Sóhajnak beillő böffentés

Zanza!

Hétfogásos vacsorát rendeztek csütörtök este egy Ernő utcai vietnami étteremben, a Dang Muoiben. Az étterem egy ideje már működik, viszont sokkal fontosabb, hogy az anyaétterem, ha lehet ilyet mondani, már évek óta az egyik legelismertebb távol-keleti konyha a városban. Arról a fedetlen, három asztalos, józsefvárosi piacon található büféről eddig mindenki csak a legjobbakat mondta, állítólag naponta kábé ötszázan keresik fel, a pho levese pedig különösen menővé vált. Kíváncsian vártuk, hogy egy nagyobb helyen is tartani tudják-e a minőséget.

Összeállt a kép

Szerencsére úgy tűnik, azzal, hogy beköltöztek egy nagyobb, megközelíthetőbb étterembe is, a recepteken nem változtattak semmit, csak kibővítették az étlapot. A vezetők egyébként is azt mondták, hogy soha nem jutott eszükbe, hogy magyarosítsák a konyhát. Most úgy közel száz fogásból lehet választani a kagylótól a rákon át az angolnáig. A hét fogás, amit nagyjából egy óra alatt fel is szolgáltak nekünk, a következő volt: pho leves, tavaszi tekercs, sült kacsa, sült békacomb, karalábésaláta, ötfűszeres sült sertés és rizses-zöldbabos puding.

Minket elsősorban a leves érdekelt. A helyzet az, hogy mindig is nagyon szerettük a leveseket, különösen a húslevest. Valahogy úgy alakult, hogy bár nagyon tudjuk értékelni a finom ételeket, annál, aki király levest tud készíteni, senkit se szeretünk és tisztelünk jobban. Aztán találkoztunk a kínai éttermekkel, mert egy idő után ott voltak mindenhol, rendkívül olcsók voltak, így könnyedén beleivódtak a hétköznapokba. Ahogy pedig telt az idő, szinte észre se vettük, de a kínai vendéglők és gyorsbüfék legtöbbjét thai, vietnami és koreai éttermekre cseréltük.

A lényeg, hogy lassan összeállt a kép: a legjobb leveseket, különösen a húsleveseket általában távol-keleti éttermekben lehet megtalálni. Sajnos csak két-három hetente járunk a többnyire blogokon és szájhagyomány útján terjedő helyeken, hogy felmérjük a kaját. Jó lenne megtenni ezt gyakrabban is, mert egy-két helyet leszámítva egy ütős, laktató leves olcsóbb mint pizzát rendeli. Az utóbbi időben a legjobb levest a Kazinczy utcás Kis Parázsban ettük, pedig többek között újra megfordultunk az Október hatodika utcai Pad Thai wokbarban, és a Zichy utcában lévő koreaiban is.

Sóhajnak beillő módon

A Dang Muoi étterem vietnami, így természetesen szintén szórakoztatóan harsány és színes, mondhatni, hozza az elvárhatót. Mindenhol villogó neonfények, rózsaszín poszterek, rajtuk csajokkal (amik egyébként az éttermet reklámozzák); simán beleillene a dizájnba egy ücsörgő integető macska, vagy egy felakasztható, kamu akvárium, aminek forog a háttere. A Klinikák és a Nagyvárad tér között félúton lévő Ernő utcában könnyen ki lehet szúrni, mert hatalmas terem, és árad belőle a fény. Negyed nyolcra aztán teljesen megtelt a Dang Muoi, és végre kihozták a levest.

Ami nagyon jó. Az igazságot nem mi fogjuk kihirdetni, de annyit mindenképp tehetünk, hogy rohadtul ajánljuk a helyet. Örültünk, hogy a levesből nem jéghegyként álltak ki a marhahúsdarabok, és nincs telenyomva millió zöldséggel, úgyhogy megmaradt sima levesnek. Örülhetnek azok is, akik nem szeretik a csípőset, mert az alapleves nem csíp, de ezen csilivel könnyen és gyorsan változtathatunk. Ha pedig kicsit fanyarabbra szeretnénk, arra ott van a citrom.

Az ember csak félve írja le, hogy minden nagyon harmonikus ebben a levesben, mert az elmúlt években ezt a kifejezést elszipkázták és ráültek a ronda lelkű marketingesek és természetgyógyászok, meg a teljes wellness ipar: azóta kizárólag harmónia van a nappali bútorai között, harmónia van az öltözködésben, a környezetünkben, próbálunk harmóniába kerülni a testünkkel, és persze a lelkünkkel. A Dang Muoi azt tudja, hogy egy leves után sóhajnak beillő módon böffenthet az ember, aztán több mint elégedetten távozhat, és a legnagyobb boldogsággal térhet vissza.

Egy ezresért megkaphatja

Az étteremben a többi fogás se szerepelt rosszul, ilyen finom tavaszi tekercset például nem ettünk még, a pikáns sült kacsa állaga verte a legutóbb az (egyébként gyengébbnek számító) Gizella utcai Wang mesterben megkóstolt pekingi kacsát, tényleg minden abszolút a helyén volt. Mi ugye a levesért jöttünk, azzal meg is vettek, a többi csak jutalomjátékként élveztük. A hét fogás végére természetesen tökéletesen megteltünk, az egész ára úgy 5500-6000 forint körül mozgott, egy adag laktató pho levest viszont egy ezresért megkaphat.

Blogmustra