Bár a karácsonyfa történetével minden bizonnyal a legtöbben tisztában vannak, azt vajon tudjuk-e, honnan ered a még ma is ismert betlehemezés és a karácsonyi énekek hagyománya? Érdekes módon a világinak tűnő szokásokat egy szerzetesnek köszönhetjük: Assisi Szent Ferenc tette emberközelivé Jézus születését 800 évvel ezelőtt.
A ma ismert karácsonyi szokásokat neki köszönhetjük
Ferenc testvér működését megelőzően a húsvét volt a katolikus egyház legfőbb ünnepe, a szerzetes azonban azon a véleményen volt, hogy az ünnepek ünnepévé kell tenni a karácsonyt, hiszen az az üdvözüléshez vezető út első állomása. Éppen ezért szűkebb pátriájában mindent megtett annak érdekében, hogy Jézus Krisztus születését valóban mindenki számára fontossá tegye, és az egészen kis gyermekektől a felnőttekig egyaránt megmutassa Isten fiának emberi mivoltát is.
1223-ban az itáliai Greccio környékén teljesített szolgálatot, ekkoriban már a pápa által jóváhagyott regulájú szerzetesrend vezetőjeként. Tomasso da Celano, Szent Ferenc későbbi történetírója visszaemlékezése szerint Ferenc egy barátját kérte meg arra, hogy a város közelében lévő barlangban elevenítse fel a Megváltó születésének körülményeit. Szalmát és szénát hozatott, jászlat állított fel, és állatokat is vittek a helyszínre. A pásztorok valóban pásztorok voltak, akiket korábban értesített a biodrámáról, és hívta, nézzék meg.
Az állatok mellől érkeztek az ünneplő sokaság közé, akiket úgy elvarázsolt a berendezett barlang, és a kisded születésének újrajátszása, hogy maguk is beálltak a szereplők közé, s úgy köszöntötték, ahogy arról a Bibliában is olvashatunk.
Megelevenedett Betlehem
Messze földről zarándokok is érkeztek, hiszen már korábban elterjedt Ferenc szónoki képessége, sokan voltak kíváncsiak rá. A szerzetes beszéde után azt vették észre a visszaemlékezések szerint, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik. A csodálatos esemény minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy később a betlehemállítás szokása Európa jelentős részén elterjedt, máig élő szokássá vált, hiszen sokak vitték hírét a szélrózsa minden irányába.
Az ajándékozás szokását is ő honosította meg. Abban az évben ugyanis, amikor a pénteki, böjti napra esett az ünnep, határozottan megtiltotta a böjtöt:
Vétkezik, aki pénteknek nevezi ezt a napot, amelyen az isteni kisded született. Azt akarom, hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek, s mivel ezt nem tehetik, legalább kívülről kenjék be azokat.
Bőséges alamizsnát osztott a szegényeknek, de az állatokról sem feledkezett meg. Arra kérte a gazdákat, hogy ezen az egy napon dupla takarmánnyal lássák el a jószágokat, hogy ők is ünnepelhessék a karácsonyt.
Dicsőítő énekkel ünnepelte a karácsonyt
A meghökkentő és formabontó karácsonyi jelenetek mellett a templomokba is ünnepet csempészett Assisi Szent Ferenc. Míg korábban csak a meglehetősen komor hangvételű egyházi énekek csendülhettek fel a falak között, az ő miséin a vidámság és az öröm dominált. Bár a karácsonyi énekeket a hívők már a 4. század óta énekelték, soha nem a templomban, hiszen a vidám, csengő szólamok illetlenségnek tűnhettek volna Isten házában. Ferenc testvér ezzel kapcsolatban is azon a véleményen volt, mint a böjt felfüggesztését illetően, és minden ellenkezés ellenére engedte, sőt igényelte, hogy az egyszerűbb dalok által a hívők közössége még inkább magáénak érezhesse a karácsonyi miséket is.
