A budapesti Palotanegyed – alias Belső-Józsefváros – az Astoria felől közelítve a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, a Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt terület. Jól csengő nevét az itt annak idején (az 1700-as években) gombamód elszaporodott úri hajlékokról kapta, bár a hírek szerint a köznyelvben sokáig élt a „Mágnásfertály” elnevezés is az itt élő, sokszor nem éppen nemes viselkedést tanúsító jómódúakra utalva.
Fesztivál a Bárka farvizén
Kétségtelen, hogy a Józsefváros szó hallatán általában még mindig a gyenge közbiztonság és a „Nyócker” veszélyekkel teli világa jut az eszünkbe, ám a kerület önkormányzata és a vele partnerségben lévő Bárka Színház minden energiáját igyekszik mozgósítani a negatív konnotációk megszüntetése érdekében. A Bárka szervezésében valósult meg az augusztus 27. és 29. között megrendezett Palotanegyed Fesztivál is, amely a városrész lakóinak bevonásával a közösségépítést, másrészt a negyed megismertetését, a kulturális vérkeringésbe való bekapcsolását tűzte ki célul.
Jó érzés látni, ahogy egy alapvetően színházzal foglalkozó intézmény túllép a számára kiszabott, megszokott határokon és az utcára, a lakók és érdeklődők közé lépve nem csak sopánkodik, hanem tesz is valamit a sztereotípiák megváltoztatásának érdekében.
Irány a Józsefváros lelke
A fesztivál helyszínét a Baross utcai villamosmegálló felől, a Krúdy Gyula utcán közelítem meg: mintha az utca névadójának szelleme már az első itt megtett lépésekkor betöltené a levegőt. A Lőrinc pap térre érve jótékony káosz fogad: na, nem a felfordulás, sokkal inkább az itt zajló antikkönyv-vásár miatt, ahol – bármennyire is próbálnak rendezetten sorakozni a kötetek, valami általános, a régiségekhez valahogy elengedhetetlenül hozzátartozó összevisszaság uralkodik.
Míg a tér sarkán Gyöngyi & Rózsa háromgenerációnyi családdal – dédnagymama, anyuka, kéthónapos, éppen szopizó kisbaba – és bőrbarát arcfestéssel várja a vállalkozó szellemű gyerkőcöket (a legnépszerűbb minták a rózsaszín lovas, a sárkányos és az elévülhetetlen cicás), a hangszórókból ABBA szól.
ABBA-val megspékelt antikvár könyvvásár
Amikor fotós kollégámmal épp azon tanakodunk, hogy ciki-e szeretni az ABBÁ-t, az egyik antikvár könyvespultnál felügyelő férfi határozott nemmel felel. Mint kiderül, az illető nem más, mint Huszár Mihály basszusgitáros, aki az egy házzal arrébb lakó barátjának segít be a portéka eladásában. Az antikváriumok mellett ugyanis helyi civilek is kiteszik, amijük van: egy öregúr például kétládányi könyvet hozott le és nem kért semmit cserébe. (Az átlagtarifa 200-250 forint könyvenként, 5-6 darabért viszont csak egy ezrest kérnek.)
Régi képeslapok, fényképek is csábítják a vevőt, egy idős néni nosztalgiázva hajol az egyik fölé: „Ekkor még tudtak öltözködni a nők!” Majd egy később készült portrét vizslatva hozzáértőn megjegyzi: „Ez egy későbbi fénykép, itt már kilátszik a hölgy bokája”.
Ez a Camilla nem az a Camilla?
A zenész-zeneszerző Huszár Mihálytól megtudjuk, hogy nemrég Cseh Tamás előtt tisztelgett a Szigeten az Etnofon Zenei Társulással, és elmondása szerint annak idején az ABBA gitárosával is turnézott. Sőt, arról is felvilágosít minket, hogy Károly herceg felesége, Camilla anno, az ABBA kezdeteinél tagja volt az akkor még ABBC névre hallgató együttesnek.
