Kocsma, budai kisvendéglő mit ért volna spricc és fröccs nélkül – most a jelek szerint újra feltaláljuk a spanyolviaszt, de okkal: az ásványvíz sem mindig az, aminek látszik. 
Napjában többször fordult a lovaskocsis szódavizes, minden ház udvarába bekiabált, hogy itt a szódás, a szódavizes, és még a legszegényebbek is szaladtak, hogy kicseréljék az üres üveget buborékos telire. És működhetett volna kocsma spricc és fröccs nélkül?
Szifonnak hívtuk
Ma nagyanyáink szódásüvegeiből van egy, nosztalgiából, a kredenc tetején. Ám ismét feltaláltuk a spanyolviaszt.... Kiderült ugyanis, hogy mennyire hasznos a régebbi korok találmánya. Ma már nem hívjuk szifonnak, mert ez a szó a hajdani, Csehszlovákiából vagy Szovjetunióból importált, később pedig itthon is tízezer-számra gyártott kis alumíniumtartályt és a hozzá való patron együttesét jelenti.
A szódavíz készítő gép neve (márkaneve) fogalommá vált, akárcsak a frizsidereknél. A gépecske itthon is kapható, viszonylag elérhető áron, bár egyes nyugati országokban sokkal olcsóbban lehet beszerezni, ott élőknek ez tömegcikk. Jó a formájuk (a design-juk) és különféle (a konyha berendezéséhez illő) színekben kapható.
A gép népszerű és valós piaic igényt elégít ki. Immár elmondható: megfékezte az ásványvíz mániát. Egyébként a nyugati nagyvárosokban sokkal kevesebb fajta ásványvizet kapni, mint nálunk, de állandó a választék. Igaz, léteznek ásványvíz bárok, ahol aztán kedvére ihatja le magát az ember vízzel.
Kell-e nekünk ennnyi ásványvíz?
Itthon, ha valaki megkedvel egy bizonyos fajta ásványvizet, soha nem tudhatja, eléri-e azt az ország más pontján is, netán szállítanak-e belőle a jövő héten is az adott üzletbe. De az igazi kérdés: kell-e nekünk ennyiféle ásványvíz? Aligha. Tipikus helyzete ez a fölös kínálatnak, az áttekinthetetlen és értelmetlen választékbővítésnek.
Az rendben van, hogy egy-egy adott régióban a helyre jellemző, ott felbugyogó ásványvizet palackozzák – feltéve, ha tudjuk az összetételét, azt is mire jó és hogy valóban szükségünk van-e nekünk ennyiféle plusz ásványi anyagra. Manapság azonban ahány szuper- és hipermarket, annyiféle palackerdő. Az emberek szinte soha nem olvassák el a nagyon apró betűs címkén, melyikben mennyi ásványi anyag van. Sokan ásványvízként veszik a széndioxiddal dúsított csapvizet – leánykori nevén szódavizet – csak most azt ide-oda utaztatják benzingőzt okádó teherautókon, mire az üzletbe ér. Aztán meg nekünk kell cipelni haza, majd rakosgatni a konyhában, hűtőben, utána pedig kidobni az üres és soha nem lebomló műanyag palackok garmadáját. (A pillepalackok már az erdőket is ellepik.)
Svédországban különösen népszerűek a házi szódavízkészítő készülékek, amelyek megóvják a nőket, az időseket a cipeléstől és a szemétledobót a fölösleges levegőtől.
Palackösszenyomó, az nincs
Sajnos Magyarországon nincs mindegyik panelházban palackösszenyomó alkalmatosság – pedig mindenhová be kellene szerelni, mert kisebbíti a szemét tömegét és így kevesebb kukát kell felemelni, kiüríteni, hozni-vinni, kimosni.
A mai szódavízkészítő gépek helyett persze annak is értelme lenne, hogy újra feltaláljuk, vagy hogy ismét népszerűbbé tegyük a szódásszifont, amely sokkal olcsóbb és egyszerűbb masina.
A házi szódavíz készítéséhez a szakemberek egy része azt ajánlja, szűrjük meg a csapvizet. A víztisztító soha nem árt, főleg ahol gyerek van.
Kisgyerekeknek megfontolandó egyébként, hogy ásványvizet adjunk, függetlenül attól, hogy buborékos-e vagy sem – csak olyat érdemes, amelynek nem kiugróan magas az ásványianyag tartalma. De kell-e egyáltalán?
A bébivíz vásárlása piaci trükk és teljesen értelmetlen – állítják egyes környezetvédők, hiszen a megtisztított csapvizet öntik bele egy üvegbe, amelyet szép színes papírral megcímkéznek, és ide-oda szállítanak – ez bizony környezetszennyezés a javából, de hát a kisbabának mindent megvesznek „ész nélkül” a szülők.
Arról semmilyen kimutatás nincs, hogy valamelyik gyermek beteg lett volna az egészséges magyarországi csapvíztől, eltekintve persze a nyilvánvalóan ártalmas nitrátos és egyéb vizektől.
Dúsított kútvíz boltból
Nézzük, mit is ír a szakember az ásványvizekről:
„Nem minden palackozott víz ásványvíz, még ha annak látszik is, illetve nem csak ásványi anyagokban különösen gazdag vizek kaphatók. Nem ritka a csekély, vagy igen kis ásványi anyag tartalmú karsztvíz, vagy ásványi anyagokban ugyancsak szegényebb forrásvíz, vagy éppen ásványi anyagok utólagos hozzáadásával dúsított kútvíz. És akkor az ízesített vizekről még nem is beszéltünk. ... Az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGFI) adhatja meg a természetes ásványvíz elnevezést, amelyhez szigorú követelményeknek kell megfelelni” – írja Dienes Katalin (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság) az egyik szakmai magazinban.
Ha már egészségről van szó, természetesen az ásványvíz jobb választás, mint a cukros üdítők – és ebből a szempontból a kellemes design-nal megspékelt ízesített vizek bizony szintén károsak: egyrészt mert aromát tartalmaznak, másrészt mert „átszoktatnak” az édes ízekre.
Egy pohár szóda (tisztított vízből) házi málna vagy bodzaszörppel (valódi gyümölcs!) ízesítve ezerszer egészségesebb bármelyik cukros dobozos üdítőnél, és ráadásul nem szennyezi a környezetünket.
Jó móka volt a múlt héten a suli udvarán a dirivel meg a tanárokkal együtt összetaposni kétszáz műanyag palackot. | A pasáé mára bomlana le
Nejlonszatyorral a kezedben tipegsz az utcán és a pasid is ilyenben zizgeti haza a párizsit a közértből – amellett, hogy ciki, így landol évente közel kétmilliárd belőlük a szemétlerakókban. Válts textilre és környezettudatosra! | Ciki a nejlon
