A mellrákot túl kell élni

Rendhagyó divatbemutatón jártunk, ami nem csak attól volt különleges, hogy filmbemutatóval kezdődött, hanem attól is, hogy nem a szokásos, tizenéves modellek mutatták be a 16 meghívott tervező kollekcióit, hanem olyan nők, akik átestek mellrákon és mellműtéten. Nem kell megijedni, nem lesznek sokkoló képek, se szomorú asszonyok: a bemutató modelljei mind teljes életet élnek a műtét óta, és azt vallják, a mellrákot túl lehet élni – és túl is kell!

A bemutatott film, az Apolka amolyan félig dokumentumfilm, félig Szomszédok jellegű 47 perces alkotás, melyet az M1 vetít majd, és amellett, hogy megismerhetjük belőle a műtéten áteső nő érzéseit, egy szakorvos részletesen elmagyarázza a betegség biológiai vetületét. A főszereplő, Moór Marianna maga is átesett a betegségen, ezért is tarthatta fontosnak, hogy részt vegyen a megelőző kampánynak is beillő film készítésében.

Nagy erénye a filmnek, hogy olyan kérdésekről is szó esik benne, melyek máshol nem kerülnek elő: például arról, hogy milyen új orvoslási technikákkal igyekeznek kíméletesebbé tenni a beavatkozást, milyen rekonstrukciós lehetőségekkel élhet egy műtéten átesett nő, és arról, hogy a mellműtét nem jelenti a szexuális élet végét. Azt is megtudjuk, melyik stádiumban mit érez a beteg, mivel tudunk segíteni neki, és persze az is kiderül, miért fontos rendszeresen szűrésre járni: mert akkor egy műtéttel megúszhatjuk, akárcsak a filmbéli Apolka.

Nem megy tönkre az élete, csak megváltozik

Hogy ne csak egy félig fikciós alkotás útján próbálják megértetni a nagyközönséggel, hogy élni mellrák után is jó, a betegségen átesett nők egy divatbemutatóval is szemléltették, hogy a történtek ellenére sem ment tönkre az életük. Abban mind egyetértenek, hogy egy ilyen betegség jelzésértékű, és mindnyájuknak megváltozott az élete, de jellemzően pozitív irányba. Persze mindenkinek voltak mélypontjai, de Timi például 3 évvel a műtét után, mely során eltávolították egész jobb mellét, nagyobb keblekkel rendelkezik, mint valaha.

„A sebész konzultált rögtön a plasztikai sebésszel, miután kivettek mindent a jobb mellemből, kaptam egy implantátumot, amit 6 hét alatt feltöltöttek 500 köbcentiig: túlnyújtották a bőrt, hogy a mellem ne a nyakamban legyen majd. A plasztikai műtét 2 órás volt, a bal mellembe kaptam egy 200 köbcentis implantátumot, a jobba meg egy 400 köbcentis került, mert ott semmi saját anyag nem maradt. Világéletemben szerettem volna nagy ciciket, bár nen ilyen áron kellett volna, de sokkal jobban áll most, mint előtte” – mondja Bakóné Timi.

A filmben szereplő pár házassága furcsa mód a betegség után még erősebbé vált, mint előtte volt, annak ellenére, hogy Apolka valami furcsa indíttatásból egyedül csinálta végig a procedúrát: a bemutatón felvonuló hölgyek közt a 60 éves Rajkó Vilmosné Juli a legjobb példa arra, hogy a házasság sem feltétlenül sínyli meg a betegséget. „22 éve volt a műtét, most 60 éves vagyok. Nem változott meg az életem. A férjem is ugyanaz, aki volt, 40 éve házasságban élünk, a családomnak nagyon sokat köszönhetek. Mellém álltak, és a nagyon nehéz kemoterápiás időszakban is mellettem voltak és támogattak: hoztak, vittek, minden olyan segítséget megadtak, ami ahhoz kellett, hogy végig tudjam csinálni” – mondja Juli.

Magától nem múlik el

A rákot a filmben úgy emlegetik: egy nem szokványos élethelyzet, amit meg kell oldani. És valóban, meg kell oldani, mert magától nem múlik el. A nőket érintő rákos megbetegedések 30 százaléka mellrák, de ha korai stádiumban felismerik a betegséget, 90 százalékos eséllyel gyógyítható – írja a webbeteg.hu. A nők öt-tíz százaléka genetikailag hajlamos a betegségre, ez persze nem jelenti azt, hogy mind meg is betegszenek: évente 7000 új emlőrákost regisztrálnak. Jó hír, hogy egyre kevesebben halnak bele a betegségbe, annak ellenére, hogy csak a 45-65 éves nőknek csak 40 százaléka vesz részt mammográfiás szűrésen. Sokan nem mernek elmenni, inkább halogatják a vizsgálatot, mert félnek az eredménytől.

„A részvételi arány növelésére egyetlen lehetőségünk van csak, ez pedig az, hogy minden nővel megértessük, mennyire fontos ez” – fogalmazott az esemény sajtóközleményében Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, az Apolka című film szakmai tanácsadója. „A megelőzés terén még nagyon sok tennivaló lenne. Az onkológiai terápiák hatékonyságában viszont jelentős javulás történt. Ez a magyarázata annak, hogy a magyarországi rákhalálozás az emlőrák esetében, nemzetközi összevetésben egészen elfogadható helyen áll. Egészen pontosan az európai középmezőnyben foglalunk helyet, szemben néhány más ráktípussal, ahol rosszabb a helyzet” – tette hozzá Kásler professzor.

Történt velünk valami nagyon rossz, aztán rengeteg jó

A bemutató legfiatalabb modellje, Kozó Liza egész fiatalon, 29 évesen küzdött meg a jellemzően idősebb nőket érintő betegséggel. „2008-ban diagnosztizálták nálam a betegséget, akkor 29 éves voltam. Tragédiaként éltem meg, de mikor beindult a folyamat, akkor kicsit egyszerűbb lett a dolog, mert kiderült, hogy egygócú tumorom van, és sehova nem képzett áttétet. Onnantól könnyebben viseltem a dolgot, mert tudtam, hogy ha felébredek műtét után, akkor már rendben vagyok. Persze ez nem készít fel a kemoterápia és a sugárkezelés viszontagságaira, nem mondom, hogy nem voltak mélypontjaim, de összességében betegségtudatom nem volt” – mondta Liza, akinek az elmúlt években kifejezetten nőtt az önbizalma.

„Aki ismer, az tudja az én történetemet, aki valahonnan meghallja, nem igazán tudja velem összeegyeztetni, mert nem ezt a habitust várja el. Mindannyiunknak fülig ért itt a szánk, lehet, hogy valamivel kevesebbek lettünk, de rengeteg dologban sokkal többek vagyunk! Ez az, ami rólunk lejön: történt velünk az életünkben egy adott pillanatban valami nagyon rossz, de utána rengeteg nagyon jó. Én úgy érzem, rengeteg kárpótlást kaptam, ezt igyekszem kiélvezni”.