INTIM

Az egész egy lüktető ámokfutás - házasság, ha tényleg jó

2011. június 14., kedd 07:42

Manapság a házasság semmire nem garancia, annyian válnak ahányan házasodnak, a rossz, de meg nem szakította házasságok száma is duzzad, és a fiatalok házasságról alkotott véleménye sem a legpozitívabb. Manapság ez az intézmény nem úgy működik, ahogy kellene, pedig a pozitív példa sokunk életében ott van.

Erőteljesen közelítek ahhoz az évjárathoz, amikor a nő a gyomrában elkezdi érezni az enyhe, de kitartó nyomást: a család, a rokonság, a barátok egyre gyakrabban hozzák elő a megállapodás, a házasság meg az unokák témakört. De harminc év meg a társadalmi szokás ide vagy oda, bennem szikrányi vágy sincs, hogy mindezt meglépjem. Nem hiszek a házasságban, környezetemben túl sok működőképes, boldog házasságot nem tudok mutatni.

Kizárólag kierőszakolt, pánikból, elkeseredésből, megszokásból vagy éppen anyagi érdekből köttetett frigyekről tudnék mesélni, melyek már az oltár előtt halálra voltak ítélve. De ennek ellenkezőjét gondolom, ha a szüleimre gondolok: 33 év után is együtt veszik az akadályokat. Olyan példaként állnak előttem, amiben valószínűleg nekem nem lesz részem. Gyakran kérdezem: Anyu, mondd, mi a titok? De ő csak fáradtan legyint: "Nincs semmiféle titok, így is nehéz, úgy is nehéz!"

A házasság elavult

Egy amerikai felmérésből kiderül, hogy az amerikaiak negyven százaléka szerint a házasság ódivatú, a 18-29 év közöttiek szerint pedig jó szülőnek lenni sokkal fontosabb, mint jó házasságban élni, és bár legtöbben a tradicionális házasságot választják, a többség közepesen boldognak tartja magát. A Kinsey Institute több mint háromezer házasembert kérdezett meg, a kutatás pedig azt mutatja, hogy a házasságban élők huszonöt százaléka unja a monogám házasságot, huszonöt százalék pedig most kezdi el megunni. Szakértők szerint a válások, megcsalások többsége az unalomra vezethető vissza.

A szülők által választott tradicionális házasság ma már sokak számára nem a járható út, bár sokan nagyon magas elvárásokkal mondják ki a boldogító igent, idővel a kapcsolat átalakul, a közepesen boldognak nevezett házasságokban a nők magányosnak, a férfiak pedig csapdában érzik magukat. Nem véletlen, ha egyre több szingli vagy elvált ember érzi úgy, hogy egy házasság nem ad sok pluszt az életükhöz, magyarázza Pamela Haag írónő.

A tiszteleten alapuló házasság

Tehát kutatni kezdtük a boldog házasság modelljét. Hanna (31) vőlegénye szüleit hozta fel példának, bár abban az országban, ahol a szülők élnek, a fiataloknak nincs beleszólása abba, hogy ki kit választ, esetükben a döntés szerencsésnek bizonyult.

„Házasságuk azon alapul, hogy elfogadják egymást, amikor felcseszi az egyik a másik agyát, simán le is kiabálják egymást, meg általában halál nyugodtan szemberöhögik a másikat, viszont így nem nagyon maradnak tüskék, tök tiszta játszma az egész. Nem beszélik ki másokkal a házasságukat, ha egymással van gondjuk, egymásnak mondják el. Az sosem merült fel, hogy elváljanak, így sosem a megfutamodás, hanem a megoldás volt az első gondolatuk.

Körülbelül minden hétvégén csinálnak közös programot, a papája hősiesen végigszenvedi a színházat is, ha kell, mert az anyukája is elkíséri olyan programokra, ahova ő szeretne menni, az utazás meg közös öröm. A női-férfi szerepek teljesen tiszták, apunak természetes, hogy meleg étel kerül az asztalra, amikor hazaér, de az is, hogy ő viszi el anyut bevásárolni, és kifizeti a takarítónőt, mert nagy a ház, sok a gyerek, és anyu is dolgozik. Ha gond van a család bármelyik tagjával, összezárnak, a gyerekek ügyeiben pedig nincs olyan, hogy nem közösen döntenek. Alapvetően tiszteletre épül, ha meg valaki mindig tisztességes veled, elég könnyű szeretni.”

Borúlátó hozzáállás vagy ez a valóság?

Pamela Haag írónő egy egész könyvet szentelt a házasság témájának, melyben a házasság öt új, ma nagyon jellemző típusáról értekezik. Könyvét házaspárok beszámolói alapján állította össze.

1. A közepesen boldog házasság – Ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik csupán kényelmes megszokásból vannak együtt. Ebben az állapotban minden csak közepesen van meg: közepes a vágy, a szeretet, a kielégülés és a konfliktus is.

2. Házasság, amit a gyerek tart egyben – A halmazba azok a párok tartoznak, akik kapcsolata rég kifulladt, csupán a gyerek miatt vannak együtt, ha ők nem lennének, már rég külön utakon járnának.

3. Ahol a feleség igásló – A házasság harmadik típusa az, amikor mindent a feleség visz a hátán. Háztartás, bevásárlás, gyereknevelés: minden rá marad, amibe szépen-lassan belefárad, tönkremegy. Ennek is válás lesz a vége.

4. Legyen meg a te akaratod! – Ide már azok a párok kerülnek, akinek halálosan elegük van egymásból, de főleg a veszekedésekből, egy újabb vitát pedig úgy kerülnek el, hogy egész egyszerűen mindenbe beleegyeznek, amit a másik mond, felvet. Válás az egyetlen megoldás.

5. Félházasság – A felek nem szeretik, de nem is utálják egymást, pont emiatt a válásra is nehezen szánják rá magukat.

Imádat 32 év után

Hannához hasonlóan Kata (30) is barátja szüleit hozza fel ideális példaként. „Peti szülei imádják egymást a mai napig. Mindenben együtt döntenek, a gyerekeik sem hallották, látták veszekedni őket. Mindegyik tolerálja a másikat, ha valami gebasz van, maximum viccelődnek, ha nem tudnak mit tenni ellene. A papa rengeteget dolgozik, és a hiányát mindig igyekszik pótolni azzal, hogy a mamát elviszi jobbra, balra, világot látni. Ajándékokkal is elhalmozzak egymást, de nemcsak ünnepekkor, hanem amikor eszükbe jut. Rengeteg közös programjuk van hétvégente.”

