Kék-fehér ház áll a főút mellett. Kívülről bármi lehetne, csak a magas kerítés, a szögesdrót ad okot a gyanakvásra. 115 fiatal fiú tölt itt hosszabb-rövidebb időt, a hivatalos neve Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete. Ide igyekszünk reggel, hogy megnézzük, hogyan képeznek az itt fogvatartottak segítő munkakutyákat.
Mire odaérünk, Odin már a köröket rója két fogvatartottal. Martin és Kornél profin mozognak a rutinpályán, ami inkább kórház-, mint börtönudvarra emlékeztet. A kilenc hónapos fekete labrador igazi munkavonal, nem is baj, hogy nem olyan nagy - nyugtat meg Papp Béla telepvezető és kiképző, amikor rácsodálkozom a méretére. A fél órás menetelés közben a kutya azt tanulja meg, hogy az akadályok előtt haladéktalanul meg kell állnia és le kell ülnie, ezzel jelezve a gazdának, hogy valami zavaró körülmény van.
Odin lelkesen, de rutinosan közlekedik a pályán, Kornél és Martin szintén. Gyakorolják a lépcsőzést, hol egyikük vezeti az állatot, hol másikuk. A jutalomfalatok pillanatok alatt tűnnek el, a kutya így kapja meg a reggelijét. Aztán jönne a közömbösítés: Odinnak nincs könnyű dolga, a roppant mogorva szolgálati kutya mellett kéne elmennie, de ezt most megússza, mert az eb éppen nincs a helyén. A félórás gyakorlás végén Odin visszakerül a kennelbe. Ő már a sokadik kutya itt, akinek komoly szerepe lesz egy vak vagy gyengénlátó ember életének megkönnyítésében, de erről még nem tud. Azt sem, hogy gondozói bűncselekményért kapott büntetésüket töltik: ő csak csillogó szemmel néz fel rájuk, és boldog farkcsóválással végzi a feladatokat.
2012 óta folyik itt vakvezetőkutya-előképzés a fogvatartottak bevonásával. Az elképesztően triviális ötlet a STOPP-segítő kutyák operatív programja nevet kapta - ezt már Joó László bv. ezredes, az intézmény vezetője meséli, amikor bemenekülünk az irodába a hirtelen jött ősz elől.
"A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével közösen indítottuk a programot, amely itteni munkatársam, Papp Béla kutyatelep vezető ötlete volt. Sokat nem gondolkodtam rajta, mert egy nagyon fontos reintegrációs célt is meg tudunk ezzel valósítani" - mesélte Joó, aki korábban is dolgozott fiatalokkal, így jól tudja, milyen problémákkal küzdenek a kamaszok. Az intézetben 14-21 év közötti fogvatartottak vannak. "Az első fázisba kapcsolódott be a börtön. A kutyák hathetes kortól egyéves korig olyan szocializációs folyamatban vesznek részt, amelynek célja, hogy hozzászokjanak egy sor különböző ingerhez. Egy vakvezető kutyának nem vonhatja el a figyelmét a munkától bármilyen zaj, se egy autóduda, sem egy durranás. Megkötöttük az együttműködési megállapodást és rögtön két kiskutyát kaptunk. Azóta 30 kutya fordult meg itt. Úgy tűnik a célok megvalósultak, általában 3-4 kutya van itt egyszerre, attól függően, hogy hogyan tud az egyesület állatokat adni. A kutyák nevelőcsaládoknál élnek egyéves korukig, és ami hiányzik, azt úgy küszöböljük ki, hogy a kutyatelep vezetője rendszeresen kiviszi a kutyákat a városba és megismerteti velük a tömegközlekedést, a villamost és a buszt" - foglalta össze a program lényegét az ezredes.
Egy kutya felnevelése és kiképzése nagyjából kétmillió forintra tehető, és bár sokan várnak rá, a szervezetek folyamatos pénzhiánnyal küzdenek, így sokat kell várni egy jószágra. Az sem biztos, hogy megfelelő lesz a kinézett kutya, annak ellenére, hogy a munkavonalas labradorok kiválóan képezhetőek. Volt itt már kutya, akit csípőízületi diszplázia gyanú miatt szűrtek ki; más nem bizonyult megfelelőnek; de azóta mindegyik boldog gazdis eb lett, sőt van olyan, akit azóta szarvasgomba-keresőként alkalmaznak.
Olyat kapnak, amit sosem tapasztaltak meg
"Nagyon nagy pluszt ad fogvatartottaknak" - feleli az ezredes arra a kérdésre, mit is nyernek ebből a srácok. "Azt kapják, amit nem biztos, hogy megtapasztaltak valamikor is az életükben. Az itt bent lévőknek a sikerélmény nem adatott meg: lehet, hogy az iskolai közösségben is ki voltak rekesztve, és a családban sem biztos, hogy volt pozitív, követendő példa. Itt megtapasztalják, hogy bármit is követettek el, lehet bármilyen hiányosságuk, a kutyától egyvalamit kapnak: szeretetet. Ráadásul kézzelfogható eredménye van annak, amit csinálnak. Mi erősítjük bennük azt, hogy ez egy jóvátétel is, hiszen olyanoknak segítenek, akiknek ezáltal nyílik meg a világ. Nagyon pozitív tapasztalataink vannak" - tette hozzá.
A program kezdete nem volt rózsás, a srácokat a többiek húzták, amiért együtt dolgoznak a nevelőkkel. Aztán elmaradtak a beszólások, és szinte mindenki jelentkezik a kiképzésre. Persze ennek az is az oka, hogy ki lehet jönni a zárkából, és legalább történik valami. Az is segített, hogy a kutyák járnak a zárkákban is, mindenki barátkozhat velük, és nagy sikerük van az elmondások szerint.
A pszichológus dönt
Az intézmény pszichológusa, Fejes Lejla felméri az önként jelentkezőknél, miben segíthet nekik a kiképzés. Nagyon sok mindent fejleszt az állattal (nemcsak a kutyával, hanem bármiféle kisállattal) való foglalkozás, de leginkább a kommunikációs hiányokat tudja korrigálni, és ez nem is biztos, hogy csak verbális kommunikációt jelent. "Az elsődleges szándék az, hogy olyan fogvatartottakat válasszunk ki, akiknek vagy a kapcsolattartása nem elégséges, vagy egyáltalán nincs kapcsolatuk a külvilággal, vagy a megküzdési stratégiáik nem nagyon fejlettek, nem tudják a stresszes helyzeteket kezelni, öncsonkításig, önkárosításig is elmennek, vagy egyéb agresszív cselekedet jelenik meg náluk. Nekik sokat tud segíteni a kutyázás" - vázolta a kiválasztás feltételeit a börtön viselkedéselemzője és megbízott pszichológusa, aki jól ismeri a börtönök személyiségromboló hatását. "Kiválasztok pár embert, aztán leülünk Bélával (Papp Béla kutyakiképző - a szerk.) és megbeszéljük, mert nem értünk mindig egyet. Én olyanokat szeretnék első körben kiválasztani, akiknek a szociális készségeik alacsony szintűek. Van olyan, aki mióta bekerült, semmiféle kapcsolatot nem tart a külvilággal, se csomag, se levél se látogatás. Végül az a kompromisszum született meg, hogy válasszunk olyan elítéltet, akinek jobb képességei vannak, de a szociális készsége rossz, illetve olyat, akiknek más megerősítésre van szüksége" - mondja a szakember.
Nem érdemes olyat választani, akinek van jövőképe? - merült fel, ám Fejes szerint azoknak, akinek a reintegrációját sikeresebbnek vagy könnyebbnek látják, más programokat kínálnak. Inkább a szakma és az iskola irányába mozdulnak el, ami itt azt jelenti, hogy az általános iskolát lehet befejezni, illetve a 10. osztályig tanulni, valamint kőműves, burkoló, kosárfonó, targoncakezelő szakmákat lehet szerezni.
Sokakban felmerülhet, hogy a gyakran halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok hogyan élik meg az elválást a részvételükkel kiképzett állatoktól. "Ha elmegy egy kutya, jön egy másik, és a kötődést át lehet tenni a másik társállatra. Tudják, hogy jó célt szolgál a program, ezért nem olyan nehéz az elválás" - nyugtat meg a szakember, aki szerint viszont a máshol jól működő kisállat-programnak itt hamar vége lenne. "Életkori sajátosság, hogy rengeteg tesztoszteron termelődik. Ráadásul rengeteg frusztráció éri őket, ingerszegény a környezet, idegenekkel vannak összezárva, a családdal és a barátokkal is vannak konfliktusaik, ez itt halmozottan jelenik meg, és gyakran fordul agresszióba. Nem lenne jó vége."
Vannak sikerek
"Voltak olyan fiatalkorúak, akiknek komoly elfogadási problémáik voltak. Volt, akit kiközösítettek a cérnavékony hangja miatt. Miután bekerült a programba, kis idő múlva már nem froclizták. Ez volt tán az egyik legpozitívabb élmény, ami hatott a többiekre is. Megértették, hogy amit csinál, kivételes dolog, önbecsülést adott neki, lettek társai, barátai, és megváltozott az ittléte. Azt gondolom, hogy ennél jobb eredményt nem lehet elérni" - mesélte a börtönparancsnok. "Volt olyan fiú, akinek a bűncselekménye is állathoz kötődött, és itt bekerült a programba. Megkérdeztem tőle, hogy akkor most hogy érzi magát? Elmondta, hogy nagyon szégyelli magát, mert most ismerte meg, hogy egy állatnak is vannak érzelmei, szükségletei. Nem láttam rajta, hogy színlelne" - részletezte a sikerélményeket a parancsnok, aki arról is mesélt, milyen volt, amikor vak gazdájával jelent meg egy korábbi védenc a börtönben.
Lent volt a tornateremben a találkozó, és ott volt az a négy fiú is, aki foglalkozott vele. Odamentek a gazdihoz, és a kutya megismerte őket. Megható volt, látszott, hogy őket is megérintette. Ezek a sikerélmények motiválnak arra, hogy tovább csináljuk az egészet." És hogy miben segít a program? Egyrészt rendszert visz az életükbe, strukturálja őket, és hozzászoknak, hogy van egy olyan feladatuk, amit minden nap el kell végezniük, ez már önmagában hatásos. Az állat asszisztált terápiáknak már önmagában is nagyon sok előnyük van, az állatokkal való kapcsolat kialakításán keresztül érik el a céljukat.
Nyúl, tengerimalac és törpehörcsög
A kisállattartás a börtönben csökkenti a feszültséget, növeli az önbizalmat és a felelősségtudatot. A bezárt kisállattal sok fogvatartott képes azonosulni, az állatok feltétlen bizalommal bírnak az őket gondozó emberekkel szemben, és mivel segítenek fejleszteni a fovatartottaknál a másokba, illetve a saját magukba vetett bizalmat, ezáltal kapcsolatteremtési, együttműködési képességek erősödnek.
A váci börtön könyvtárában lakik Cimbi és Cimbiné, a két hosszú szőrű nyúl, „akiknek” a gondozása teljes mértékben az elítéltek feladata. A Kalocsai Fegyház és Börtön gyógyító-terápiás részlegére először Krézi, a punk perui tengerimalac érkezett meg, „aki” pillanatok alatt a fogvatartottak kedvencévé vált. Az elítéltek kezdetben felügyelet mellett tanulták meg a vele való bánásmód részleteit, ma már három tengerimalacról gondoskodnak a zárkáikban. Szegeden, a Csillagban a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést töltők között is van olyan elítélt, aki tengerimalacot gondoz a zárkájában, a Fővárosi Bv. Intézet Markó utcai börtönének műhelyében pedig egy törpehörcsög él.
"Pont ezért azt a fogvatartottak választjuk ki, akiknek a kapcsolati környezetükkel van probléma. Az életkori sajátosság, hogy serdülőkorban a külső kapcsolatok felé fordulunk, ám náluk ez nem jó hatású, mert mindenki bűnelkövető. Ahol még a családi kapcsolatok is hiányoznak, ott ez nagyon jó tud lenni. A szociális készségek javulnak, kutatási eredmények mutatják, hogy javul az önelfogadás is. A pszichológiai immunrendszer azon része, amely a társas támasz keresésének a képességét adja, fejlődik nagyon jól a program hatására. Ebben javulnak a fogvatartottak. Ráadásul az állat feltétel nélkül fogadja el őket. Sok fogvatartott ezt a saját családjában sem kapta meg, ami az anya-gyerek kapcsolatnak lenne egy fontos tulajdonsága, és ezt most így megtapasztalhatják. Valamint a társadalom számára hasznos munkát végezhetnek és ezt élhetik át" - részletezte a pszichológus, mi mindenben segít a kiképzés.
Papp Béla törzszászlós, kutyatelep-vezető kikerülhetetlen része a történetnek. A nagydarab, inkább Pokol Angyalának mint bv. tisztnek kinéző férfi irodájának falán megannyi kutya képe lóg. Látszik rajta, hogy lételeme a kutyázás, mindenhol a kiképzés kellékei hevernek. Az alapvetően szolgálati- és kábítószer-kereső kutyákat képző törzszászlósnak egy saját élmény adott lökést a program beindításához. A feladatai közé tartozott a rabok motozása és a zárka átvizsgálása, ami "nem feltétlenül barátságos kapcsolat egy fogvatartottal". Amikor végzett, és a kutyájával kiment, számos kérdést kapott a folyosón álló fiúktól, például, hogy meg lehet-e simogatni, hány éves a kutya, és hasonlókat.
"Kialakult egy teljesen más kapcsolat, beszélgettünk a kutyákról. Persze nem ringatom magam abba a hitbe, hogy napi másfél órában nagyon sokat elérni. Ennek van sok jó része, például a társadalmi jóvátétel. Azzal, hogy ezt csinálják, ők is adnak valamit" - mondta el Papp, aki kábítószerkereső kutyája nyugdíjba vonulása után maga is el akarta hagyni a pályát, ám jött a találkozás a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével, és minden megváltozott. "Rengeteg élményt és tapasztalatot adott, amit lehetetlen lenne összefoglalni. Egyszerűbbé teszi a szolgálatot, mert nem mindig felemelő dolog egy börtönben dolgozni. A szakkörök, mint a kertészet, amit szintén én csinálok, ad erőt ahhoz, hogy pozitívan tudjam végigcsinálni a szolgálati időmet. Hogy ne az legyen, hogy az élet árnyékos oldalán dolgozom, aki idő előtt rámegy az egészre, hanem azt érezzem, hogy az élet árnyékos oldalán, de Isten tenyerén dolgozom. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek."
Vannak tervek
"Szeretnénk minél több kutyát és fogvatartottat bevonni a programba. Hogy ez nem valósult meg, nemcsak a mi kapacitáshiányunk az oka, hanem hogy a szövetség is állandó pénzhiánnyal küzd, mert a vakvezető kutyák képzése és nevelése igen költséges dolog. A mi kapacitásunk 4-6 kutya, de el tudjuk képzelni, hogy növekedjen az állomány. Nagyon távlati cél és anyagi vonzatai is vannak. A szakembergárdát is növelni kéne, hogy a kutyák egyéves koruk után is itt maradhassanak" - véli a börtönparancsnok. Papp Béla pedig arról beszélt, hogy egy német üzletember adott két németjuhász kutyát, egy kant meg egy szukát nekik ajándékba. Őket is szolgálati kutyáknak szánták, de sajnos diszpláziásak voltak, így ajándék kutyák lettek belőlük. "De felmerült már, hogy fogvatartotti foglalkozáson keresztül foglalkozzunk olyan kiskutyákkal, akiket az első 6-7 hónapban nevelgetnénk, utána mehetnének egy másik iskolára, ahol kezdik a komolyabb felkészítést. Ennek megvannak a feltételei is, de majd meglátjuk, hogy az elöljárók hogyan fognak ehhez viszonyulni."
A programban a fogvatartottak egy része mentorként tud közreműködni, ha tovább akarnának lépni, akkor további szakemberekre lenne szükség. De nem elképzelhetetlen, hogy akár bentről képeznénk embereket. Megfelelő mentorálással, felügyelettel bizonyos szintig bárki tudna csinálni. A kiképző szerint ráadásul spórolhatna is az állam a kiképzés kiadásával. "Nagy pénzekért, úgy félmillió forintért veszik a szolgálati kutyákat. Azt gondolom, hogy lehetne kölyökkutyákat nevelni, és így akár az összeg 50 százaléka is megspórolható lenne."
"A program lehetne szuperebb, az idő amit ráfordítunk lehetne több, de ennek személyi feltételi is vannak. Bár ez science fiction lenne ma a büntetés-végrehajtásban, ha külön körzetben lennének elhelyezve az emberek, esetleg a kutyájukkal együtt, az nagyon jó lenne. Erre maximum az Egyesült Államokban találunk példát, Európában egyáltalán nem. El tudnám képzelni, hogy hosszú kennel sorokban lennének az állatok, és szolgálati célra képeznénk ki őket a fogvatartottak segítségével. Ebbe simán bele lehetne csatlakozni, de a vakvezető- vagy a segítőkutyákra is nagy szükség van" - tette hozzá Papp.
Kér, kap és jutalmaz
Kornél hét hónapja került a programba, és két hónap múlva szabadul, ha minden igaz. A zavarban lévő, halkan válaszoló fiúnak otthon három kutyája van. "Kapok segítséget, hogy otthon is tudjam ezt csinálni a saját kutyámmal. Tanítani szeretném, ez akár szakma is lehetne nekem a kertészkedés mellett. A kertészkedés tökéletes nekem, 15 évesen már dolgoztam, nem nagyon tudtak újat tanítani" - mesélte. Amikor bekerült, mezőgazdasági gépszerelőnek tanult, azt szeretné folytatni. Azt mondja, sokat számít a megítélésében, hogy dolgozik a kutyákkal.
Martin hozzá képest öreg róka, a sokadik kutyát képzi itt. "Ha a fiatalkorú ítéletem engedi, akkor végigcsinálom Odin nevelését" - mondja a fiú, akit az előzetes nevelője javasolt a programra. És hogy miért jó ezt csinálni? "Addig sem vagyok zárkán, meg kikapcsol az ember, nem gondol bele, hogy börtönben van. Ja, meg jó, hogy a vakoknak tudunk segíteni" - válaszolja rutinosan. Martin sokat tanul, azt mondja, most már érti mit jelent, ha a kutya csinál valamit. "Elmagyarázta a törzszászlós úr, hogy három dolog van: kér, kap és jutalmaz. Ez általában az embereknél is így van: kérek, kapok és köszönöm". Három éve és három hónapja van itt, ez idő alatt megfordult tizenvalahány kutya a kezei közt. Az elválás nem könnyű, de jön mindig másik kutya a távozó helyett. "Irigyelnek a többiek, mert napi kétszer vagyok lent, hétvégén is lent lehetek (egyébként napi egy órát lehetnek lenn a fogvatartottak az udvaron - a szerk.). És hogy mi lesz később? "Mindenképp lesz kutyám, szarvasgomba-keresésre szeretnék kiképezni egyet. Itt bent egyébként két szakmát szereztem: kőművest és burkolót, valamint egy targoncakezelőt is. Örül neki édesapám, hogy addig is elfoglalom magam és tanulok."
