Magány. Egyetlen szó, amely olyan mélyen vési magát az ember lelkébe, hogy a csend szinte fülsiketítővé válik. Egy friss felmérés szerint a magyarok 56 százaléka érzi magát magányosnak. Ez a szám nem csupán egy adat, hanem milliók szívében rejlő néma fájdalom.
A magyarok magánya az európai átlagnál is nagyobb
Legutóbb Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni nyughelyét keresve bóklásztam a Fiumei úti sírkertben, ahol a halotti csendben csak a lehullott falevelek zizegtek a szél játékában. A temető közepén egy padon egy magányos alak ült, tekintete a távolba meredt. Az élete egykor nyilván tele volt emberekkel, kézfogásokkal és nevetéssel, de most már csak az önmagával való néma szóváltás maradt. Minden bizonnyal ő is része annak az 56 százaléknak, ami a magyarok magányát reprezentálja.
A STADA Health Report idei eredményei szerint Magyarország a hetedik legmagányosabb nemzet Európában. Az európai átlag sem sokkal jobb: a 23 országot felölelő kutatás szerint az európaiak több mint fele, 52 százalékuk érzi magát alkalmanként vagy akár mindig magányosnak. Lengyelország, Finnország és Svédország állnak a képzeletbeli dobogón, mi néggyel utánuk következünk a listán.
Ezek a magányunk okai
Ahogy Európa-szerte, úgy nálunk is a magányt leggyakrabban a túl sok munkával magyarázzák. A magyarok negyede érzi úgy, hogy a munkaterhek miatt nincs elég ideje társas kapcsolatokra. Ez az arány különösen a fiatalabb generációknál figyelhető meg, akiknél a közösségi média és az online jelenlét is tovább súlyosbítja a problémát. A 18 és 24 év közöttiek 70 százaléka érzi magát valamilyen formában magányosnak, ami riasztóan magas adat. A második leggyakrabban említett ok a partner, családtag vagy barát elvesztése, valamint a rossz egészségi állapot vagy a mobilitási problémák.
A statisztikák hideg számok, de ezek mögött ott vannak azok is, akik nem vesztették el a rokonaikat, csak épp többé nem kapnak meghívást a családi összejövetelekre. Akiknek nem vesztették el a telefonszámát, mégis a mobiljuk napokig néma marad. Akik az ünnepeket csendben, egyedül töltik, miközben az ablakokon keresztül látják, ahogy mások együtt nevetnek és örülnek egymásnak.
Bár hajlamosabbak vagyunk az idősebb korosztályokkal társítani a magányt, a kutatás szerint az éppen a fiatalabbakra jellemző. Magyarországon a 18 és 24 évesek negyede, a 25 és 34 év közöttiek 14 százaléka tulajdonítja magányérzetét a közösségi médiában vagy számítógépes játékokkal eltöltött sok időnek. Az is megállapítható az adatokból, hogy azok az emberek, akik elégedettek a külsejükkel, és jó a mentális és fizikai egészségük, kevésbé érzik magukat magányosnak.
Ez is állhat a magány hátterében
De a magány nem mindig látható. Lehet, hogy valaki a tömeg közepén áll, nevet, beszélget, és mégis egyedül érzi magát. Az emberek közötti őszinte kapcsolatok hiánya, a társadalmi normák kényszere, a magunknak épített „csigaházaink” bizonyos mértékig valamennyiünket magányossá tesznek. Talán mindannyian éreztük már azt a kíméletlen ürességet, amit csak a magány tud hozni.
A magány éppen olyan kéretlen vendég, mint a hirtelen betérő hideg szél egy meleg szobában. Eleinte csak finoman érezteti magát, de ahogy múlik az idő, az élet minden zugát kitölti. Az ürességet először csak a pillanatokban érzed, amikor nincs kivel megosztani örömeid vagy gondjaid. Aztán lassan éjjelente is beköltözik melléd, és nem hagy aludni. Végül nappal, az utcán, a boltban is veled marad, és bármennyire körülvesznek is emberek, magányosabbnak érzed magad, mint valaha.
A felmérés szerint a nők lényegesen magányosabbnak érzik magukat, mint a férfiak, és sokkal gyakrabban említik a gyermekgondozási feladatokat ennek okaként. Nagyjából az európaiak 63 százaléka, a magyaroknak pedig 77 százaléka azonban úgy gondolja, hogy magányérzete – bármennyire is gyakori – nem súlyos probléma. Pedig ezt sokkal komolyabban kéne venni, mivel tavaly az egészségügyi világszervezet, a WHO a magányt globális közegészségügyi problémának nyilvánította, amely az egészség és a jóllét minden területét érinti. Ugyanis a magány bármely formája komoly hosszú távú következményekkel járhat – figyelmeztet a STADA magyarországi ügyvezetője.
A nyilvánvalókon túl, mint például a depresszió és a szorongás, növeli a stroke, a szívbetegség, a 2-es típusú cukorbetegség, a függőség és a demencia kockázatát is
– mutat rá Váradi György.
Így lehet leküzdeni a magányt
Az ember társas lény, mondják. De vajon mit ér ez a mondat, amikor a kapcsolatok felszínesek, amikor a mély beszélgetések helyét az üres szavak veszik át? Amikor egy telefontól vagy üzenettől várjuk azt, hogy kitöltse azt az űrt, amely mégsem tűnik el? A magyar valóságban, ahol a családok szétszakadnak, a barátságok elhalványulnak, és a rohanó mindennapokban már alig érünk rá egymásra, nem meglepő, hogy ilyen sokan küzdenek a magány érzésével.
Magyarországon a megkérdezettek szerint a magány elleni harcban a gazdasági helyzet javítása, valamint a munka és magánélet egyensúlyának megteremtése jelenthetné a megoldást. Azonban csak minden tizedik magyar tartja fontosnak, hogy kevesebb időt töltsön a közösségi médiában, holott a túlzott online jelenlét és az elmagányosodás közötti kapcsolat egyértelmű.
Egy ilyen világban talán a legfontosabb lépés az lenne, hogy merjük megkérdezni egymástól: „Hogy vagy?” De ne csak a kérdést tegyük fel, hanem a válaszra is figyeljünk oda. Bár ezek a gesztusok nem szüntetik meg a magányt, de rávilágíthatnak arra, hogy senki sincs igazán egyedül. Mert lehet, hogy a statisztikák szerint a magyar a hetedik legmagányosabb nemzet Európában, de ha mindenki egy lépést tesz a másik felé, talán már nem érezzük ezt az ürességet. Talán a hideg sírkertben ülő magányos alak is kap egy meleg mosolyt, és az őt körülölelő csend egyszer majd baráti beszéddel törik meg.
Attól, hogy valaki idős, még nem feltétlenül ítéltetett magányra. Erre bizonyság ez a cikkünk is.