Kiborultak, ezek után megebédeltünk

Sára (33) nem a szülei házasságát, hanem az apai nagyszüleiét hozza fel példának. "Ők a harmincas évek elején házasodtak, amikor még azért kevesebb volt az úgynevezett szerelemházasság. Hogy az övék az volt-e, vagy csak az lett, azt nem tudom. Négy fiúk született, és be kell vallanom, inkább nagyanyám hordta a nadrágot, de mindezt úgy, hogy azért nagyapám egyáltalán nem volt egy papucsférj. Egyszer valamin összekaptak, nagyapám összepakolta a kisbőröndöt, és közölte, hogy elköltözik. Negyed óra múlva érkezett haza, és közölte, hogy azt hitte, nagyanyám sírva szalad majd utána, de ha nem, akkor inkább nem megy sehova. Ezek után megebédeltünk.

András napon mindig jöttek a cigányok zenélni, imádott nagyapám énekelni ugyanis. Egyik András napkor nagyanyám hepciáskodott, hogy a cigányok összesározzák a szőnyeget. Erre az én mindig halkszavú nagyapám elkiabált egy isten bassza meget, belevágta a nagytükörbe a széket, mire nagyanyám beinvitálta a cigányokat és összesöpörte a virágcserepeket.  Aztán vacsoráztunk. Szerintem az ő házasságuk is attól volt jó, hogy tudtak egymással beszélni. Ha volt valami kimondták, és érdekelte őket a másik problémája. Mikor meghaltak, valaki azt mondta a temetésen, hogy azért szerette őket nagyon, mert bár volt négy gyerekük, igazából mindig egymásnak éltek."

Szuperházasság

Andrea (29) számára tulajdon szülei jelentik a példát, de számára mindez félelem forrása is egyben. „Az én szüleim lassan 35 éve házasok, anyukám 16 volt, amikor megismerkedtek. Olyan példaként állnak előttem, ami egyrészt csodálatos, mert magam körül én is csak szörnyen kiábrándító eseteket (csonka családok, egymást és a gyerekeiket maró szülők) látok, másrészt viszont magasra tették a lécet. Mert ha már ilyen harmonikus házasságban élő szülők gyerekeként és tökéletes családi boldogságban nőttem fel, csak nem adhatom alább. Sokszor gondolok rá, vajon nekem is megadatik-e majd, hogy egy szuper házasságban úgy neveljem fel a gyerekeimet, ahogy ők tették? A testvéreim és az én baráti társaságomban is csodájára járnak, milyen harmónia van nálunk - a cinikusabbak néha felvetik, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, biztos csak látszat, pedig nem.”

A viszonyítási alap

Persze nem csak a szülők, nagyszülők példájához nyúlhatunk, igenis vannak olyan házasságok, amik mindenféle borúlátás és statisztika ellenére nagy is működnek, ahogy Gabriella (35) esetében.

"Mindenki a szülei meg a nagyszülei házasságáról ír. Nagyon merész vagyok, de 11 éve vagyunk együtt, ebből 7 éve házasok, van egy közös gyerekünk és kettő, akik pár év múlva betöltik a 18-at. Úgy gondolom ez elég alap arra, hogy legyen legalább arról fogalmam, hogy eddig mitől működött. A mi házasságunk két dolog miatt jó: az egyik az, hogy kurva nagy szerelem az alapja. Az a fajta szerelem, aminek az első fél évét már részleteiben fel sem tudom idézni, az egész egy lüktető ámokfutás, ami persze most már nem olyan, de ha rá gondolok, azért elindul valami most is.

Nem látjuk már egymást tökéletesnek, de vannak olyan értékek, amiket annyira szeretünk és tisztelünk a másikban, hogy a hibáinkat simán elviselhetővé teszik még a legnagyobb gázok közben is. Vannak giga veszekedések, de az alapokban nagyon egyetértünk és eddig mindig túl tudtunk lépni az összes nehéz helyzeten. Néha magam sem értettem, hogy hogyan tudtam ezt vagy azt megérteni, elfogadni, túlélni, a végén mindig az a magyarázat, hogy annyira sok mindent szeretek benne, hogy még mindig megéri.

A másik dolog, ami működteti az együttélést az, hogy nem hagyjuk, hogy a szőnyeg alá söprődjenek, vagy elfelejtődjenek az ügyeink. Van olyan, hogy valakinek szarabb hete van, és alig tudunk két értelmes szót szólni egymáshoz, ilyenkor felgyülemlik egy csomó sértettség. Ezeket, amikor nyugalom van, mindig megbeszéljük.

Legtöbbször a megbeszéljük enyhe kifejezés - csapkodjuk az ajtót, üvöltünk és én a végén elrohanok otthonról, de amint elszáll a harag minden olyan egyértelmű és normális lesz megint (a békülőszexről nem is beszélve). Lehet, hogy ez közhelyes, de attól ennyire jó együtt, hogy a férjem tényleg a társam. Ha valamire nem tudom a választ, vagy bizonytalan vagyok, addig nem találok megnyugvást, amíg ő nem mondja el a véleményét - még akkor se, ha nem értünk egyet. Ő a viszonyítási alap."

De hol a recept?

A szép történetek ellenére kérdése a válasz továbbra sincs meg, mi az, amitől megjön a kedv a házassághoz, mi az, amitől működhet? Válasszuk az élettársi viszonyt, vagy a próbaházasság, netán az összeférési teszt a megoldás, vagy lesz-ami-lesz alapon vágjunk bele? Vagy egész egyszerűen törődjünk bele, hogy nem létezik tökéletes házasság, amit, mint valami lottó ötöst meg lehet nyerni?

Összeférési teszt

Egy angol családjogi vállalkozás egy olyan kérdőívvel állt elő, amit házasság vagy összeköltözés előtt ajánl a pároknak, melyben olyan kérdésekre kell választ adniuk, amiből kiderül, hogy a felek hogyan gondolkodnak az együttélésről, gyermekvállalásról és további kardinális kérdésekről. Hogy a rózsaszín ködben ez a technika mennyire jelent jó megoldás, kérdéses, de a cél érdekében érdemes próbálkozni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.06.14 11:32:11Aerius

    Hja, és látok magam körül házasságokat, ami a külső szemlélőnek akár még működőnek is tűnhetne, de a srácokkal négyszemközt elbeszélgetve kiderül,hogy óriási kompromisszumok, és problémák vannak mindenhol.Csak idő kérdése amíg ők is beállnak a válófélben lévők táborába.A másik, amit a lányok nagyon nagyon nem szeretnek elfogadni:egy nő sem izgalmas a párjának 3-5 év együttélés után szexuálisan.Ilyenkor már a mi fejünk fáj este, csak éppen erről nem illik beszélni.

