Maximalista? Akkor vigyázzon az életére.

Zanza!

Az, hogy miért dönt valaki az öngyilkosság mellett, nagyon összetett. Rengeteg dolognak szerepe lehet benne az illető személyiségétől az élettapasztalatain és szociális közegén át az aktuális körülményeikig. Most egy új kutatás tovább bővíti a lehetséges okok listáját, méghozzá egy elég meglepő elemmel: a maximalizmussal. 

Azt már régóta tudják a pszichológusok, hogy az öt alapvető, mindenkire jellemző személyiségdimenzió közül a lelkiismeretesség magas szintje az, ami együtt jár a korai halálozással – vagyis a lelkiismeretes emberek korábban halnak. A lelkiismeretesség ugyanis valószínűleg együtt jár olyan testi és lelki jelenségekkel (stressz, elégedetlenség, önmagunk széthajtása), amik hosszú távon nem tesznek jót az egészségünknek. 

A Review of General Psychology szeptemberi számában megjelent összefoglaló tanulmányból most az is kiderül, hogy a lelkiismeretesség egy speciális formája, a maximalizmus hajlamossá tehet az öngyilkosságra is. A kutatók szerint a maximalista az, aki ha hibázik, azt nem képes kiverni a fejéből, és nem bírja azt sem, ha mások is látták, hogy hibázott. A maximalista folyton verseng, nem bírja, ha valamiben rosszabb másoknál. Csak jól szereti csinálni a dolgait vagy inkább sehogy, és másoktól is maximalizmust vár el. Nem bír gyengeséget mutatni, segítséget kérni, kitartó, mindig feltűnnek neki mások hibái, és különösen érzékeny mások elvárásaira.

shutterstock 75385903

A maximalista ember erősen kritikus magával szemben, folyamatosan küzd azért, hogy megüsse mások (a szülők, a mentorok) mércéjét, miközben bizonytalan abban, hogy egyáltalán mennyire hatékony, mennyire jó az, amit csinál. A legjobbra, a tökéletességre törekvés bizonyos szintje persze jó és kell, mert előrevisz, de kínzó és fájdalmas is lehet, de ha rákattanunk, ha semmi sem elég.

A kutatás szerint azok az emberek, akik erős külső nyomásnak vannak kitéve, hogy tökéletesen végezzék a dolgukat, hajlamosabbak arra is, hogy megforduljon a fejükben az öngyilkosság gondolata. Ráadásul, ha valaki így áll az életéhez, akkor ezeket a gondolatokat nem is nagyon bírja megosztani senkivel. Egyszerűen nem fér össze a maximalizmus az öngyilkossági szándékkal. Nem könnyít a helyzetükön az sem, hogy nemcsak ezekkel a gondolatokkal, de a reménytelenség, a lelki fájdalom, a stressz és az általánosan elviselhetetlen nyomás érzésével is egyedül maradnak. Az, hogy ki hajlamos a maximalizmusra, egyénfüggő, de akadnak bizonyos területek, ahol ez a vonás tipikusan jellemző, ilyen például az ügyvédi, az építészi vagy az orvosi szakma. Nem véletlen, hogy az ezeken a területeken dolgozók körében magasabb az öngyilkosság aránya. 

Bár a boldogsághoz és az elégedettséghez sok mindenre szükség van, az egyik legfontosabb tényező mégis az, hogy képesek vagyunk-e elfogadni, szeretni önmagunkat: a hibáinkkal együtt. 

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot!

Blogmustra