magyarok félelem

Jobb félni, mint megijedni – tartja a mondás, de ha jobban belegondolunk, a folytonos félelem be tud kúszni a bőrünk alá, és fokozatosan átveheti az irányítást az életünk felett, sokkal mélyebb és tartósabb nyomokat hagyva, mint egy pillanatnyi ijedelem, ami ahogy jött, úgy megy is: az adrenalintól felpörög a szervezet, a szívverés megugrik, de miután elmúlik az inger, a test megnyugszik, és visszatér a normális állapotába. Ez a biológiai válasz segít minket abban, hogy rövid időn belül kezelni tudjuk a helyzetet. Ezzel szemben a félelemérzet testünket és elménket állandó készenlétben tartja, ami hosszú távon meglehetősen kimerítő. Ennek hatására az ember szorongóvá válhat, álmatlansággal küzdhet, sőt olyan fizikai tüneteket is produkálhat, mint a fejfájás vagy a magas vérnyomás. A megoldás az, hogy megtanuljuk felismerni a félelmet, kezelni és elengedni, hogy ne vegye át az uralmat mindennapjaink fölött. A magyarok leggyakoribb fóbiáiról az Opinio Institute készített felmérést.

Ezek a leggyakoribb félelmek a magyarok körében

A magyar társadalom fóbiákkal kapcsolatos tapasztalatai láthatóan széleskörűek, a 16-59 éves korosztály 80%-a szerint az ismerőseik között jelen vannak ilyen félelmek. Ez az arány olyan magas, hogy szinte mindenki tud mondani legalább egy embert a környezetéből, aki fél a magas helyektől, a pókoktól vagy éppen a zárt terektől. 

A leggyakoribb félelmek sorrendben a következők:

• 36% tériszony
• 23% pókfóbia
• 20% fogorvostól, fogászati beavatkozástól való félelem
• 20% klausztrofóbia

Tériszony: A magaslatok félelme

A fóbiák toplistájának első helyezettje, a tériszony (akrofóbia), a magyar lakosság 36%-át érinti. A magasságoktól való félelem nem csupán akkor jelentkezhet, amikor valaki egy hegytetőn vagy egy kilátótoronyban áll, hanem akár már egy felüljárón történő átkeléskor is. A tériszonnyal élők gyakran tapasztalnak olyan fizikai tüneteket is, mint a szédülés, izzadás és szorongás. Az akrofóbia azonban nemcsak egyszerű félelem a leeséstől, hanem sokszor kiterjedhet bármilyen magas helyzetű tevékenységre a veszélyektől függetlenül.

Gondolj csak bele, hogy valaki kilép egy emeleti erkélyre, és bár tudja, hogy nincs veszélyben, mégis hatalmas szorongás lesz úrrá rajta. Ilyen esetekben a szívdobogás felgyorsul, a test automatikusan felkészül a „veszélyre”, pedig racionálisan semmi ok nincs erre. A tériszonnyal élők gyakran próbálják elkerülni az ilyen helyzeteket, és inkább alacsonyan maradnak, hogy megússzák a szorongást.

Pókiszony: Egy apró rovar hatalmas ereje

A pókiszony (arachnofóbia) a második helyen áll a magyar fóbiák listáján, a lakosság 23%-át érintve. Noha a pókok többsége ártalmatlan, sokak számára már a látványuk is rettegést kelt. Egyeseknél a pókféle puszta jelenléte kiváltja a menekülési ösztönt, és azonnal messzire próbálnak kerülni tőle, gyakran irracionálisan felnagyítva az általa okozott „veszélyt”. Például egy kertben bóklászó apró pók látványa olyan erős szorongást okozhat, hogy az illető azonnal visszahúzódik a házba, és akár hetekig fél visszamenni ugyanabba a kertbe.

Az arachnofóbia eredete gyakran kulturális vagy tanult viselkedés: gyerekként hallottunk rémtörténeteket a mérgező pókokról, vagy láttunk másokat félni tőlük, ami megerősítette bennünk a pók iránti szorongást. Emlékezz vissza, hányszor történt már meg veled, hogy egy kollégád az irodában vagy egy családtagod odahaza sikítva hívott segítséget, mert egy pók mászott az asztalára. Érdekes, hogy a pókiszonyban szenvedők gyakran már egy képen látott pók láttán is erős szorongást élnek át, ami megmutatja, mennyire mélyen gyökerezhet ez a félelem.

Fogászati félelmek: A fogorvos réme

A fogorvostól vagy fogászati beavatkozásoktól való félelem a magyar lakosság 20%-át érinti. Ez egy olyan specifikus félelem, amely gyakran gyerekkori rossz tapasztalatokból fakad. Sok embernél már a fogorvosi rendelő szaga, a fúró hangja vagy a steril környezet látványa is előhozza a szorongást. Ez a fajta félelem nem csupán a fájdalomtól való rettegésről szól, hanem az irányítás elvesztésének érzéséről is, ami a kezelések során gyakran előfordul.

Sajnos sok esetben ez a fóbia oda vezet, hogy az emberek kerülik a fogászati látogatásokat, ami hosszú távon komoly egészségügyi problémákat eredményezhet. A fogorvosnál jelentkező szorongás különösen erősen jelenhet meg azoknál, akik már átestek fájdalmas kezeléseken, vagy gyerekként traumatikus élményekkel szembesültek. Mindenesetre a modern fogászati technológiák, a fájdalommentes eljárások sokat javíthatnak ezen a helyzeten.

Klausztrofóbia: A zárt terek félelme

A klausztrofóbia, vagyis a zárt terektől való félelem szintén 20%-os arányban van jelen a magyar lakosságban. Képzeld magad az ilyen emberek helyzetébe: be kell szállnod egy liftbe, és ahogy becsukódik az ajtó, hirtelen minden lélegzetvételed nehézkessé válik, szíved szaporán kalapál, és mindent elönt a szorongás. Ez az érzés jellemzi a klausztrofóbiával élőket, akik gyakran kerülik az olyan szituációkat, ahol zárt terekbe kényszerülnek, legyen szó egy vasúti alagútról vagy akár magáról a vonatról.

Ez a félelem jelentős életminőség-csökkenést okozhat, különösen, ha valaki napi szinten találkozik zárt terekkel. A munkahelyi liftek vagy a tömegközlekedés elkerülése például komoly akadályt jelenthet a hétköznapi életben. Ugyanakkor sok klausztrofóbiával élő ember igyekszik különféle trükkökkel enyhíteni a szorongását, például zenehallgatással elvonja a figyelmét a szűk térről.

A félelmek mindennapi hatásai

Sokan nem veszik komolyan a fóbiáikat, vagy egyszerűen nem érzik, hogy ezek befolyásolják a mindennapi életüket. Például egy enyhe klausztrofóbiával élő ember simán használhatja a liftet, ha szükséges, de lehet, hogy a metrót már elkerüli, mert az túl szűk és zárt a számára. 

A legtöbb fóbiáról elmondható, hogy a nők körében nagyobb az előfordulási arányuk: míg a férfiak 30%-a állítja, hogy nem szenvednek semmilyen fóbiában, addig a nőknek csupán 16%-a vallja ugyanezt. De az is lehet, hogy a nők csak könnyebben be merik vallani a fóbiájukat. 

A félelmek enyhülése az idő múltával

Az idő múlásával sok ember tapasztalja, hogy fóbiái enyhülnek. Egyesek például fiatalabb korukban erősen félnek a nyilvános beszédtől, de idővel, például a munkahelyi szereplések során egyre magabiztosabbá válnak, és rájönnek, hogy félelmük már nem olyan erős. 

Mindazonáltal a fóbiában szenvedők többsége (58%) nem igazán tesz semmit a félelme leküzdéséért. Hasonló arányban (60%) állítják, hogy nem igazán vagy egyáltalán nem zavarja őket a fóbiájuk a mindennapokban. Egy 14%-os kisebbségnek azonban rendszeres kényelmetlenséget okoz a fóbiája, és ez az arány különösen magas (26%) a 16-19 éves korcsoportban. Azonban az idő múlásával a fóbiával élők inkább a fóbiájuk enyhülését (24%) tapasztalják, mint a súlyosbodását (8%).

Az életkörülmények hatása

Érdekes módon a fóbiák előfordulása és a társadalmi megítélés összefüggésben áll az iskolázottsággal is. Az alacsonyabb végzettségűek 14%-a több fóbiával élő embert is ismer. De az is elmondható, hogy egy vidéki közösségben, ahol kevésbé van jelen a mentális egészséggel kapcsolatos edukáció, az ilyen félelmekkel küzdők sokszor nem ismerik fel a fóbia jeleit, vagy ha mégis, akkor sem kapnak segítséget.

A fóbiákkal élők számára az egyik legnagyobb kihívást nem maguk a félelmek jelentik, hanem az, hogy a környezetük mennyire veszi komolyan őket. Ha például valaki retteg attól, hogy bezárják egy szűk térbe, és emiatt visszautasítja egy baráti társaság szabadulószoba-kalandját, azon a többiek nevethetnek, vagy köszörülhetik a nyelvüket, mivel a legtöbben nem értik meg, hogy ez a félelem mennyire valós és bénító lehet a másik számára. Különösen a kisebb településeken jellemző, hogy az emberek kevésbé fogadják el ezeket a fóbiákat, és könnyebben elbagatellizálják a problémát. 

Habár sokan nem érzik úgy, hogy ezek a félelmek nagy hatással lennének rájuk, vannak, akik számára komoly nehézségeket okoznak. A társadalmi megértés és empátia növelése alapvető fontosságú lenne, hogy azok, akik fóbiával élnek, ne érezzék magukat kirekesztve vagy megszégyenítve a félelmeik miatt. Ahogy a példák is mutatják, ezek a félelmek valósak, és bár néha nehéz őket komolyan venni, a megfelelő támogatás segíthet abban, hogy az emberek könnyebben éljenek együtt a fóbiáikkal.

Ha alapvetően nem is félsz a magasságtól és a hidaktól, ebben a cikkben összegyűjtöttünk 10 olyat, amelytől a legbátrabbaknak is inába szállhat a bátorsága.