  • 2011.06.14 11:40:31pHérték

    Aerius! Ami az ingerszegény-inger gazdag kérdést illeti, az szerintem is figyelembe veendő körülmény, de nem olyan értelemben, hogy "megyek az érzékeim, meg az engem ért ingerek után", hanem hogy "értelmezem az engem körülvevő világot és megszűröm a szemetet, amit rám áraszt".
    Addig amíg úgy gondolkodtok a házasságról, hogy azt az eksztatikus érzelmek teszik indokolttá és önműködően funkcionál, addig csak a csalódás borítékolható. A válás pedig mindenkit tönkre tesz, de a férfiakat valóban hatványozottan sújtja a nőkkel szemben. Ezért érdemes:
    1. előtte!!! megfontolni a választást
    2. küzdeni a közös boldogságért

  • 2011.06.14 11:50:06Aerius

    pHérték@

    Én pedig azt mondanám,hogy addig ne házasodjon senki, amíg nem ismeri saját magát.A saját elvárásait egy kapcsolattól, és azt,hogy mit tud bele tenni egy kapcsolatba.A legnagyobb gondnak azt tartom,hogy olyan emberek lépnek bele a házasságba,. akik semmit, se semmit sem tudnak az életről, és saját egyéniségük is kiforratlan.Pasiknak 35év, nőknek 25év alatt megtiltanám,hogy házasodjanak.(persze, ez így elég általános).Tessék előbb beérni, tapasztalatokat szerezni, és utána tudatosan választani!

  • 2011.06.14 11:52:20Aerius

    pHérték@

    A legnagyobb gond,hogy saját magukat, elvárásaikat sem ismerik a felek házasság előtt.
    A tudatos választás teljesen hiányzik, és ingatag alapokra épülnek a kapcsolatok.

  • 2011.06.14 11:59:33Rongy Rázó

    @Momina:

    Az a helyzet, hogy amikor szerelmes leszek, a kedvesemből csak azt veszem észre, ami nekem örömet szerez (és persze, mivel ő is szerelmes, igyekszik nekem örömet szerezni :-)

    Aztán idővel ráébredek, hogy a társam ANNYIRA azért nem ideális. Sőt, ez a csalódás miatt átbillenhet az ellenkezőjébe, amikor kifejezetten elegem lesz néhány tulajdonságából, és ezért aztán utálni fogom mint varjú a rohadt tököt.

    Na itt van egy nagy lehetőség, felismerni, hogy a társamnak pont azok a tulajdonságai irritálnak, amelyekért eredetileg szerelmes lettem bele. Pontosabban azoknak a tulajdonságoknak a másik oldala. Ha szenvedélyesen szeret, akkor szenvedélyesen haragszik. Ha segítőkész, akkor nem csak nekem, hanem a testvérének, a munkatársának, a barátnőmnek is segíteni fog. Persze én nagyon szeretném, ha szenvedélyesen szeretne (engem), de visszafogottan haragudna, ha csak velem lenne segítőkész, másokkal kimérten udvarias. De ilyen torz személyiség nincsen, meg őt nem is szeretném.

    Szóval amikor már tudom utálni, akkor van lehetőségem megszeretni és elfogadni az EGÉSZET.

  • 2011.06.14 12:01:41teabore

    Na, a kedvenc témám.
    A feleségemet 4 hónap udvarlás után kértem meg, de 1 hónap udvarlás után arról beszélgettünk, ki hány gyereket szeretne, mi a fontos az életében (család, munka)stb. Valahogy ez nem jellemző a mai kor emberére, mármint hogy beszélget (esküvő után is) illetve felkészül a házasságra. Ha nem veszekednek jegyesség alatt, akkor már megette a fene....
    A titok: a kommunikáció, a nyitottság, az erőfeszítés, hogy még jobbá tegyük a kapcsolatunkat - és az igazi, mélyről jövő elköteleződés, hogy igen, vele akarom leélni az életemet, ezért eddig is megtettem mindent és ezután is megteszek, vagyis a válás gondolata opcióként fel sem merül (a kezdetekkor sem).

  • 2011.06.14 12:03:11pHérték

    Aerius

    Igen, a meggondolatlan házasságkötés valóban gyakori, de sajnos sokkal gyakoribb a felelősséget nem vállaló, egymást ideig-óráig kihasználó, aztán eldobó együttélési forma.
    Hogy a házasság kockázatos? Mi nem az? De az biztos, hogy nem egoista, individualista embereknek találták ki a házasságot, abban ugyanis már nincs külön én, meg külön te, hanem már csak "mi" vagyunk.

  • 2011.06.14 12:05:58Rongy Rázó

    @Aerius:

    Hát igen, a szerelem nem tudatos :-)
    Viszont rendkívüli lehetőséget ad arra, hogy egészségesebbé, felelősségvállalásra képes felnőtté váljak, még akkor is, ha akkor, amikor kisgyerek voltam, a szüleim nem tudtak erre megtanítani.

  • 2011.06.14 12:08:31gazduram

    Csak a rend kedvéért írom ide nem dicsekvés ,de anyai nagyszüleim 67 éves házasok voltak mikor nagyapám elszenderedett, mi a feleségemmel most vagyunk 34 , ha a jóisten még megtart bennünket egy darabig akkor jó, ha nem az ellen se ágálunk, ja és nincs titok , csak annyi hogy embernek kell maradni minden körülmények között, és ekkor nincs baj.Ha mégis van titok akkor az az ,hogy az elején két nagyon "jófájú " embernek kell egymásra találni !!!

  • 2011.06.14 12:08:41Rongy Rázó

    @Aerius:

    "Én pedig azt mondanám,hogy addig ne házasodjon senki, amíg nem ismeri saját magát."

    Kicsit magasra teszed a lécet :-)

    Már csak azért is, mert ahhoz, hogy önmagam valamennyire megismerjem, éveket kell párkapcsolatban élnem.

  • 2011.06.14 12:30:04Tjuca

    a fogyasztói társadalomban nem divat valamit hosszú távra gondolni, vedd, edd, dobd. innen csak egy lépés, hogy a megunt gyerekeket is cserélgessük, mert hogy ma még ezek is ottragadnak 15-16 évig. :-(

    Aerius!

    és arra mi a garancia, hogy a 20. jobb, mint a 2. hogy egy idő után nem már nem lesz elég az üzletileg kiszámítható kapcsolat, hogy addig együtt, míg jó, vagy legalábbis elmegy, aztán szevasz? erre sincs biztosíték semmi, de semmi. ugyanúgy szenvedhedsz egy szakaszosan monogám viszonyban, mint mondjuk egy házasságban, csak utóbbinál legalább van távlat.

    nem a házassággal van itt a legnagyobb baj, hanem, hogy manapság a kapcsolat kb. egy "dobjunk be egy hambit" szintjére degradálódott (by figyelő), nincsenek távok, célok, csak együttlétek vannak.

    mi már többet vagyunk házasok, mint az én férjem vagy az én szüleim. :-D és nem szándékozunk válni. pedig elhangzott anno az anyakönyvi hivatalban, hogy ez a házasság hosszú időre, sőt lehet, hogy egy életre szól. nesze nekünk. :-)))

  • 2011.06.14 12:50:34porthosz

    A házasság sosem volt jó, inkább csak egy szükséges rossz.

    És régen sem volt ez máshogy, csak akkoriban nem igazán lehetett válni, igy aztán az férj végigdugta a fehérnépet, az asszony meg a lovászlegénnyel kavart, majd egy idő után amikor lecsökkent a szexuális étvágy már boldog házasságban éltek tovább együtt.

    Ma ugyanez van, csak az embereknek egyszerübb elválni. Valójában, ha nem válnának el, a korábban félrekúró emberek ~50 éves koruktól kezdve tök boldogan élnének a feleségükkel, majd 20 év múlva az unoka boldogan mesélné hogy bezzeg az ő nagyszülei milyen happy házzasságban vannak...

  • 2011.06.14 13:13:35Szerzsi

    Minden kapcsolatban van kisebb-nagyobb konfliktus. Csak az emberen múlik,hogy ezeket a helyzeteket mennyire tudja kezelni. Ha nem tudja,akkor jön a menekülési útvonal,a válás.Ha viszont van két ember között akkora szeretet,ami egy ilyen helyzet kezeléséhez kell,akkor lehet,hogy csörögnek a tányérok,röpködnek a csúnya szavak,de meg lesz a megoldás.Tudni kell elfogadni a másikat,szerintem ez a legnagyobb titok!

  • 2011.06.14 13:16:36recesszio

    Egy lényeges dologról nem beszélnek a házasság kapcsán. A gyerekekről és a családjogról. A házasság jogi védelmet nyújt a gyereknek és az anyának, aki akár éveket is kényszerűen otthon tölt a gyerekneveléssel, így közben nem épít karriert és nem keres pénzt. Érdekes helyzet, ha az együttélésből, amiből gyerek is van, egyszercsak lelép a pasi, mert máshol akarja folytatni. Egy nőnek sosem szabad elfelejtenie, hogy a családjog elsősorban őt és a gyerekeit védi, véleményem szerint nem szabad gyereket vállalni házasság nélkül. Szép a bizalom, de azért jó, ha egy megváltozott helyzetben ott van a törvényes védelem is.

  • 2011.06.14 13:23:42Almandin

    @porthosz: Nem mindig hűtlenség ma sem a válóok. Nem mindig szükséges rossz a házasság. Abban igazad van, hogy régen nemigen váltak, de ez nem jelentette azt, hogy arányaiban több jó házasság lett volna, csak az volt a minta, hogy összeszorított foggal tűrni kell. Szerintem az arany középút a helyes. Nem jó az első konfliktusra válással reagálni.Aki ilyen, annak tényleg fogyasztói-vagy inkább gyermeteg- a szemlélete. Hiszen a gyerekek gondolkoznak fekete-fehéren, ők gondolják azt, hogy a leendő párjuk tökéletes lesz. Másrészt az ilyen ember nem szereti igazán a párját, hiszen könnyen megválik tőle. Viszont az ellenkező végletet, a mindenáron való kitartást sem tartom jónak. Mit csináljon pl. az, akit naponta véresre ver a párja, vagy olyan szinten terrorizálja lelkileg, hogy egy perc nyugta sincs? Az ilyen problémák szerintem a rendszeres hűtlenségnél is jobban rongálják a kapcsolatot. Aki egy pokoli házasságban is mindenáron ki akar tartani, az gyakran az egész életét elrontja.
    @Momina: A szüleid példája nagyon szép. Igazából sok ember vágyik ilyen házasságra, csak nagyon keveseknek adatik meg. Ehhez hatalmas szerencse is kell.

  • 2011.06.14 13:28:56Aerius

    Rongyrázó@

    Igen,pontosan így van.Éveket kell ahhoz párkapcsolatokban élni,hogy tisztában legyél saját Magaddal, és azzal mi az ami működik és mi nem.
    Mindenkinek más értékek fontosak egy kapcsolatban, egy másik emberben, ezek pedig csak próbálkozások révén derülnek ki, hogyan másképpen?
    Aki pedig elég okosan, tudatosan éli az életét, az tanul a kudarcokból, és legközelebb olyan párt választ akivel egyáltalán VAN ESÉLYE a harmonikus közös életre.

    Látom itt többnyire Hölgyek írnak, már csak a kissé idealizált életképekből gondolom.Nincsen ezzel semmi baj, csak éppen a pasik oldala teljesen más megközelítést jelent.Főleg ha már elvált férfiról van szó, azt nehéz még egyszer megetetni ezzel a szentség, és törvényesség maszlaggal.Mi azért nősülünk,hogy konzerváljunk egy jól működő állapotot, de sajna a Nőkben ilyenkor elindul valami egymillió éves program, ami a férfi,és a kapcsolat totális kontrolljával(vagy ennek a vágyával) jár együtt, ez pedig szépen lassan megmérgez mindent.Ámen.

  • 2011.06.14 13:37:00Aerius

    Tjuca@ "és arra mi a garancia, hogy a 20. jobb, mint a 2. "


    Az,hogy közben használtad az eszedet, és tapasztalatokat gyűjtöttel.

