Egy rejtélyes pszichiátriai kór, amitől élőhalottnak képzeljük magunkat

GettyImages-1283218807

Egy esetlegesen bekövetkező zombiapokalipszis és annak világunkra mért hatásai már hosszú évek óta izgatják a regény- és forgatókönyvírók fantáziáját. Élőhalott emberekkel azonban nemcsak a könyvek lapjain vagy a mozivásznon találkozhatunk, hanem egy ritka pszichiátriai betegség következtében is. Ez a Cotard-szindróma.

Természetesen élőhalottak a mai ismereteink alapján nem léteznek, azonban egy rendkívül ritka és mind a mai napig rejtélyes pszichiátriai kór következtében élőhalottnak képzelhetjük magunkat. Mit is jelent pontosan ez, mik a tünetei, és hogyan kezelhető a világ egyik legritkább mentális betegsége?

Egy titokzatos kór nyomában

Képzeljük el, hogy egyik nap felébredünk, és szentül meg vagyunk győződve arról, hogy halottak vagyunk. Hátborzongató még a gondolata is, azonban egyeseknek pontosan ez a valósága. A Cotard-szindrómában szenvedők 

abban a hitben élnek, hogy meghaltak, esetleg oszlásnak indultak, vagy elvesztették bizonyos szerveiket.

Sőt, bizonyos esetekben azt gondolják, még a körülöttük lévő világ sem létezik.

A rejtélyes kórképet dr. Jules Cotard, francia pszichiáter írta le először 1880-ban. Az Orvosi Pszichológiai Társaság találkozóján egy 43 éves nő esetét mutatta be, aki azt gondolta, nincsen agya, nincsenek idegei vagy belei, továbbá halhatatlannak képzelte magát. Cotard akkoriban a depresszió egy igen súlyos formájaként azonosította ezt az állapotot, azonban mára már tudjuk, hogy ennél komplexebb zavarról van szó, aminek az okai a mai napig ismeretlenek.

Hogyan alakul ki a Cotard-szindróma?

A betegség gyakran hirtelen, minden előzmény nélkül alakul ki, bizonyos esetekben azonban szorongás jelezheti előre a zavar kialakulását. Ez akár hónapokig vagy évekig is eltarthat. A betegek először különbséget kezdenek érzékelni a belső tapasztalásaik és a külvilág élményei között. Ezzel párhuzamosan megjelenik a nihilizmussal vegyített kétségbeesés, amikor már összeomlásról és testi-lelki jóllétük elvesztéséről számolnak be. 

A Cotard-szindrómában szenvedők gyakran látogatják a temetőket
A Cotard-szindrómában szenvedők gyakran látogatják a temetőketD-Keine / Getty Images Hungary

A végső téveszmés állapotban a beteg saját léte, valamint a külvilággal való kapcsolata válik egyre bizonytalanabbá és kérdésesebbé. Gyakori tünet lehet a testrészek tagadása is, amely irányulhat bizonyos szervekre, végtagokra is. Mivel halottnak képzelik magukat, a betegségben szenvedők gyakran elutasítják az ételt, valamint elhanyagolják személyes higiéniájukat is.

Az élőhalott-szindróma tünetei

A szindróma egy összetett tünetegyüttes, amely gyakran jár kéz a kézben egyéb mentális problémákkal, mint a depresszió, az emlékezet zavarai, figyelmi és koncentrációs zavarok, valamint általános zavarodottság. 

Megjelenhetnek intenzív hallucinációk is, amikor a betegek még a saját húsuk bomlását is érezni vélik.

Paradoxon, hogy bár a Cotard-szindrómások élőhalottnak hiszik magukat, emiatt a halhatatlanság téveszméje is jellemző lehet rájuk. Mégis, elég gyakori, hogy öngyilkosságot próbálnak elkövetni, mivel az elviselhetetlen állapotból azt látják az egyetlen kiútnak.

Kezelhető-e a betegség?

A rendkívül ritka mentális zavarra sajnos a mai napig nincs gyógymód, gyógyszeres kezeléssel a betegek bizonyos tüneteit tudják enyhíteni. Mivel leggyakrabban depressziós pszichózisban jelenik meg, antidepresszánsokkal, valamint a téveszmék ellen antipszichotikumokkal kezelik a betegségben szenvedőket. Azonban az is előfordulhat, hogy a betegség olyan hirtelenséggel és spontán módon múlik el, mint ahogy kialakult.

A cikk szerzőjéről

Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek