Az első nemzetközi matematikai felmérés, amelyben a magyar iskolások is szerepeltek, 1979 és 83 között folyt. Magyarország 14 országból az ötödik helyet szerezte meg. 1990-91-ben pedig húsz ország közül a másodikak lettünk.
Aztán valami elromlott. Az első PISA mérés, amelyben Magyarország is részt vett, 2000-ben volt, ezen átlag alatti teljesítményt sikerült nyújtani. A 2012-es eredmény pedig szintén hét ponttal az OECD átlag alatt volt matekból, pedig azóta a mezőny is alaposan felhígult a megengedőbb oktatási rendszerű országokkal. De mi lehet a folyamatosan romló teljesítmény oka?
Az iskolában feladatokat oldanak meg, nem problémákat
Csullog Krisztina, D. Molnár Éva és Lannert Judit végzett kutatást arról, hogy a diákok belső motivációja és tanulási stratégiája, feladatokhoz, problémákhoz való hozzáállása mennyire lehet hatással a romló teljesítményre. Nos, nem árulunk el titkot: kiderült, hogy bizony nemcsak a gyerekeken múlik a dolog, hanem a hazai közoktatás állapota és működőképessége is nyakig benne van a sikertelenségben.
Eleve csak közepes eredményekre predesztinál a bevett tanulási stratégia. A magyar diákok úgy vannak vele, hogy az ismétlés a tudás anyja, vagyis ugyanazt darálják többször, aztán majd rögzülnek a dolgok, vagy nem. Arra a szintre viszont már nagyon kevesen, és főleg csak a lelkesebbek és a legjobb matekosok lépnek, hogy elkezdjenek kapcsolatot, összefüggéseket találni az információk között. Ez pedig gyaníthatóan a kompetencialapú oktatás hiányára utal.
Vagyis az iskolában feladatokat oldanak meg, nem pedig problémákat.
Családi háttér, iskola, nemi sztereotípiák
Arról már többször is írtunk, hogy mennyire fontos szerepe van a tanulmányi eredményekben annak, hogy a szülők otthonról mennyire nyomják, mennyire tudják támogatni a gyereket. A felmérés során kiderült: a jól szituált, diplomás, vagy vezető beosztású (tehát erősen motivált) szülők gyerekei átlagosan 39 ponttal értek el többet a teszten – vagyis akiknek a szülei kedvezőbb szociális helyzetben vannak, azok maguk is sokkal motiváltabbak, kitartóbbak, és sokkal pozitívabban értékelik a saját képességeiket, mint a többi gyerek. Természetesen ez az eredményeiken is egyértelműen meglátszik.
Megfigyelték azt is, hogy a lányok bizonytalanabbak a matematikai problémák megoldásakor, mint a fiúk, márpedig az önbizalom, vagyis az, hogy az illető elhiszi-e, hogy meg tud birkózni a problémával, és nem adja fel a közepén a nehézségek miatt, elég fontos az eredmény szempontjából. A lányok emellett statisztikailag motiválatlanabbak is a matektanulás iránt, még akkor is, ha ugyanolyan jól teljesítenek, mint a fiúk.
Úgy tűnik viszont, hogy az nem igazán fontos az eredmények szempontjából, hogy a gyerek jól érzi-e magát az iskolában, vagy sem. Egy 2003-as felmérés óta Magyarországon szinte egyedüliként pozitívan változott a gyerekek iskolához való hozzáállása, csak hát sajnos ez semmit sem javított az eredményeken. Az viszont nagyon is sokat számít, hogy személyesen jó-e a kapcsolat a matektanár és a diák között.
Sokat matekozunk külön, mégsem látszik
Érdekes eredmény, hogy a tanulásra szánt idő és az eredmény nem függ össze, legalább is a tanulás minősége nélkül nem értelmezhető. Írtunk már róla, hogy az OECD országok közül a magyar gyerekeknek van a legkevesebb órája az alapoktatásban, ennek megfelelően a matekórák száma is jóval elmarad az átlagtól, és ezt nem is igazán tudják kompenzálni tanítás után.
A magyar iskolások töltik a második legtöbb időt iskolán kívüli matekozással (vagyis amikor a gyerek korrepetálásra jár, vagy a szülő segít neki). Akkor hogy lehet, hogy ez mégsem látszik az eredményen? Hát úgy, hogy azok foglalkoznak sokat a matekkal iskola után, akik egyébként gyengébbek, és muszáj nekik.
A tanulás minőségét tekintve a magyar gyerekek ritkán találkoznak olyan feladatokkal a matekórákon, amelyeket sokat kell gondolkozni, és a hibájukból tanulhatnak, vagyis nem egy nagy szellemi kihívás itt a matekórán ücsörögni a többi országhoz képest.
Az esetek többségében memorizálni kell inkább, mint összefüggéseket keresni, holott az utóbbi egy magasabb szintű és eredményesebb tanulási forma (lenne). Ehelyett kevés órában, sok energiával és kis hatékonysággal tanulják a matekot.
Arra is rákérdeztek egyébként, hogy mi a helyzet az órai fegyelemmel, lehet-e elmélyülten gondolkozni, vagy ezt sajnos kizárja a kölkök viselkedése, és kiderült, hogy ezzel legalább jól állunk, fegyelem az van.
Jelenleg tehát úgy áll a helyzet, hogy a gyerekek problémamegoldó készségében rejlő tartalékot is sikerült elvesztegetnünk, és a nem megfelelő mennyiségű és minőségű matematikatanítással egy nagy (iskola utáni) áldozatokat kívánó, a motivációt egyre inkább csökkentő tanulási útra terelni őket. „Ebből a problémakörből csak a magyar matematikaoktatás európai színvonalú megújítása révén tudjuk kivezetni a gyerekeket” – foglalja össze a kutatás.
