Az idén nyáron már tényleg nagyon sok biciklista van a fővárosban, amiből az is következik, hogy sokkal jobban előjönnek a rájuk jellemző taplóságok és figyelmetlenségek. Ezeknek köszönhetően még több lesz a frusztrált autós és gyalogos, még jobban fogják utálni a szegény biciklistákat, akik még többet fognak majd siránkozni a különböző blogjaikon arról, hogy nekik milyen nehéz – közben már rég túl vagyunk azon az időn, amikor Budapesten biciklizni hősies tett volt, dacos szembeszegülés az életveszéllyel, állásfoglalás és ars poetica.
A színvonalas közszolgálatiság jegyében adunk pár tippet ahhoz, hogy a biciklis közlekedés túlélhető legyen.
1. Tanuld meg a KRESZ-t!
Igen, tudjuk, hogy nem kötelező, és hogy tele van tök hülye szabályokkal, és egyébként is, az autósok se tartják be soha rendesen. Viszont az a helyzet, hogy elég nagy önbizalmat ad a szabályok ismerete. Ha másért nem, hát azért, mert végre tudni fogod, hogy a volán mögül téged mindenféle rusztikus kifejezésekkel illető úrvezető valóban egy elkövetett szabálytalanságra hívja a kelleténél hevesebben a figyelmedet, vagy csak az őt ért temérdek munkahelyi stresszt próbálja meg ezen a nem különösebben termékeny módon levezetni. Ja, és a jobbkéz szabály ismerete eléggé meg tudja dobni a biciklis közlekedés hatékonyságát a belvárosban.
2. Bukó, bukó, bukó
Hülyén néz ki. Meleg. Nehéz. Agyonvágja a csecse frizurádat, amit tegnap csináltattál meg azzal az új cuki fodrásszal, akihez most mindenki jár a városban. Viszont megmentheti az életedet, erről nyugodtan beszélgess tapasztalt városi cangásokkal és futárokkal. A bukósisak jó barát, komolyabb koponyasérülést lehet megúszni a segítségével, tényleg semmi túlzás nincs abban, hogy életet menthet. Három nap alatt simán hozzá lehet szokni, utána még hiányozni is fog.
3. A füldugót felejtsd el!
Tök jó, hogy van iPodod, meg hogy sokkal jobban megy a tekerés, ha az a szuper új indie zenekar szól a füledben, amelyik az idén csak prémiumfesztiválokon lépett föl, de a biciklizés, főleg a városi biciklizés olyan sport, ahol minden érzékszervedre szükséged van. A füledre is, mert rengeteg olyan infó jut be a hallójáraton biciklizés közben, amire esetleg nem is tudatos szinten reagálsz. A mögötted jövő autóktól kezdve egy beláthatatlan kereszteződés forgalmi helyzetén keresztül, egy sima esti-szürkületi biciklizésig számtalan olyan szituáció adódik egy sima Gödör-Z viszonylatban is, amikor létfontosságú lenne, hogy ne csak lásd, mi történik, de halld is rendesen.
4. A járda a gyalogosoké
Ezt is nyilván mindenki tudja, a biciklisták cirka 85%-a mégis úgy viselkedik a járdán, mintha az neki lenne fönntartva: száguldozik (főleg az egyébként elképesztően bátor downhillesek és a nagyon vagány triálosok), a frászt hozza a szerencsétlen gyalogosokra, és ha véletlenül beszorul, akkor a legellenszenvesebb megoldást alkalmazza, és elkezdi lecsöngetni a sétálókat. Pedig a dolog tök egyszerű: ha nem sietsz annyira, hogy szépen fogd magad, és az úttesten rakd neki, akkor ne legyen annyira sürgős sem, hogy nem bírod kivárni, amíg a gyalogosok között elférsz. A gyalogosok egyébként úgyis el fognak engedni, teljesen fölösleges csöngővel pofátlankodni.
5. Az úttest viszont nem sétabiciklizésre való
Ha van benned annyi kurázsi (nem kell sok, egyébként), hogy az úttesten biciklizz, akkor viszont felejtsd el az „öttel megyek és közben nézelődök” játékot. Nem azért, mert az autósokat zavarod vele, hanem azért, mert a többi, rendesen haladó biciklistát akadályozod az út széli vánszorgással. Ha vagy annyira vagány, hogy ne a járdán ijesztgesd a szegény gyalogosokat, akkor tessék összekapni magad, és rendesen odalépni, hadd szóljon.
6. Egy bizonyos kor alatt a gyerekek nem tudnak egyenesen bicilizni
Hiába a pótkerék és a katicás bukósisak, egy három-négy éves kisgyerek hosszabb távon nem nagyon képes a tök unalmas bicikliútra koncentrálni, amikor sokkal érdekesebbek az ijesztő, részeg punkok a Batthyány-n, vagy a szirénázó akármi, vagy egyszerűen csak viccesebb úgy tekerni, hogy a biciklivel a sávelválasztó szaggatott vonalak között megyünk, cikkcakkban (kacsázva egyébként is mindig sokkal izgibb biciklizni, ezt bárki megmondhatja). Ez idáig rendben is volna. Ami nincsen rendben, az az, kedves apu és anyu, ha te meg hagyod, hogy a szemed fénye balesetveszélyes helyzetek sorát idézze elő a bicikliúton, csak azért, hogy te hétfőn elmesélhesd a munkahelyeden, hogy a kis Sanyika már olyan ügyesen tud biciklizni, és szombaton is teljesen önállóan tekert apa és anya mellett. Ennek ugyanis előbb-utóbb az lesz a vége, hogy a kis szemed fényén véletlenül keresztülhajt valamelyik gyorsan és szabályosan közlekedő biciklista, aki már nem tudott lefékezni, mikor Sanyika játékosan átsodródott a szembesávba.
7. Don't drink & Ride
Biciklizni ugyanúgy nem lenne szabad részegen, mint autót vezetni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez sajnos nem nagyon érdekel senkit a fővárosi hipsztertársadalom tagjai közül. Mi is csak azért írjuk ide, hogy ha esetleg meg akar büntetni a rendőr, mert ittál, akkor ne csinálj magadból még nagyobb hülyét azzal, hogy nekiállsz hőzöngeni, hogy azt neked szabad.
8. Végül pedig a legfontosabb szabály, amit mindenki tud, de hátha mégsem: az Andrássy úti kerékpárút életveszélyes. Ne használd, még akkor sem, ha elvileg kötelező.
Disclaimer: a szerző sokat biciklizik úttesten.
Fotó: Gaze (cyclechic.blog.hu)
