Talán az anyaság ösztönében keresendő a válasz, amikor egy olyan férfihoz kezdünk vonzódni, aki erős, szilárd hátország helyett inkább istápolásra szorul, akit biztatni, vigasztalni, nyugtatni kell, aki mellett nekünk, nőknek kell erőt sugároznunk.
Vagy az a csillogó elme, szofisztikált és különös humor, tudás és intellektus gyújt bennünk lángot, amellyel Woody Allen kétségtelenül rendelkezik? A szerelem receptjében akad egy csipetnyi rajongás, nagyobb dózisú tisztelet is, fel kell néznünk a másikra, valamilyen kvalitása: esze, tudása, humora miatt csodálnunk kell. Ezt a faktort biztosan kipipálja Woody Allen, s talán akkor ez az oka, hogy szőkék, barnák, vörösek, fiatalok és kevésbé fiatalok egyaránt lelkesedtek érte, s fordulatokkal teli magánélete nem kevés illusztris kapcsolatot számlál.
„A feleségem félt a sötétben. Aztán meglátott engem ruha nélkül. Azóta a világosban fél.”
Tipikus Woody Allen-vallomás, amelyben önként űz tréfát saját magából és krónikus önbizalomhiányából, de mindez úgy tűnik, a feleségeket és majdnem feleségeket nem zavarta.
Első feleségében Harlene Rosent tisztelhetjük, a másodikban a színésznő Louise Lassert. Utána következett, a teljesség igénye nélkül, Diane Keaton, akivel házasságot ugyan nem kötött, viszont állítólag annak mindkét húgával intim kapcsolatba került.
Valahol az elit névsorban helyet kapott Ernest Hemingway unokája is, Mariel Hemingway, akihez feltehetően csak futó románc fűzte.
„Gyerekként mindig a rossz nőkre buktam. Amikor elmentünk megnézni a Hófehérkét, és mindenki beleszeretett Hófehérkébe, én azonnal beleestem a gonosz királynőbe.”
Ha nem is a rossz nőbe szeretett bele, de az 1935-ben született komikus, rendező, forgatókönyvíró, színész számára rögös út vezetett az igazinak bizonyuló párkapcsolathoz, és sokáig tartott megtalálni.
Mindenesetre Diane Keatonnal a kapcsolatuk vége óta is baráti szál fűzi össze, ennek kedves megkoronázása volt a pillanat 2017-ben, amikor Allen adhatta át Keatonnak az Amerikai Filmintézet Életműdíját.
„Gyönyörű gyerekeim vannak. Hál` istennek a feleségem megcsalt.”
Ha nem is a megcsalás okán, de a hasonlóság hiánya abban keresendő, hogy Woody Allen sosem akart igazán saját gyermeket, így legtöbbjüket adoptálták. Mia Farrow pedig egyenesen megrögzött örökbefogadó mind a mai napig, összesen 14 gyermeket nevelt, a legtöbbhöz vér szerinti kapocs nem fűzte. Az 1970-es évek végén kötötték össze életüket jó darabig, és bár házassággal nem szentesítették köteléküket, néhány gyermeket, köztük sajátot is, több mint egy évtizedig neveltek együtt.
1992-ben aztán Mia egy köteg fotográfiára bukkant közös otthonukban, amely minden kétséget eloszlatóan egyértelművé tette a helyzetet: a korábbi házassága során örökbe fogadott lánya, Soon Yi és Woody Allen egész másfajta viszonyban vannak, mint amilyen a hagyományos apa-lánya nexus. Hatalmas botránycunami keletkezett, amelyben feltehetően mindenki füllentgetett párat, ki azért, hogy az irháját mentse, ki azért, hogy mások irháját mentse, és voltak, akik azért, hogy senki ne menthesse az irháját. 1993-ban jogilag ugyan nyugvópontra került a gyermekelhelyezési per, Mia győzelmével, de a kedélyek továbbra is felborzolva maradtak.
A megcsalt „feleség” szerepét játszó Mia egyesek szerint bosszúból állítja azt, más gyermekük is áldozata volt Allen abúzusainak. Soon Yi, aki 1997 óta hites felesége is korábbi nevelőapjának, azt állítja, Allen az áldozat, és aki a nevelés során többször is hibázott, az nem a férfi, hanem éppen Mia volt. Akárhogy is, a legszűkszavúbb az ügyben maga a nevelőapából lett boldog férj volt, amíg könyvet nem adott ki a témával kapcsolatban.
Noha a tőle származó idézet nem ebben a konkrét kontextusban született, de ha röviden kellene nyilatkoznia az ügyben, talán valami hasonlót mondana:
„Az életben a legnehezebb a szívet meg az észt rábírni, hogy ugyanazt akarják.”
Két gyermeket nevel a nála 35 évvel fiatalabb dél-koreai származású nővel, akivel a per lefolytatását követő évek alatt kötött titokban házasságot Velencében, s akitől azóta egyetlen éjszakára sem szívesen távolodik el.
„Az eset a tőzsdére nem gyakorolt nagy hatást, bár a Xanax árfolyama tíz pontot emelkedett.”
Úgy tűnik, Soon Yi oldalán végre megtalálta a megnyugvást és a boldogságot. Hétfőnként fellép zenekarával, mindennap gyakorol, hogy klarinétjátékával elkápráztathassa közönségét. Nem lehet rossz élete a 90 felé haladó ős-stand-uposnak, mégis, amolyan Woody Allen-es módon, mi mást is mondhatna róla, mint ezt:
„Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.”
