Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ugyanazok az emberek vagyunk magyarul és angolul? Hatással van a viselkedésünkre az, hogy magyarul beszélünk vagy egy másik nyelven? Másképp gondolkodunk, esetleg más döntéseket hozunk? Bár a gondolkodásunkat alapvetően nem változtatja meg, hogy milyen nyelven beszélünk éppen, arra, hogy milyen döntéseket hozunk, nem várt hatása van.
400.000? 600.000? Nem lehet tudni pontosan, hány magyar anyanyelvű embert érint az, hogy idegen nyelvű környezetben él, és napi szinten más nyelven beszél. Itthon is egyre többen vannak, akik a munkahelyükön írásban és szóban angolul, németül, franciául kommunikálnak. És akkor még a határon túli magyarokat nem is említettem.
David Ludden, a Psychology Today-en megjelent cikkében azt írja, hogy nagyjából a világon élők fele használ minden nap egy második nyelvet az anyanyelvén kívül. Az ember azt gondolná, hogy aki kétnyelvű környezetben él, mondjuk magyarként román iskolába jár, az anyanyelvi szinten beszéli mindkét nyelvet. Ez azért nem teljesen így van. Kevés az igazi kétnyelvű. A legtöbb ember világosan érzi, hogy melyik a „fő nyelve” – és bármilyen szépen is fejezi ki magát a másik általa használt nyelven, ez több erőfeszítésébe kerül, mint az anyanyelvén megszólalni.
Nyelv és döntéshozatal
Barcelona kétnyelvű város, a legtöbb ott lakó spanyolul és katalánul is beszél. Itt dolgozik a nyelvhasználattal foglalkozó kognitív pszichológus Albert Costa, aki legutóbbi kutatásában azt vizsgálta meg, hogy hogyan hat az emberek döntéshozatalára az, ha éppen nem anyanyelvüket, hanem a második nyelvet használják. Intuitívan azt hihetnénk, hogy a második nyelvünkön kicsit kevésbé jó döntéseket hozunk, mert már eleve lefárasztja az agyunkat a nyelvhasználat, így kevesebb erőforrás marad okosan végiggondolni a döntést. Kiderült, hogy ez nem így van.
Először is fontos leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy a használt nyelv megváltoztatja a gondolkodási folyamatainkat. Volt idő, amikor a pszichológusok azt hitték, hogy a gondolkodás nem más, mint belső beszéd. Ezáltal a különböző nyelveket beszélők különbözőképp gondolkodnak. Aki tanult pszichológiát valaha, az biztosan emlékszik az idevágó példára, miszerint az eszkimóknak százféle szavuk van a hóra, hiszen mást sem látnak, csak havat, és ezért minden hó-állapotot más szóval neveznek meg. Így tehát egy eszkimó pusztán a nyelv miatt is árnyaltabban gondolkodik a hóról, mint mondjuk egy beduin. Ezt az elméletet hívták nyelvi determinizmusnak utalva arra, hogy az anyanyelvünk meghatározza a gondolkodásunkat. Mára kiderült, hogy ez az elmélet stílusosan kifejezve bullshit, kezdve onnan, hogy az eszkimóknak nincs száz szavuk a hóra, elérve odáig, hogy nem, a gondolkodás nem belső beszéd.
De akkor mit vizsgáltak Costáék? Azt nézték meg, hogy a döntések minőségét befolyásolja-e az, hogy az ember az anyanyelvén, vagy idegen nyelven beszél-e éppen, amikor a döntési helyzettel szembesül. Hogy lehet-e az, hogy a második nyelv használatából fakadó erőfeszítés rontja a döntés minőségét? Ez ugye a hétköznapokban sem elhanyagolható kérdés, például a vállalatok elgondolkodhatnának, hogy akarnak-e külföldit, idegen anyanyelvűt alkalmazni egy-egy állásra, ha az derül ki, hogy a döntési képességeket rontja a nyelvhasználat.
Háromféle döntési helyzetet vizsgáltak: kockázatvállalás (nyerés-vesztés); ok és hatás megítélése és erkölcsi döntések. Ezek olyan dolgok, amiket már nagyon széles körben vizsgáltak döntési szempontból, így elég világosan látják a kutatók, hogy mi az általános döntési mechanizmus ilyen esetekben.
Kockázatvállalás
Tegyük fel, hogy adok neked egy dollárt. Utána pedig felajánlom, hogy játsszunk fej vagy írást. Ha fej jön ki, akkor visszaadod nekem az egy dollárt. Ha írás, akkor kapsz még 1,5 dollárt, tehát összesen 2,5 dollárod lesz. Elfogadod a kihívást, vagy zsebre teszed az 1 dollárodat? Az emberek többsége inkább elviszi az egy dollárt, ahelyett, hogy a 2,5 dollár ötven százalékos esélyét megjátszaná. Ez azért van, mert az ember hajlik a kockázatkerülésre, és általában erősebben esik latba a döntésnél a lehetséges veszteség, mint a várható nyereség. Holott matematikai szempontból nézve érdemes lenne végigjátszani a fej vagy írás játékot, mivel a játék valószínűsíthető értéke 1,25 (2,5 ötven százaléka) szemben a biztos 1-gyel. Tehát a racionális döntés az lenne, hogy beleállsz a játékba, de a döntési intuíciónkat befolyásolja a kockázatkerülő természetünk, így inkább a kevésbé racionális, játékból való kiszállást választjuk.
