Egy előző cikkemhez folytatott adatgyűjtés során akadtam rá erre a furcsa nevű magyar településrészre, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az Oroszlányhoz tartozó Lőtér egyszerű névnek tűnhet, de a mögötte rejlő történet kíváncsivá tett. Amint alkalmam nyílt, útnak indultam, hogy közelebbről is megismerjem ezt a különös helyet. Budapesttől nagyjából 70 kilométerre található, így a távolságot autóval könnyen meg lehet tenni egy óra alatt.
Magyarország, Komárom vármegye, Oroszlány, Lőtér
Amikor Oroszlányba érek, alig találom a helyet. A térkép alapján először a város szélén autózom erre-arra, és ha meglátok valakit, megszólítom. Lőtér? Senki sem hallott róla. Olyan, mintha nem is magyarul kérdezném, csak széttárják a karjukat. Aztán előbb-utóbb csak eljutok a keresett településrészre. Kiderül, hogy azért nem leltem, mert nem vezet oda aszfaltozott út. Az első benyomásom az, mintha valami kísértetvárosba csöppentem volna: az egymástól hatalmas távolságra lévő apró épületek között alig mozdul valami, a csendet csak egyetlen kutya halk ugatása és a távolból hallatszó madárdal töri meg. Mintha az idő megállt volna a dombok között megbúvó kis területen.
A város szélén, ezen a különös nevű településrészen valaha valóban lőtér működött. A második világháborút követően a területet katonai célokra használták, és az itt zajló gyakorlatok emléke örökre belevésődött a helyiek kollektív tudatába. Az idők során azonban a puskák és lövedékek zaja elcsendesedett, helyüket pedig a hétköznapi élet neszei vették át. Ma már mindössze három ember él itt, egyetlen lakóházban, mégis sajátos identitást hordoznak.
A Lőtér lakója
„Ez itt a mi Lőterünk” – mutat körbe büszkén Károly bácsi, akinek kertjében egy öreg diófa árnyékában mindig akad egy szabad szék a vendégek számára.
Tudja, valamikor itt katonák masíroztak. Minden reggel hallottuk a vezényszavakat. Apám mesélte, hogy még a hatvanas években is találtak kilőtt töltényeket a réten. Egyszer pedig az egyik szomszéd gyereke valami régi, rozsdás fegyverdarabot húzott ki a földből. Hát, volt is nagy riadalom! De ma már szomszédaink sincsenek
– mosolyodik el, azzal a fajta mosollyal, ami félig nekünk szól, félig meg a szép emlékeknek.
Olyan érdekes történeteket idéz fel a hely múltjából, amelyekből szinte mesék kerekednek. Az egyik legenda szerint egy alkalommal valami fejes is ellátogatott ide, hogy megszemlélje a katonai gyakorlatot. Ám egy rosszul elsült lövés még az autójának a karosszériáját is megsértette, mire az ijedt vagy talán csak dühödt politikus azonnal intézkedett a lőtér aktív használatának megszüntetéséről.
Ez a Lőtér már nem az a lőtér
A mai Lőtér már nem a katonákról és a fegyverekről, hanem a csendes magányról és az elzárt életformáról szól. Az ember könnyen elmerülhet a hely nyugalmában, és szinte hallani véli a múlt árnyainak suttogását. Miközben Károly bácsi kertjében egy pohár szódavíz mellett a megörökölt történeteit hallgatjuk, könnyen úgy érezhetjük, hogy ez a különös nevű hely valóban több, mint egy egyszerű településrész: a harcos múlt és a békés jelen különös találkozópontja.
Az oroszlányi Lőtértől alig félórányira van egy másik vészjósló nevű hely: Baj. Ha az ottani katonai múltra is kíváncsi vagy, kattints ide!