    Ha tudnád mennyi, de mennyi Lányt ismerek aki ugyanazt az ostoba hibát követi el, minden kapcsolatában, újra, és újra.Nos, nekik valóban mindegy,hogy a 2.-al, vagy a 20.-al házasodik.
    Ha nincsen meg a kellő érzelmi, és értelmi fejlődés valakiben, az soha nem tud jól választani.

  • 2011.06.14 13:37:45Almandin

    @Aerius: Én nő vagyok, de nem akarnám a páromat totálisan kontrollálni. Egyébként nemcsak nőkben lehet ilyen diktátor hajlam, hanem férfiakban is. Nem ritka, hogy féltékeny férjek minden percükkel elszámoltatják a feleségüket, még azt is megszabják, milyen ruhát vehetnek fel. Nálad valószínűleg egy múltbéli rossz tapasztalat működik, amit kiterjesztesz a női nemre. Pedig nem érdemes, mert azzal az esetleges jövőbeli boldogságodat is aláásod.

  • 2011.06.14 13:47:36Archenemy

    A JÓ HÁZASSÁG TITKA, HOGY A NŐ AZT CSINÁLJA, AMIT AZ URA PARANCSOL! ENNYI!

  • 2011.06.14 13:48:18Almandin

    @Te a középkorból csöppentél ide?

  • 2011.06.14 13:50:54kamillatea

    A Montessori-cikkhez nagyon ügyesen megint nem lehet kommentelni. Valaki mondja már meg a kedves cikkírónak, hogy kijelentő módban nincs olyan, hogy "osszák"! Immár sokadszorra fordul elő. Színvonal, kedves Index!

  • 2011.06.14 14:03:13Aerius

    Almandin@

    :) Érdekes, én még soha nem találkoztam olyan Hölggyel,aki azt mondta volna, igen, én nem engedek egy szabad percet sem a pasimnak.
    A srácok egy sör mellett,a barátokkal dumálva valamiért ezt máshogyan szokták elmesélni.

    A recept általában a következő(persze ez nem Rátok vonatkozik, hiszen Ti mások vagytok).Kapcsolat, a lány megszakítja minden kapcsolatát az addigi barátaival, majd a felszabadult időt maximálisan igyekszik az új párjával együtt tölteni.Fokozatosan leépítve persze az Ő baráti körét is. Először persze csak óvatosan,minek Neked pont most focizni,pókerezni,sörözni elmenni.Utána miért pont ezekkel a srácokkal, és különben is,most már van családod, ez a legfontosabb.Majd pedig ott unatkoznak, kéz a kézben, szépen ellaposodik a történet, elhíznak, boldogtalanok lesznek, és elválnak, vagy meghalnak.Ennyi. :)

  • 2011.06.14 14:07:34Almandin

    @ Aerius:Én nem vagyok féltékeny típus, felőlem mehet a barátaival sörözni. Én se építenék le egyetlen barátságot se a párom kedvéért. Mindennek megvan az életben a maga helye.

  • 2011.06.14 14:16:02Aerius

    Almandin@

    Tudom,csak kivételek léteznek.Talán ezért menekül minden pasi a házasságnak még csak a gondolatától is.Nem kell mást tennie, csak körül nézni, és látni,hogy kudarc mindegyik, pár boldog(vagy annak gondolt) év után.
    Majd egy szép válás, a ház-lakás persze bukó,mert ott a gyerkőc is, és már lehet is új életet kezdeni 30-40 évesen a semmiből.Közben a fizu 30%-a megy a gyerektartásra, hogy könnyebb legyen talpra állni.

    Szerintetek ez olyan jól hangzik?

  • 2011.06.14 14:16:02Fuckup_with_marmelade

    Mi is öljük egymást néha, de mind a ketten megtanultunk bocsánatot kérni a másiktól és beismerni, hogy mi is hülyék vagyunk néha. Ez félsiker...

    (ha néha sikerül kialudnunk magunkat, az meg a másik fele:)))

  • 2011.06.14 14:29:21Fuckup_with_marmelade

    Az unatkozásról: közös hobbi nem létezik? Olyan, amit mindkét fél lelkesen űzhet - ráadásul mindkét ember életét feldobja. Legyen az sport, utazás, vagy akármi más. Máris nem ülnek unatkozva szép kövéren egymás mellett amíg meg nem halnak.

    (a gyerektéma egyébként érdekes... valamennyit persze javít a dolgokon, hiszen lesz egy közös "hobbi", de ha egy kapcsolat akár csak egy picit is instabil, akkor szerintem megadja a kegyelemdöfést. Mi amióta gyerekeink vannak teljesen hullák vagyunk - így sokkal törelmetlenebbek egymással, az estéink a fürdetésről és a fektetésről szólnak, eddig jó ha néhányszor el tudtunk menni kettesben valahová, mert a kisebbik olyan anyás, hogy az valami hihetetlen. Ez viszont egyikünknek sem jó, így törekszünk arra, hogy jobb legyen, és ha már megszűnik ez a borzasztóan anyás korszak akkor simán otthon fogjuk őket hagyni a nagyszülőkkel 1-1 hétvégére. Addig meg kivárunk. Na most ha ilyenkor az egyik fél feladja, akkor soha nem jön el az az időszak amikor már jobb lesz. Mi egyébként már egész jól haladunk, nap közben már elég szabadon mozoghatunk :))

  • 2011.06.14 14:39:19ingenium rusticus /Csellók és gordonkák vegyesen.

    Pamela Haag írónő (talán épp a neme miatt) kihagyott egy pontot. Pótolom.

    6.Az elanyásodott feleség. - A férj éjt nappallá téve dolgozik, míg az otthon ülő asszonyka ellés után mangalica méretűre hízza magát a tévé előtt.
    Emellett természetesen azt érzi, hogy elhanyagolják.

    A férfi ezt nem bírja és fele vagyonát otthagyva kiszáll a kapcsolatból.

  • 2011.06.14 14:42:02ingenium rusticus /Csellók és gordonkák vegyesen.

    Nem mellesleg: a jó házasság alapja a házassági szerződés.

  • 2011.06.14 14:46:23Aerius

    Fuckup_with_marmelade@

    De van közös hobbi:általában a srác hobbijai.Igen, van közös baráti társaság:a srác barátai.

    Viszont azt nagyon jól látod,hogy egy kicsit is instabil kapcsolatnak kegyelemdöfés egy gyerkőc érkezése.Még soha nem láttam olyat,hogy ettől javult volna meg egy kapcsolat, de olyat százat aminek ez volt az utolsó csepp a pohárban.

    Bizony, most már csak házassági szerződéssel szabad házasodni.Mindenki vigye azt tovább amiben megegyeztek az elején.Ez így korrekt.

  • 2011.06.14 14:54:52Fuckup_with_marmelade

    Aerius@

    Nekünk nincs házassági szerződésünk - azért házasodtunk, mert együtt akarjuk leélni az életünket. A válás nem opció.

    Egyébként nálunk alapszabály, hogy estig minden vitát le kell zárni. Tilos másnapra átvinni a problémákat, mert másnap már garantáltan robban. (Néha így is, de minek feleslegesen robbanásokat generálni)

  • 2011.06.14 14:55:38zanzibar

    Aerius: azt hiszem, Te választasz ilyen lányokat. Valószínűleg ez a passzív, lassú víz partot mos nőtípus tetszik Neked. Aki persze szép lassan felzabálja az életedet. Tipikus helyzet a korosztályomban: minden második fiú barátnője / felesége egy ilyen penészvirág halk libuska. Eleinte imádják őket a szempillarezgetés, passzivitás, indaszerű ráfonódás miatt, mert hízeleg a hiúságuknak, hogy nagy erős szuperhímnek képzelhetik magukat a kis nő mellett. Aki ügyesen, manipulálva leválasztja őket a barátokról, haverokról. Okos, aktív, önálló egzisztenciával rendelkező, talpraesett lány mint barátnő szóba se jöhet, mert mellette gyengének éreznék magukat. Eltelik 5 év, anyu " megfogta" aput, szült két gyereket, unatkozott otthon, szert tett egy szeretőre, vagy kettőre. Apu mellett megtanulta, hogy lehet pattogtatni mást, most él a hatalmával, válik, és visz mindent, a lakást, a gyereket, a kocsit és a piros kanapét. Szóval, tényleg a passzívnak tűnő, kis szőke, penészvirág a jó feleségnek való, és nem a vagány, szabadidejében barlangészkodó barna csaj? Kedves fiúk, előbb kéne gondolkodni! :)

  • 2011.06.14 14:59:49PR_fact

    porthosz

    "És régen sem volt ez máshogy, csak akkoriban nem igazán lehetett válni, igy aztán az férj végigdugta a fehérnépet, az asszony meg a lovászlegénnyel kavart, majd egy idő után amikor lecsökkent a szexuális étvágy már boldog házasságban éltek tovább együtt."

    Ez mind megtörtént nálatok, vagy Lady Chatterley történetét vetted hiteles kordokumentumnak?

  • 2011.06.14 15:00:38Aerius

    Fuckup_with_marmelade@

    Ezt jól csináljátok, főleg ha értelmesen meg tudjátok beszélni.
    Azért azt gondolom tudod,hogy a pasikkal sok mindent nem lehet azonnal megbeszélni.Meg kell várni amíg az agyunk annyira lecsillapodik,amíg újra lehet tárgyalni.Ilyenkor erőltetni ezt a " meg kell beszélni" történetet a legnagyobb hiba.Persze, egy okos Nő érzi a határokat ebben, igaz nem ez a jellemző.

  • 2011.06.14 15:02:14pHérték

    Aerius: "Mi azért nősülünk,hogy konzerváljunk egy jól működő állapotot..."
    Ez nem jó motiváció, nem jó kiindulási alap. A házasság nem egy meglévő állapot konzerválására való, hanem egy új közös élet felépítésére és szüntelen megújítására, gyarapítására, gazdagítására. (A házas felek is folyton változnak, ahogy minden az életben. Az nem úgy van, hogy megvolt a lagzi, eltelt a mézes hét, aztán fölrakhatom a lábam az asztalra.)
    Különben a férfiaknak is igencsak jót tesz a jó házasság, különösen ha veszik a fáradságot rá, hogy törődjenek vele és ne mondanak le a CSALÁDFŐI szerepükről (ami a jogok mellett kő kemény kötelezettségekkel is jár).

  • 2011.06.14 15:11:39zanzibar

    A családjognak némileg a közelébe kerülve az a tapasztalatom, hogy az emberek többsége úgy házasodik (hiába éltek előtte együtt), hogy nem ismeri sem magát, sem a másikat. Van egy képe arról, milyen lehet a másik, és milyen lehet ő maga,de nem figyel igazán arra, hogy talál-e ez a kép, vagy sem. Amikor kiderül, hogy csak részben, vagy egyáltalán nem, olyan nagy a csalódás, hogy szétbontja a kapcsolatot.
    A válóper során tszeik fel azokat a kérdésket maguknak, az ügyvédjüknek, amit a házasság előtt kellett volna. Gyakori az is, hogy a házasságig eljutni valamiféle céllá válik, amiért áldozatot kell és érdemes hozni. Aztán eljön a nagy nap, be van érve a révbe, megvolt a nászút is, mindenki szépen kilép a demo változatból, már nem annyira alkalmazkodó és simulékony, mint előtte. Utólag persze mindenki nagyon okos, rájön, hogy már régen kellett volna tudnia, hogy sok minden csak megjátszás, de valahogy olyan kellemes volt az a bizonyos illúzió.

  • 2011.06.14 15:11:56Aerius

    zanzibar@

    Majdnem jó volt a profil megrajzolás.:) Gondolom Te lennél a független,vagány csaj.

    Nos, a helyzet az,hogy nem tudok olyan Nőt beválasztani aki nem partner minden téren.Persze, régen én is megettem a magam adagját az ostoba, könnyű csajokból, de az ember érik,és gondolkodik is.(már aki)
    Két külön kérdésre bontva a választ, nem szabad olyan nőt választani aki nem társunk intellektuálisan is, mivel ez adja a legjobb alapot egy kapcsolatnak.Az érzelmek változnak, de a közösen gondolkodás, és együtt alkotás messzire vihet egy párt.Sőt, azt hiszem ez a legfontosabb.

    A másik fele,hogy nem hiszek abban,hogy egy Nő képes irányítani egy kapcsolatot.Ez mindig a férfi dolga kell, hogy legyen.Ha egy csajszira bízzuk,akkor egy olyan élhetetlen,és abszurd szar lesz belőle, amiben később még a lány sem érzi jól magát.A férfi legyen a keret, a nő pedig a tartalom.

  • 2011.06.14 15:20:14Aerius

    pHérték@

    Látod, tökéletesen elmondtuk mi a különbség a házasságról férfi és női szemmel nézve.

    Mi pasik azért nősülünk,mert jó Veletek, és szeretnénk ha ez így maradna, ezzel biztosítva be a pozícióinkat Nálatok.
    Ti pedig elkezdtek egy új világot felépíteni, akár a mi akaratunk ellenére is.Itt kezdődik a szakadás.Mi Veletek akarjuk megosztani a világunkat, Nektek pedig kell egy másik, közös, amiben már nincsenek benne esetleg azok a dolgok amiket mi szeretünk, vagy emberek akikhez ragaszkodunk.Pont erről beszéltem eddig. :)
    Köszönöm,hogy megerősítettél ebben.

  • 2011.06.14 15:26:47pHérték

    Aerius

    Az a vicc jutott eszembe arról amit írtál, hogy:
    A nő abban a reményben házasodik, hogy a férfi idővel megváltozik, de nem változik meg. A férfi meg abban a reményben házasodik, hogy a nő majd nem változik meg, de megváltozik... :D

    Én meg azt mondom, ami ősidőktől működtette a házasság intézményét: "annak okáért elhagyja a férfi apját, anyját (főleg anyját! :P) és ragaszkodik a feleségéhez. A feleség pedig tisztelje a férjét."
    Csak ehhez jól nevelt, a házasságra felkészített felek kellenek, nem egymáson kell kísérletezni.

  • 2011.06.14 15:40:11Aerius

    pHérték@

    Van ilyen vicc?Nem is ismertem,de ezek szerint másokban is megfogalmazódott már ez. :)


    A kísérletezésről pedig annyit,hogy a puding próbája az evés.Senki nem tudja milyen házasságban élni, amíg ki nem próbálta.

    A magam részéről hiszek benne,hogy minden pasinak ezt meg kell tapasztalnia egyszer, de csak azért,hogy megtanulja kellően értékelni a szabad életet utána.

  • 2011.06.14 15:56:08Rongy Rázó

    @Aerius:

    "Aki pedig elég okosan, tudatosan éli az életét, az tanul a kudarcokból, és legközelebb olyan párt választ akivel egyáltalán VAN ESÉLYE a harmonikus közös életre."

    Hát, én ezt másként látom. Ha egy kapcsolat már tarthatatlanná vált, mert a szerelmet felemésztette a folytonos harc, akkor azzal már nem sok mindent lehet kezdeni. De úgy tűnik, hogy a következő kapcsolatban szinte ugyanazokkal a nehézségekkel nézek majd szembe, amit az előzőben nem tudtam megoldani.

    Ezt persze el lehet játszani többször is, majd eljutni arra a megállapításra, hogy "minden férfi disznó", vagy "minden nő egyforma," erről szól az a vicc, amikor a rendőr panaszkodva végignyomkodja magát, hogy itt is fáj, ott is fáj, amott is fáj, mire az orvos: "magának el van törve az ujja."

    "Látom itt többnyire Hölgyek írnak"

    Én pasi vagyok :-)

    "Mi azért nősülünk,hogy konzerváljunk egy jól működő állapotot"

    Aki ezért házasodik, beépíti a csalódást.
    A házasság NEM arra való, hogy általa könnyebbé válon az élet, NEM arra való, hogy engem boldoggá tegyen vagy én boldoggá tegyem a társam. A huszadik században kiépült fogyasztói társadalom lehetővé teszi, hogy egyedülálló ember is egészen kellemes színvonalon élhessen. Nem kényszerülünk együttműködésre a puszta életben maradásért. A párkeresés fő hajtóereje az, hogy a társ nélküli életben nagyon nehéz megtalálni azt a gazdagságot, amit egy kapcsolat nyújt.

  • 2011.06.14 16:00:22Rongy Rázó

    @pHérték:

    "Csak ehhez jól nevelt, a házasságra felkészített felek kellenek, nem egymáson kell kísérletezni."

    Hát pedig nincs más lehetőség, mert az élet rövid :-)

    Lányom is mondta, hogy kutyanehéz autót vezetni, mert egyszerre kell figyelni a többi autóst, a gyalogosokat, táblákat, lámpákat, útjelzéseket, miközben kormányozni sebességet váltani, gázt nyomni, kuplungolni, fékezni, indexelni kell, jaj-jaj, neki ez nem megy. Pedig az autóvezetést megtanulni csak menet közben lehet, a jogosítvány ehhez kevés.

    A párkapcsolat is csak ilyen: tudni, hogy nehéz, egész más, mint megtapasztalni a nehézséget. Tudom, hogy a kedvesem néha kiállhatatlan, de megtapasztalni, amikor tényleg kiállhatatlan, és ezt szó szerint kell venni, tehát ÉN NEM TUDOM ELVISELNI, hát az nagy különbség.

  • 2011.06.14 16:16:08Aerius

    Rongy Rázó@

    " A párkeresés fő hajtóereje az, hogy a társ nélküli életben nagyon nehéz megtalálni azt a gazdagságot, amit egy kapcsolat nyújt."

    Ez szép gondolat, és nem is vitatom.De kiegészíti azt amit én mondtam,nem pedig cáfolja.
    Furcsa is lenne, ha egy kapcsolat csak egy állandóságra való törekvésről szólna, ezért ennél komplexebb még az én érzésvilágom is. :)


    Anno csodálkoztam, amikor egy két idősebb férfi rokon, ismerős a teljes lemondás hangján beszélt a házasságról,nőkről.Azt gondoltam ez valami ostoba beidegződés, és csak azért beszélnek így mert a férfi kultusz kötelez erre.
    De nem így van, magamon is érzem,hogy életem delén a legteljesebb pesszimizmussal tekintek minden házasságra, és a kortársaim között is nagyítóval kell olyat keresni akinek vannak még illúzióik a párkapcsolatokról.

    Megjött az eszünk?Vagy ez egy feloldhatatlan ellentét a két nem között?Nem tudunk kompromisszumot kötni, vagy nem is akarunk már talán.

  • 2011.06.14 16:17:52pHérték

    Aerius
    Milyen a férfiak szabad élete? Általánosságban azt látja az ember, hogy lezüllött, igénytelen, leépült és kiüresedett. Sivár, lepukkant odúban, konzervkaján tengődve, olcsó kis cafkákkal múlatva az időt élvezhetik a "függetlenséget".