Mikor Costa ezt a döntést olyan embereknek vetette fel, akik a második nyelvüket használták éppen, akkor eltűnt az intuitív döntés, az emberek a racionális lehetőséget választották és beleálltak a játékba. Szóval, logikai szempontból jobb döntést hoztak.
Okok és okozatok
Az emberek szeretik, ha tudják, hogy mi miért történik, és ha nincs magyarázatuk egy történés okára, akkor kitalálnak egyet. Legegyszerűbb példái ennek a működésnek a babonák és rituálék. Király Gábornak azért kellett a szürke tréningnaci, mert ha nem vette volna fel, akkor biztos rosszul védett volna. De laboratóriumi körülmények között is számtalanszor kimutatták, hogy az emberek ott látnak ok-okozati összefüggéseket, ahol egyáltalán nincs olyan. Például számítógépes szimulációt csinálnak velük, ahol bizonyos gép adta jelre, nekik a meghatározott módon kell reagálni. idővel megtanulják a mintázatot, hogy milyen cselekedet után mi jön, és az a benyomásuk támad, hogy ők irányítják az eseményeket. Ha zöld gombot nyomok, ez fog történni, ha kéket, akkor meg amaz. Holott ez éppen fordítva van, a gép határozza meg az eseményeket, ők csak követik azt. A gép okozza, hogy ők éppen zöld vagy kék gombot nyomnak – mégis magukat hiszik meghatározónak.
Második nyelvet használva, ez az illúzió is eltűnik. Nem hiszik azt, hogy ők az okai a dolgoknak, világosan látják, hogy alkalmazkodtak egy előre meghatározott mintázathoz.
Végül a morális döntések
Az erkölcsi kérdések azok, ahol a döntéseinket leginkább az intuíciónk és az érzelmeink határozzák meg. Egy híres morális dilemma a következő:
Tegyük fel, hogy éppen átmész egy gyalogos felüljárón egy villamos felett. A síneken öt munkás dolgozik, és nem veszik észre, hogy éppen nagy sebességgel közeledik feléjük a villamos. A gyalogoshídon, éppen a sínek felett egy nagydarab ember áll. Ha lelököd őt, akkor a teste le fogja lassítani a villamost. Ő persze meghal, de megmentetted az öt munkás életét. Lelöknéd?
Nagyon kevés ember mondja azt erre, hogy lelökné. A legtöbben nem tennék meg, hiszen ölni rossz, még akkor is, ha ezzel öt másik életet mentesz meg, tehát a cselekedeted eredményeképp nem öt ember hal meg, hanem csak egy. Megint csak, mikor az emberek a második nyelvüket használják, akkor hajlamosabbak utilitariánus szempontból mérlegelni, a „nagyobb jó” érdekében megteszik a dolgot.
Ösztöneink gátlása
Mindhárom döntési helyzetben azt láthattuk, hogy az emberek a második nyelvüket használva sokkal kevésbé intuitívan döntenek, választásaik racionálisabbak. Első pillantásra ez nem látszik logikusnak. Az intuitív döntéseknek az az egyik jellemzőjük, hogy nem igényelnek nagy gondolkodási erőfeszítést, az ember mondja, ami zsigerből jön neki. Ha már egy másik nyelv használatával éppen jól le van terhelve a gondolkodási kapacitása, akkor inkább spórolhatna az energiával, és választhatná a zsigeri döntést. De ez nem ilyen egyszerű.
Érteni kell hozzá, hogy mi teszi fárasztóvá a második nyelv használatát és a racionális döntéseket. Ezek nem úgy terhelik az agyat, mint egy egyenlet fejben való megoldása, vagy az ábécé visszafele elmondása. Ezek sokkal inkább azért nehezek, mert közben folyamatosan el kell nyomni azt a megnyilvánulást, ami zsigerből jönne. Mikor az ember idegen nyelven beszél, akkor az agya megállás nélkül letiltja a csípőből jövő – anyanyelvi – válaszait, és kényszeríti a másik nyelv használatára. Ugyanígy a racionális döntésnél is el kell nyomni azokat a késztetéseket és automatikus gondolatokat (mint a vágy a kockázatkerülésre és az „ölni rossz dolog” parancs), amik készenlétben állnak, és „kényszeríteni” kell magát a logikus végiggondolásra.
Agyi képalkotó eljárások mutatják, hogy ugyanaz az agyterület - a prefrontális kéreg - aktív a második nyelv használatakor, mint a racionális döntéseknél. Úgy tűnik, hogy ha az ember egyszer már aktiválta ezt az agyi (ösztönös viselkedéseket) gátló területet azért, mert nem az anyanyelvén beszél éppen, akkor ez a gátlás könnyebben kiterjed a döntési működésre is, azaz racionálisabb döntéseket hoz. Ami azt jelenti, hogy amikor nem az anyanyelveden működsz éppen, akkor kevésbé az ösztöneid és a szíved, sokkal inkább az eszed vezérel.
