#ÉLETEM

Sóhajnak beillő böffentés

2013. április 3., szerda 17:35

Hétfogásos vacsorát rendeztek csütörtök este egy Ernő utcai vietnami étteremben, a Dang Muoiben. Az étterem egy ideje már működik, viszont sokkal fontosabb, hogy az anyaétterem, ha lehet ilyet mondani, már évek óta az egyik legelismertebb távol-keleti konyha a városban. Arról a fedetlen, három asztalos, józsefvárosi piacon található büféről eddig mindenki csak a legjobbakat mondta, állítólag naponta kábé ötszázan keresik fel, a pho levese pedig különösen menővé vált. Kíváncsian vártuk, hogy egy nagyobb helyen is tartani tudják-e a minőséget.

Összeállt a kép

Szerencsére úgy tűnik, azzal, hogy beköltöztek egy nagyobb, megközelíthetőbb étterembe is, a recepteken nem változtattak semmit, csak kibővítették az étlapot. A vezetők egyébként is azt mondták, hogy soha nem jutott eszükbe, hogy magyarosítsák a konyhát. Most úgy közel száz fogásból lehet választani a kagylótól a rákon át az angolnáig. A hét fogás, amit nagyjából egy óra alatt fel is szolgáltak nekünk, a következő volt: pho leves, tavaszi tekercs, sült kacsa, sült békacomb, karalábésaláta, ötfűszeres sült sertés és rizses-zöldbabos puding.

Minket elsősorban a leves érdekelt. A helyzet az, hogy mindig is nagyon szerettük a leveseket, különösen a húslevest. Valahogy úgy alakult, hogy bár nagyon tudjuk értékelni a finom ételeket, annál, aki király levest tud készíteni, senkit se szeretünk és tisztelünk jobban. Aztán találkoztunk a kínai éttermekkel, mert egy idő után ott voltak mindenhol, rendkívül olcsók voltak, így könnyedén beleivódtak a hétköznapokba. Ahogy pedig telt az idő, szinte észre se vettük, de a kínai vendéglők és gyorsbüfék legtöbbjét thai, vietnami és koreai éttermekre cseréltük.

A lényeg, hogy lassan összeállt a kép: a legjobb leveseket, különösen a húsleveseket általában távol-keleti éttermekben lehet megtalálni. Sajnos csak két-három hetente járunk a többnyire blogokon és szájhagyomány útján terjedő helyeken, hogy felmérjük a kaját. Jó lenne megtenni ezt gyakrabban is, mert egy-két helyet leszámítva egy ütős, laktató leves olcsóbb mint pizzát rendeli. Az utóbbi időben a legjobb levest a Kazinczy utcás Kis Parázsban ettük, pedig többek között újra megfordultunk az Október hatodika utcai Pad Thai wokbarban, és a Zichy utcában lévő koreaiban is.

Sóhajnak beillő módon

A Dang Muoi étterem vietnami, így természetesen szintén szórakoztatóan harsány és színes, mondhatni, hozza az elvárhatót. Mindenhol villogó neonfények, rózsaszín poszterek, rajtuk csajokkal (amik egyébként az éttermet reklámozzák); simán beleillene a dizájnba egy ücsörgő integető macska, vagy egy felakasztható, kamu akvárium, aminek forog a háttere. A Klinikák és a Nagyvárad tér között félúton lévő Ernő utcában könnyen ki lehet szúrni, mert hatalmas terem, és árad belőle a fény. Negyed nyolcra aztán teljesen megtelt a Dang Muoi, és végre kihozták a levest.

Ami nagyon jó. Az igazságot nem mi fogjuk kihirdetni, de annyit mindenképp tehetünk, hogy rohadtul ajánljuk a helyet. Örültünk, hogy a levesből nem jéghegyként álltak ki a marhahúsdarabok, és nincs telenyomva millió zöldséggel, úgyhogy megmaradt sima levesnek. Örülhetnek azok is, akik nem szeretik a csípőset, mert az alapleves nem csíp, de ezen csilivel könnyen és gyorsan változtathatunk. Ha pedig kicsit fanyarabbra szeretnénk, arra ott van a citrom.

Az ember csak félve írja le, hogy minden nagyon harmonikus ebben a levesben, mert az elmúlt években ezt a kifejezést elszipkázták és ráültek a ronda lelkű marketingesek és természetgyógyászok, meg a teljes wellness ipar: azóta kizárólag harmónia van a nappali bútorai között, harmónia van az öltözködésben, a környezetünkben, próbálunk harmóniába kerülni a testünkkel, és persze a lelkünkkel. A Dang Muoi azt tudja, hogy egy leves után sóhajnak beillő módon böffenthet az ember, aztán több mint elégedetten távozhat, és a legnagyobb boldogsággal térhet vissza.

Egy ezresért megkaphatja

Az étteremben a többi fogás se szerepelt rosszul, ilyen finom tavaszi tekercset például nem ettünk még, a pikáns sült kacsa állaga verte a legutóbb az (egyébként gyengébbnek számító) Gizella utcai Wang mesterben megkóstolt pekingi kacsát, tényleg minden abszolút a helyén volt. Mi ugye a levesért jöttünk, azzal meg is vettek, a többi csak jutalomjátékként élveztük. A hét fogás végére természetesen tökéletesen megteltünk, az egész ára úgy 5500-6000 forint körül mozgott, egy adag laktató pho levest viszont egy ezresért megkaphat.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta