Barátnőm kisfia még mindig emlegeti a tavaly tavasszal történt szomorú eseményt: családi házuk ablakából sokáig figyelték a fészket rakó rigókat, majd a kikelő kisrigókat etető rigómamát. Mígnem egy kisrigó kiesett a fészekből, és a szemük láttára kapta el a szomszéd macska.
A szülők abban sem voltak biztosak, hogy ha időben érkeztek volna, akkor a megmentett kisrigóval mit kellett volna tenniük? Vissza lehet tenni a fészekbe? Kinek kell szólni? Mit csináljunk, ha csak annyira értünk a madarakhoz, mint a cikkszerző (ti. van, amelyiket meg lehet enni, az a tyúk, és amelyiket nem, abból a kicsi a veréb, a nagy a varjú), de mégsem szeretnénk segítség nélkül hagyni a kipotyogott madárporontyot?
A Magyar Madártani Egyesület (MME) idén cuki infografikával magyarázza el a teendőket.
Ne vigyük haza!
Fontos, hogy bármennyire is könyörög a gyerek, ne vigyük haza a madárfiókát, hogy majd otthon felneveljük: nem fog sikerülni. Ha elvisszük onnan, ahol találtuk, azzal elszakítjuk az őt etető szüleitől, és lényegesen csökkentjük a túlélési esélyét. Szóval a fiókamentés egyes számú szabálya, hogy ne vigyük a madarat sehová! Fontos tudni, hogy ha a madárfióka a mentés közben sérül, például dobozba tesszük, ahol letörnek a tollvégei, akkor lehet, hogy rosszul fejlődik tovább, és felnőtt korában repülésképtelen lehet. Védett madár hazavitele pedig még bírsággal is jár.
Ha segítségre van szükségünk, akkor a legközelebbi Nemzeti Parkot vagy állatkertet hívjuk fel – ők ki fognak jönni a helyszínre, és eldöntik, mi a teendő. A magyar Nemzeti Parkok listája és elérhetősége ezen a honlapon található, az állatkerteké pedig itt. Ha a madár sérült, akkor jobb, ha eleve őket hívjuk, nem állunk neki elsősegélyt nyújtani.
Érdemes megvizsgálni, hogy a szóban forgó madár milyen életkorú, fejlettségű lehet. Ezt laikus szemmel abból tudjuk megállapítani, hogy van-e tolla, tollkezdeménye, vagy nincs. A tollas jószágok, ha nem sérültek, akkor lehet, hogy nem is szorulnak a segítségünkre, elboldogulnak egyedül is – ilyen esetben csak akkor érdemes kicsit védettebb helyre, bokor ágai közé tenni, ha mondjuk az úttesten, vagy a macska kedvenc helyén kódorog.
A kisebb, tollal még nem borított fiókákat visszatehetjük a fészekbe, vagy ha azt nem találjuk, akkor egy kosárba, de jó, ha innentől figyeljük, visszatérnek-e a szülők megetetni. Ha két óra elteltével sem jön érte senki, akkor mehet a telefon a Nemzeti Parknak!
Kezeljük helyén a dolgot!
A kikelő madárfiókák egy része mindenképp elpusztul, ez így van kitalálva. A fiókamentés igazából a fajok fennmaradása érdekében nem sokat számít, sőt, ha túl sok gyenge vagy örökletes betegségben szenvedő fiókát mentünk meg, akkor érthető, hogy az miért nem előnyös. A MME szerint nagy szélben, viharos időben előfordul, hogy az egyébként egészséges, életerős fiókák kipotyognak a fészekből, de a kiesésnek egy csomó más oka is lehet:
- az egyik szülő elpusztult, a másik egyedül csak kevesebb fiókát tud etetni, ezért a többi éhen pusztul vagy a madár maga dobja ki a leggyengébbeket, hogy a többiek túlélését segítse
- táplálékhiány vagy szennyezett, például növényvédő szerekkel szennyezett táplálék miatti legyengülés
- szélsőséges időjárás (pl. nagy hőség) okozta legyengülés
- fiókák születési, fejlődési rendellenessége, amit a szülők számára a megszokottól eltérő viselkedés jelez, és ezért nem etetik vagy kidobják a fészekből
- „izgága” fióka túl hamar hagyja el a fészket
- valami miatt később született fióka nagyobb testvéreivel egyszerre hagyja el a fészket, pedig ő még túl kicsi ahhoz
- ragadozók támadták meg a fészket
Az embereket cselekvésre késztető, magányosnak tűnő fiókaállapot tehát legtöbbször nem a véletlen, nem baleset következménye, hanem a madarak túlélését segítő, finoman hangolt viselkedési mechanizmus – írja a MME.
