Róma legjobb pizzájától a tokiói polipgolyókig: ezt kóstolja meg, ha külföldön jár

Zanza!

Nem tudjuk, önök hogy vannak vele, de nekünk a Travelónál egy utazás során legalább olyan fontos a helyi konyhát kipróbálni, mint az adott környék legérdekesebb látnivalóit megnézni. Váltunk már függővé brazil péksütiktől, ámuldoztunk a dagesztáni reggelik kifinomultságán, és rajongtunk a japán street foodért is. Most a kedvenceink következnek a hétköznapi fogásoktól az extrém falatokig.

Róma: még a legegyszerűbb pizza is mennyei

Az olasz konyha menthetetlen rajongóiként borzasztóan vártuk a tavaly nyári római vakációnkat. Gépünk késő este landolt ugyan, de azért éjfél magasságában még elmentünk sétálni egyet a leghangulatosabb negyedben, a Trasteverében. Itt találtunk rá már az érkezésünk napján a kedvenc pizzázónkra, a La Boccaccia pizzázó-lánc egyik kirendeltségére a Via S. Dorotea 2. szám alatt. Pár ülőhely, szuperkedves személyzet, rengetegféle pizza várja itt az embert reggeltől estig, mind zseniális, friss, ropogós: itt még a legolcsóbb paradicsomos-mozzarellás Margherita is mennyei. Nem beszélve a változatos feltétekkel készített sonkás, vagy éppen spenótos, esetleg articsókás pizzákról. További római tippeket itt talál.

Csak győzzünk választani!
Csak győzzünk választani!Fotó: mimi / Travelo

Barcelona: csúcsgasztronómia fotelben ülve

Barcelonában is választottunk kedvencet: ez az Elsa y Fred Gastrobar, melyre a hangulatos Ciutadella Park, és a gazdag Picasso múzeum közt félúton, a trendi Born negyedben leltünk rá ebédmenüt keresve. Az otthonos hangulatú bisztróban kandallót, foteleket, barátságos személyzetet és elképesztően jó ár-érték arányú menüt találtunk. Az ételeik kreatívak, frissek, szépen tálaltak és nagyon finomak. Mi előételnek egy könnyű spenótos-sajtos salátát választottunk, főételnek rákburgert ettünk guacamole mártással, desszertnek pedig ananász- és eperszeleteket ropogós kekszmorzsával és kókuszfagylalttal. Mindenről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni, egész barcelonai tartózkodásunk alatt messze itt ettük a legátgondoltabb, legfrissebb és legharmonikusabb ételeket (pedig a többi hely is zseniális volt). A többi helyről, és hogy a fenti lakoma mennyibe fájt nekünk, itt olvashat tovább.

Ez volt az előétel
Ez volt az előételFotó: mimi / Travelo

Málta: az özvegyasszony levese egy finom ételt jelent

Aki olyan mázlista, hogy idén Máltán nyaral majd, a fővárosban, Vallettában semmiképp ne hagyja ki a Nenu éttermet. Itt akár egyetlen – bár igen hosszú és laktató – étkezés alatt képbe kerülhet az ember a máltai konyhával, ami egyébként érdekes egyvelegét alkotja az olasz és az arab konyha specialitásainak. Az előételek közül a ftirát, vagyis a pizza helyi megfelelőjét emelnénk ki. Utána a zöldséges, sajtos, tojásos özvegyasszony levesét kóstolják meg mindenképp, fő fogásnak pedig jöhet a gazdagon fűszerezett máltai pörkölt. Üdítőből pedig mindenképp kóstolják meg a keserű narancsból készült kinnit. Ezt az italt vagy nagyon imádja, vagy nagyon utálja az ember (mi sajnos az utóbbi csoportot gyarapítjuk), de egyszer muszáj megkóstolni! Desszertnek a fügés, datolyás, mézes édességek számítanak slágernek, az egész lakomát pedig egy mennyei, fűszeres máltai kávéval érdemes zárni. Hirtelen érdeklődni kezdett Málta iránt? Itt olvashat tovább.

