rendőrkapitány fémjelezte kor következett, melyben virágzott a korrupció és a prostitúció, a helyzet pedig a kiegyezés után sem sokat változott. Az osztrákok ráadásul titkosrendőrséget is felállítottak, a megfigyelés tehát régebbi „hagyomány" Magyarországon, mint elsőre gondolnánk. Ezek után nem csoda, hogy a nyomozók nem a rendőrök közül kerülnek ki (bűnügyekkel ugyanis ők foglalkoznak), hiszen a rendőrség, mint testület már önmagában gyanakvást ébreszt az emberekben. Nyoma sem lehet annak a tiszteletnek, ami például a Scotland Yardot övezhette. A korai magyar darabokból így hiányzik annak a rendőrségnek a képe, amely a bűn nyomába ered, és hivatalból oldja meg a bűnügyeket. Másrészt, ezt tekintve nem csodálkozhatunk azon, hogy a rendszerváltás után a kevés bűnügyi irodalom, ami támogatást élvezhetett, éppen a rendőrség köreiben tevékenykedők tollából származott.
Krimi és a szocializmus
A szocializmus idején a dekadensnek bélyegzett magánnyomozók figurájának megalkotása persze még inkább lehetetlennek tűnik. A krimi egyébként is megszorul a tűrt és támogatott kategória között, nem jut levegőhöz, és a hatvanas évekre tulajdonképpen meghal. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem születnek bűnügyi könyvek, ezek azonban természetesen nagyon különböznek a nyugati országok krimijeitől. Mág Bertalan és Berkesi András, a kor két legnépszerűbb sikerkönyv-írója mindketten ÁVH-s rendőrből avanzsáltak íróvá, s könyveikben gyakran megtörtént eseményeket dolgoznak fel. A bűn elkövetői persze mindig azok, akik hátráltatják a magyar szocializmus kibontakozását:
Mág „korai műveiben sváb nagygazdák gyilkolnak magyar parasztcsemetéket, arisztokraták lopóznak a szocialista Magyarországra, hogy munkás származású szűzlányok meggyilkolásával döntsék meg a szocialista államrendet. Ellenforradalmárok papokat öldösnek, hogy ezt is a kommunisták nyakába varrhassák, emigránsok a szolnoki Tisza-híd felrobbantására készülnek" - olvashatjuk Bánki Éva tanulmányában. Magos őrnagy, Mág alteregója egyfajta ördögűzőként lép tehát fel, így pedig hiába is várnánk, hogy hideg fejjel végiggondolja az eseményeket. Mág legjobb darabjai egyébként a Nyomon a Mág-csoport című könyvből valók, ezek megtörtént bűneseteket dolgoznak fel, s az írásoknak javára vált, hogy az élet találta ki őket, nem pedig Mág.
Ezen kívül a szocializmus könyveladási listáinak élén állt, még a 80-as évek végén is a Hód-sorozat, a szocialista kém kalandjai, Mattyasovszky Jenőtől, valamint Moldova György Bűn az élet című riportkönyve, és a „kékfényes" Szabó László bűneseteket összegyűjtő könyve, a Kamera előtt a tettes. Ez utóbbiak, igaz, nem klasszikus értelemben vett krimik, de számot tartottak azok érdeklődésére, akik a kor szocialista krimijeit olvasták. Valószínű, hogy még mindig sok háztartásban megtalálhatók a „jó kis" Berkesi- és Mág-sorozatok, hiszen ezek a könyvek sokszor többszázezres példányszámban keltek el.
A rendszerváltás után mintha egy gát szakadt volna át: a krimi irodalom felvirágzott. Mint sorozatunk következő részéből majd látjuk, a krimi felküzdötte magát, és a szépíróknak is kedvelt műfaja lett.
Felhasznált irodalom:
Varga Bálint: Nyomozás az első magyar krimi után. Lepipálva - Tanulmányok a krimiről. Lilium Aurum, 2009. 58.
Bánki Éva: „A meghalni nem tudó bűn." Uo, 92.
Auguste Dupin esete egy majommal, avagy miért féljünk Poe-tól
Nyomozás a krimi után: Az Agatha Christie-olvasás hasznosságáról