Némi kétely azért felmerül bennünk ennek hallatán, és az interneten való kutakodás sem igen támasztja alá, hogy a nagy sikerek előtt Camilla erősítette volna a banda sorait. Végül egy kósza cikkecskében rátalálok: valóban volt egy Camilla Hedren nevű nő az együttes környékén, közreműködött néhány felvételen, de ez a Camilla nem az a Camilla. Persze akinek más jellegű információi vannak, ne habozzon cáfolni.
A Lőrinc pap tértől a Mikszáth Kálmán tér felé haladva kézművesbódék sora kínálja a változatosabbnál változatosabb termékeket: a MORALBA Nonprofit Kft. például csökkent munkaképességű hátrányos helyzetűek által készített tárgyakat, fülbevalókat, táskákat és mobiltokokat. Mellettük a fesztivál egyik kuriózuma, a Sziluett Műhely kézzel faragott, nagyméretű fatársasjáték-arzenálja boldogítja a kicsiket: a répacsata, sellőmese és golyógurítás nem csak szórakoztat, de vizuális értelemben gyönyörködtet is.
És a zenekar játszik tovább...
A Mikszáth Kálmán tér a maga különleges bájával koncerteknek ad otthont: bár a Krúdy utca tömör gyönyöre miatt sajnos lemaradok a Karaván Família családi örömzenéjéről, a Quartett Escualo argentin dallamai bőven kárpótolnak. A tér eközben jócskán megtelik, érdekes módon leginkább a legfiatalabb és a legidősebb korosztály képviselőivel: a többek közt Astor Piazzolla-dalokat játszó Fringe-fődíjas zenekar muzsikája így apró műanyagmotor-kerekek zajával vegyül a családcentrikus eseményen.
Az égiek ekkortájt gondolják úgy, hogy a jóból is megárt a sok, így egy maximum ötperces, vihargyanús fuvallattal a fél teret sikerül kiüríteniük. „Az a vicc, hogy ez ennyi volt” – méltatlankodik az egyik szabadtéri kávézó pincére a megüresedett asztalok láttán. És bár úgy tűnik, hogy a zenekar is kénytelen feladni, a két tangótáncossal megspékelt műsor végül a cudar idő mellett is folytatódik. A szenvedélyes argentin muzsika így egészen olyanná válik, mintha a fesztivál filmjének aláfestő-zenéje lenne: a levegőben száraz falevelek kavarognak, a párok összébb bújnak...valami van a levegőben.
Égszakadás-felindulás a Budapest Báron
Bár nem így terveztük, a Palotanegyed Fesztivál első napjának utolsó állomása számunkra a Pollack téren megrendezett Budapest Bár-koncert lett. Az eső ugyanis lassan, de megbízhatóan közelített a tett helyszíne felé, és egészen pontosan a Kollár-Klemencz László közreműködésével prezentált A vén cigánynál csapott le a tömegre. Hátborzongató összhatással szembesültünk: lehet, hogy csak a remek zenének köszönhető pillanatnyi tudatállapot-módosulás tette, de úgy tűnt, mintha a dal csúcspontjánál ömlött volna csak igazán abból a bizonyos dézsából.
Az előzetes rémhírekkel ellentétben a „bárosok” korántsem futamodtak meg a hangszerek védelme érdekében: a lelkes, esernyőkkel és anélkül is önfeledten tomboló közönség megtette a hatását. Az időjárást Ferenczi György mindjárt illusztrálta is a Mily mesés dolog a Niagara- vízesés című örökzölddel, de Frenk Fizetek főúrja és Németh Juci ibolyaszedésre koreografált „légyott-tánca” is tökéletesen illett a bizarr helyzethez.
A Bárka Színház koncert utánra, a Nemzeti Múzeum kertjébe tervezett bemutatója, az Igazság sajnálatos módon elmaradt, de a következő napokban újra kísérletet tesznek. Az efelett érzett szomorúság ide vagy oda, azt hiszem, a Budapest Bár koncertjére szokás azt mondani, hogy tökéletes befejezés.