Ftira, a pizza máltai megfelelője
Ftira, a pizza máltai megfelelőjeFotó: mimi / Travelo

Brazília: addiktív péksütik és trópusi turmixok

Brazíliában a nagyvárosok sarki pékségei lettek a kedvenc helyeink, mégpedig a szörnyen addiktív pao de queijo vagyis a sajtkenyér miatt, mely amúgy semmi mást nem tartalmaz, mint sajt és tápiókaliszt keverékét. A brazil pékségek egyébként nagyon mások, mint az európaiak. Általában két oldalról nyitott saroképületben helyezkednek el, és olyanok, mint a talponállók: általában a pultra támaszkodva lehet elkölteni a reggelit/uzsonnát. De még inkább eltérnek abban, hogy a pékárukon kívül mindig szolgálnak frissen facsart gyümölcslével. Ritkábban még amazonasi gyümölcsökből származó turmixokat is lehet kapni semmihez sem hasonlíthatóan finom őserdei gyümölcsökből facsarva. Rio de Janeiro egyik legforgalmasabb péksége az Ipanemán a Rua Visconse De Pirajá és a Rua Joana Angélica sarkán található. Itt hetekig ehetünk minden nap, és még akkor sem biztos, hogy ki tudtunk próbálni minden töltött pékárut (pasteis), aminek lapulhat olívakrém, tojás, sajt vagy akár csirke is a belsejében. További érdekességek Brazíliáról itt.

Pao de queijo
Pao de queijoFotó: Keith Beaty / Europress / Getty

Dagesztán: erőspaprikás-tejes tea, vodka és rakott palacsinta a reggeli

Tudják hol kapni még jó reggelit? Vendégszerzőnk például Dagesztánra esküszik: "Bujnaksk városában egy kumik családnál reggelire voltam hivatalos. Először Kumik teával kínáltak, ez egy zöld teaféleség tejjel felöntve, sóval, erőspaprikával és borssal megspékelve. Utána jön a kurzé, ami a töltött palacsintához hasonlítható a leginkább, helyi túró van benne, urbeccsel leöntve, ami darált lenmag, ismeretlen eredetű fűszerek és olajból kevert sűrű massza. Ennek felturbózottabb változata a csudu, ami már egy sokrétegű tészta (afféle lasagne), ahol a rétegek közé jöhet hús, sajt és gomba is. Akad friss tehénsajt is az asztalon (életemben nem ettem még ilyen finomat), vaj (ami tejföl), és házi kenyér (ami meg vajpuha). Eszeveszettül élvezem a reggelit. Azért két tea és három falat közt egy-egy vodka is lecsúszik ('a szovjet szokásrendszerből maradt ránk, a fene enné meg' - mondogatják)” – írja beszámolójában Turóczi Gábor. Akinek felkeltettük az érdeklődését, a teljes dagesztáni kalandot itt olvashatja el.

Dagesztáni reggeli
Dagesztáni reggeliFotó: Turóczi Gábor / Travelo

Japán: az alaplé 1945 óta rotyog a fazékban

Japánban járva pedig azt próbáltuk kideríteni, mit ehet, aki a szusi mellett más csodákat is megkóstolna itt. Nagyvárosokban pár lépésenként találunk ételeket áruló automatákat, kisboltokat, pultokat, árusokat, így nem lesz nehéz dolgunk. De mit vegyünk ezeken a helyeken? A jakitorival például biztosan nem lövünk mellé, ez lényegében grillezett húsos-zöldséges nyárs. Az itthon is népszerű tésztás egytálételnek, a ramennek meglepő minőségi ismertetője Japánban, ha jó öreg az alaplé, amivel készül. Ez persze nem azt jelenti, hogy régi, vagy romlott, csak azt, hogy mindig csak adagolják a hozzávalókat hozzá, ahelyett, hogy új alaplevet főznének mindennap. Ez a tétel fokozottan igaz a szintén leveses odent kínáló pultokra, éttermekre, amelyek között van, amelyik 1945 óta „érleli” az alaplevet.

Polip!
Polip!Fotó: lehoczkim / Travelo

Az onigiri a kedvenc japán harapnivalónk lett. Kisétkűeknek főételként is működhet, de egy fárasztó városnézés során inkább csak uzsonnának elegendő az algával körbecsomagolt, általában valamilyen tölteléket tartalmazó rizsháromszög. A takojaki pedig a legbecsapósabb az összes utcán kapható étel közül. A szemünk láttára készülő, tucatjával vásárolható kis golyókkal nem árt egy kis elővigyázatosság: kinézetük alapján mindenki édességet remél, de ezek a kis palacsintatésztás golyók valójában polipból készülnek, így a desszertre ácsingózó utazó alaposan meglepődhet! További ínyencségek Japánból itt.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra