Az egyház szerint a villa maga az ördög fegyvere volt, hiszen háromágú formája a pokolbéli szimbólumokat idézte. Hogyan lett mégis a gonoszság jelképéből a mindennapok alapeszköze? A villa története évezredeken átívelő kulturális fordulatokat mesél el, amelyekben az előítéletek, a higénia és az asztali etikett különös szerepet kaptak.
A villa mint az ördög eszköze
A villa története valójában sokkal korábban kezdődött, mint ahogyan azt gondolnánk. Az eszköz kezdetleges formái már az ókori Egyiptomban és Rómában is léteztek, ahol elsősorban táláláshoz és sült húsok szeleteléséhez használták. Az egyszerű kétágú villák azonban nem voltak részei az evés folyamatának, hiszen a korabeli emberek többsége puszta kézzel fogyasztotta az ételeket.
A középkori világ keresztény egyház befolyása alatt a villa ideiglenesen feledésbe merült. A két- vagy háromágú eszköz formája a gonoszság szimbólumává vált: az egyházatyák a sátán fegyvereként emlegették, és annak használatát Isten elleni lázadásnak tartották. Az aszkézis és az egyszerűség eszméje is ellenkezett a „luxuscikkek” használatával.
Az itáliai hercegnő forradalma
A villa újkori története a 11. századi Bizáncból indult, amikor egy bizánci hercegnő, Theodora Doukaina Itáliába érkezett a velencei dózse feleségeként. Theodora, aki keleti pompájáról és kifinomult szokásairól volt híres, villával evett, ami mély megdöbbenést váltott ki az olasz arisztokráciából. A pletykák szerint
a hercegnő korai halálát isteni büntetésnek tartották, hiszen „átkozott eszközt” használt.
Az évszázadok múlásával azonban a villa lassan elfogadottá vált. Az itáliai reneszánsz időszakában, amikor a művészetek és a kultúra virágzását élte, a villa is a kifinomultság és az elegancia szimbólumává vált. A gazdag velencei családok aranyozott és ezüstözött evőeszközökkel terítették meg asztalaikat, és lassan a villa is részévé vált az európai asztali kultúrának.
A villa elterjedése az európai konyhákban
A villa megítélése az itáliai reneszánsz idején kezdett megváltozni. A 16. században az olasz nemesség körében az asztali etikett és a kifinomultság jelképe lett. A Medici család különösen nagy hatással volt a villa népszerűsítésére; Catherine de Medici Franciaországba is magával vitte, amikor 1533-ban feleségül ment II. Henrikhez. Az udvari etikett és az olasz gasztronómia eleganciája révén a villa egyre elfogadottabbá vált Európa-szerte.
A villa használata lassan terjedt el. Az angolok csak a 17. század végén kezdték szélesebb körben alkalmazni, főként az utazók és kereskedők révén, akik Itáliából hozták magukkal a szokást. Az előítéletek azonban nem tűntek el azonnal; sokáig úgy tartották, hogy a villa csupán az arisztokrácia különcködésének eszköze. A 18. századra a villa azonban már általánossá vált az európai étkezési kultúrában, részben a higiéniai szempontok előtérbe kerülése miatt. Az ipari forradalom idején a gyártási technológiák fejlődése tette lehetővé, hogy a villák olcsóbban és nagyobb mennyiségben készüljenek, így azok a középosztály számára is elérhetővé váltak.
Manapság a villa minden háztartás alapvető eszköze, és formája, anyaga is rendkívül változatos. Bár már senki sem tartja sátáni eszköznek, a múltbeli előítéletek emlékeztetnek minket arra, hogy a társadalmi normák és hiedelmek mennyire befolyásolják az emberek mindennapi életét.
Ha szeretnéd megtudni, hogy milyen étel került a világ második leghíresebb vacsoráján az asztalra, olvasd el az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
