Miért nem találod meg az igazit?

Zanza!

„Akinek a sóvárgás a legjellemzőbb érzése, az örök vágyakozó marad, de egyben mentesíti magát a kapcsolatok alól.” Ha egy nő rendszeresen éli meg, hogy nem viszonozzák az érzéseit, vagy a kapcsolataiban állandóan rossz kompromisszumokat köt, arról nem a férfiak tehetnek. Tari Annamária és Horváth Gergely a női szorongásokat veszi sorra, némelyiket nem is olyan nehéz leleplezni. Női félelmek, 2. rész
Az előző részben arról esett szó, hogy mit is jelent az, hogy tökéletes nő

Tari Annamária

A kérdések, amiket egy nő feltehet önmagának: Mindig rossz kompromisszumot kötök? Sosem lesz olyan kapcsolatom, amiben kölcsönösen elfogadjuk és tiszteljük egymást?
De azt hiszem, azt a kérdést is számtalan nő feltette már magának, hogy „miért az kell nekem, akinek én nem kellek?”
Pszichológiailag ez egy elég érdekes tudattalan manőver, de létezik. Ha belegondolunk, egy párkapcsolat akkor tud létrejönni, ha mindketten akarják. Ezzel szemben az örökös reménytelen szerelem olyan férfiak után, akik elérhetetlenek, folyamatos kudarcot és csalódást jelentenek. Aki nem megszerezhető, mindig sokkal „vonzóbb tárgy”, mint aki ott kopog az ajtón, és nem kell érte erőfeszítéseket tenni. Általában az elérhetetlen pszichológiailag felértékelődik, aki jelen van, az érdektelenebb és értéktelenebb is. Akinek a személyisége úgy működik, hogy a sóvárgás a legjellemzőbb érzése, azt éri el, hogy „örök vágyakozó” marad, de egyben mentesíti magát a kapcsolatok alól. Mintha lehetővé tennénk magunk számára, hogy állandóan fantáziálhassunk valakin, aki, mint a filmek hősei, valójában egy fantomkép.

Csak elköteleződni ne kelljen

Ez olyan tudattalan tendencia, ami valójában arra szolgál, hogy ne kelljen egy kapcsolatot kialakítani, abban elköteleződni, egyszóval bizalommal belemenni. Ez, annak ellenére, hogy a felszínen bánatot és csalódottság érzést okoz, a mélyen fekvő tudattalan érdeket mégis kiszolgálja.
Bármilyen furcsa, a partnerválasztásban ez a tudattalan mintázat lesz a döntő, ami azt jelenti, hogy koragyerekkori érzelmeink, kudarcaink és csalódásaink, a jó élmények és a biztonság átélése vagy esetleges hiánya szintén megjelenik.

Mindenkinek a karakterében léteznek olyan nárcisztikus vonások, melyek az illető tudattalan érdekeit és pszichés szükségleteit szolgálják ki, és nem engedik, hogy ezek hiányt szenvedjenek. A fokozottan nárcisztikus emberek nehezebben kapcsolódnak másokhoz, sokszor kevés barátjuk van, mert pszichológiai értelemben nem annyira szeretetre méltóak. A helyzet az, hogy az ők személyiségük mélyén nagyon szeretetre vágyó karakterek, csak a bizalmatlanságuk és a félelmük a szeretet elvesztésétől, felülírja ezeket az érzéseket.
Az ilyen pszichés működés gyökereit és magyarázatát a kora gyerekkorban találjuk, az anya-gyerek kapcsolat jellemzőiben.

Miért nem találom meg az igazit?

Rengeteg olyan filmet láthatunk, amiben ilyen szereplők mozognak, akiknek minden keménysége és bizalmatlansága mögött ott van a hajdani biztonságot nélkülöző kisbaba.
Elég tipikus az a helyzet, amiben valaki soha nem találja meg az igazit, ami mögött lehet az a tudattalan motiváció, hogy nem is akarja, mert az nem lenne biztonságos. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ilyen emberek életük végéig magányosak lesznek, csak nehezebben alakítanak ki hagyományos kapcsolatokat.

Azok a nők, akik attól félnek, hogy sosem lesz jó és kielégítő érzelmi párkapcsolatuk, sokszor maguk sem tudják, hogy önnön menekülésük a magyarázat az örök hiányérzetre. Sosem gondolnák, hogy nekik részük van ebben, mert csak az elkeseredett és kétségbeesett vágyat érzik. És azt látják, hogy a férfiakkal van a baj. Pedig ez egy közös meccs, ahol nem mindegy, kinek passzolom a labdát...
Mert mindig van, aki tényleg elkapja és aztán nem pattintja tovább, hanem megtartja.

Horváth Gergely

Tegyük fel, hogy Sam Spade magánnyomozóhoz (Humphrey Bogart) bekopog egy ismeretlen nő és azzal bízza meg, derítse ki, hogy a férfi, akivel alakuló kapcsolata van, vajon az-e, akinek mutatja magát. Spade végignéz a nőn, átveszi a férfiről szóló borítékot, átvesz egy jóval kisebbet is, sovány zöldhasúak, előleg. Rágyújt egy cigire, kilép a ködbe, átsétál a legközelebbi bárba, rendel egy dupla whisky-t, és átgondolja az ügyet.

Roncsolást végzett benne a félelem

A férfit, akire megbízást kapott, nem ismeri. Az ügyet, aminek részese, már annál inkább. Ez a történet is rongyosra játszott forgatókönyv szerint gördül előre. Spade szája köré nehézfüst rajzol tejutat, ahogy a levegőt kifújva maga elé teszi a kibontatlan borítékot. Egy férfi életrajza. Nevek, kapcsolatok, iskolák és munkahelyek, fényképek – mintha így lenyomozható lenne. A megbízás az, derítse ki, megbízható-e a férfi, de hát az eredmény már akkor borítékolható, amikor a nő belép az irodába. Mindegy, ki a Férfi, és mindegy, ki a Nő. Spade elég lepedő alá világított már be ahhoz, hogy lássa: a bűnök személytelenné teszik elkövetőiket. Valaki szerelmi hevületben mond egy igent, aztán hónapokkal később már saját árnyékában lépve közelít valaki más ágyához.

Spade sose szerette ezt a melót, de ismerte, mint a tenyerét, és ahhoz, hogy pénzt keressen vele, nem kellett tovább mennie a sarki kocsmánál. A nők félnek, és aki fél, nem ítél józanul. Spade rossz pillanataiban kifordította volna a saját szívét, csak hogy megmutassa, milyen roncsolást végzett benne a félelem. A nőké. A saját magáé. Szerencse, hogy rossz pillanataiban egyedül van. Ahogy az elviselhetőbbekben is. Felhajtotta a whiskyt, kisétált a csehóból, és a kijárat előtt a szemetesbe hajította a lezárt borítékot.

Minden férfi ugyanolyan

A megbeszélt időben a nő benyit az irodájába. Ahogy Spade-re néz, már tudja a választ. Sam hellyel és cigivel kínálja, mindketten csöndbe és füstbe burkolóznak. -Azt hittem, ő más lesz – szólal meg a nő. Sam Spade bólint, ami udvarias gesztus. Mindig szenved, amikor a csendet meggyalázza a semmitmondás. -De sosem lesz más, minden férfi ugyanolyan – tűnődött a nő, és Spade közel volt ahhoz, hogy a székével együtt hajítsa ki az ablakon. -És minden nő is – morogta a férfi - ezért tűnik fel, ha valaki mégsem – tette hozzá, majd szélesre tárta az ajtót, kiengedte a nőt, de azért elkérte a készpénzt. Túl sok fedezetlen csekk van forgalomban.

Tari Annamária

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.

Horváth Gergely

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Blogmustra