    Rongy Rázó
    De van más lehetőség mint a kísérletezés. (Van egy olyan mondás, miszerint: "a kutyák szoktak próbálkozni") ;) A házasság esküvővel kezdődik, mert megesküsznek a felek egymásnak, aztán ki milyet szakított, olyat szagol.

  • 2011.06.14 16:40:38Aerius

    pHérték

    Legfőképpen olyan amiben stabil alapokon nyugszik,hogy többet nem lehet anyagilag lehúzni őket.Ez nagyon fontos szabálya az új életnek.

    A másik része pedig a nulla kompromisszum.Hülye a csaj?Hisztis?Nem tud viselkedni?Problémázik állandóan?Lapát.Kérem a következőt.A sor pedig baromi hosszú.El sem hinnéd,hogy mennyire kapós egy jó karban lévő 35-45 ös pasi, aki még rendezett körülmények között is él.A következő tartós kapcsolat pedig már az új, beégetett,bevésett tapasztalatokra épül, csak abban kötünk kompromisszumot amiben nem esik nehezünkre.

    Igazán nem is értem,hogy mit akarsz üzenni Rongy Rázónak.Tehát csak azzal élhetünk együtt akivel megházasodtunk, és tetszik nem tetszik ez van? :)
    Nem, szerencsére el lehet válni a megsárkányosodott csajoktól, és szagolja más szerencsétlen azt a virágot! :)

  • 2011.06.14 16:51:00zanzibar

    Aerius: a boldog párkapcsolat titka (szerintem) valahol az arany középút: spontán vonzódás és józan ész együtt. A spontán vonzódás néha megkerüli a józan észt, mert rájövünk, hogy bizonyos dolgok, amiket fontosnak hittünk, talán nem is fontosak nekünk,és átsegít nagyon komoly kríziseken. Még egy dolog kell: megérezni, hogy mindenki egyedi és értékes a maga valójában, az erényeivel és hibáival együtt. Marlene Ditrichet tudom idézni, én ehhez tartom magam (és eddig bejött): okos nő csukott szemmel csókolózik, de nyitott szemmel nézi meg, hogy kivel :).
    Még valami: felnőtt embert (14 fölött) tanítani lehet, de nevelni nem.
    Általában úgy van egy párkapcsolatban, meg egy munkakapcsolatban, hogy az egyik ebben jó, a másik abban. Akit az ember kedvel (munka) / szeret (magánélet), attól szívesen tanul.Viszont a nevelés (amikor a tulajdonságait / mentalitását) akarja valaki a másiknak megváltoztatni, tuti bukó.
    Ha annyira kapós férfi vagy, ahogy írod, nem kell pesszimistának lenni, a sokból majd megtalálod az igazit. Jó szerencsét, és sok vidámságot!

  • 2011.06.14 16:53:57tejcsokoládé

    hát, házasságok terén nincs tapasztalatom, párkapcsolatok terén sokkal inkább. már nem vagyok házasságpárti.
    azt viszont, hogy valaki egy jó pillanatot akarjon bekeretezni és azért házasodjon, óriási önbecsapának (és öngólnak) tartom. ugyanúgy, ahogy az emberek változnak (jó esetben fejlődnek), a kapcsolatoknak is kell haladnia valamilyen irányba. ha csak ülük a kellemes, meleg mocsárban, az nem visz sehova...
    persze, a pasik többségének ez is elég, csak legyen elég sör...:)

  • 2011.06.14 17:01:11Aerius

    zanzibar@

    Jók a megállapításaid, ezekkel szerintem nincs is gond.

    Egy percig sem vagyok pesszimista, csak realista inkább.Párkapcsolatban élek, amit a kudarcokból tanulva már élhetőre építettem a Kedvesemmel.

  • 2011.06.14 17:18:29pHérték

    Hát igen Aerius, aki megégeti magát, az már a kályhától is fél... De a régi romokra építeni az új kapcsolatot...?! Hát nem az igazi! És az sem, hogy: rosszul döntöttem, dobbantok, kérem a következőt!
    Megházasodni nem kötelező, de ha már megesküdtél, ne csinálj a szádból s.gget! Az nem férfihoz méltó. Ha meg nem bírsz zöld ágra vergődni a néhai szíved csücske liblingeddel, akkor megint csak tükörbe nézz először, csak aztán piszkáld a becses nejed szeméből a szálkát! Nem menekülni kell a problémák elől, hanem megoldani kell őket. Nem?

  • 2011.06.16 11:23:15Rongy Rázó

    @pHérték:

    az elköteleződés (a mi kultúránkban házasság névre hallgat) szerintem is fontos része a kapcsolatnak, de a "ki milyet szakított olyat szagol" hasonlatban azért benne rejlik egy csapda.

    "KÉSZ" személyiség nincsen, de van olyan személyiség, aki elég érett ahhoz, hogy elköteleződjön egy kapcsolatban: aki felismeri azt, hogy fejlődés és növekedés előtt áll. Ha ez megvan, és még szerelmesek is vagyunk egymásba, akkor érdemes elköteleződni: ez a fejlődés és a növekedés olyan viharokkal jár, amelyekhez szükséges a KÖTÉL, a kezem nem lesz elég erős, hogy megkapaszkodjam a társamban.

    Ha azt gondolom magamról, hogy a kedvesem fogadjon el olyannak, amilyen vagyok (hiszen másfél éve, a szerelem virágának teljében épp ezt ígérte), és ez megajándékoz engem azzal a kényelemmel, hogy mostantól hátradőlhetek és elengedhetem magam (pasiként hajlamos is vagyok erre): hát akkor nekem annyi. A kedvesem egy darabig tűr -- aztán el fog hagyni.

  • 2011.06.16 11:32:08Rongy Rázó

    @Aerius:

    Ha megspórolom az erőfeszítéseket, amelyek az előttem álló feladatok megoldásához szükségesek, akkor bizony bele lehet fásulni még egy párkapcsolatba is. Néha kifejezetten erős késztetést érzek arra, hogy a kedvesem számomra nehezen elfogadható viselkedését elintézzem azzal, hogy felcímkézem és beskatulyázom -- féltékeny típus, hiszteroid alkat, kolerikus-szangvinikus, esetleg ha enneagram-hívő vagyok, akkor besorolom mondjuk 1-esnek vagy 9-esnek stb. Ez aztán jól el tud intézni egy kapcsolatot, mert onnantól nem a kedvesemet látom, hanem a kategória jellemzőit, és nem figyelek rá, hanem csak legyintek: "már megint..."

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta