Benedek Ágota: Ha űrlénynek is érzed magad, valójában nem vagy egyedül

„Elégedett vagyok a leadandó anyagaimmal is, szerintem ez tényleg nagy siker lesz a Filmalapnál – vagy hogy hívják őket most. Nem így hívják, és tudom, hogy hívják, de ki nem törlöm. Nem fogom kijavítani, nagyon álmos vagyok. Beleírtuk, amit akartunk. Van benne futurisztikus biogazdaság-szekta, Grimm mesei kannibalizmus, The Knife-ra disznóvágás… Meg még nagyon sok faszság, amiért én speciel ölnék, ha látnám egy sorozatban, de hát… Meg nem sorolhatok fel mindent, nekem most biztos vigyáznom kell arra, hogy el ne lopd az ötleteimet. Ha azt a koncepciót el tudod lopni, hogy egy dundus űrlény a Földre utazik, hogy megtalálja Zalatnay Saroltát és magával vigye, mielőtt elpusztul a bolygó, közben pedig összebarátkozik egy szuicid hajlamú öngyűlölő egyetemista lánnyal… VIDD! Csak késő. Leforgattuk.” 

Fenti idézetet Benedek Ágota nagy sikerű Rumbarumbamm című 2020-as karanténnaplójából szedtem, ami kedves olvasmányom, és csak kicsit kellett mókolnom rajta, hogy ne legyen túl spoileres. De ennél fontosabb, hogy az Űrpiknik tényleg elkészült, pont olyan intergalaktikus, furcsa és szórakoztató, amilyennek hangzik, és július 1-jétől a mozikban is látható. Interjú.

Próbállak titeket elképzelni, ahogy Badits Ákossal írjátok a forgatókönyvet. Mi volt meg előbb a koncepcióból: a földönkívüli vagy Zalatnay Sarolta?  

Nem emlékszem arra a megveszekedett elmeállapotra, amikor az űrlény belekeveredett ebbe az egészbe. Először inkább csak a műfaji sokszínűség gomolygott bennünk. Ennek volt előzménye, a Boglárka című diplomafilm, amit Ákossal közösen csináltunk. Már ott elkezdtünk kísérletezni azzal, hogyan lehet különböző műfajokat értelmezhető, élvezhető arányban keverni. Azon is gondolkodtunk, mi az, ami egy nem ezen a bolygón élő lény számára vonzó vagy érdekes lehet. Valami olyasmi, ami nekünk természetes, de egy távoli, elképzelt helyen nincs. Kirajzolódott, hogy ezek az érzéki dolgok lesznek, a művészetek, a zene. Apránként érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy ez valami autentikusan magyar dolog legyen. Jól hangzik, ha nem a Beatlesért rajong egy űrlény, hanem Karády Katalinért. Ő volt az első, akihez odakeveredtünk.

Azért tetszett meg nekünk, mert a maga korában elég androgün volt. Nagyon bírjuk azt a fiús eleganciát, amit ő képviselt. De hiába volt nagyon jó karakter a Karády Katalin, a zenéje elkezdte egy másik irányba húzni a filmet, túl melankolikus volt. Még mindig lehetett humorral keverni, de hát, azért a Hamvadó cigarettavég, hogy fogalmazzak, egyszerűen nem volt fun. Pedig mi szerettük volna, hogy ez egy fun film legyen. Úgyhogy akármennyire is idolom ruházatában a Kati, elvetettük, és elkezdtünk más zenéket, énekesnőket kutatni.

Konkrétan emlékszem, a Dob utcában laktam, ami annyira nem releváns, csak eszembe jutott, hogy el tudd képzelni… Szóval ott laktam, amikor a Zalatnay Cini zenéjét elkezdtük feldolgozni az étkezőasztalnál ülve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ismertük a munkásságát annyira, hogy tudjuk, milyen változatos. Amikor rábukkantuk a ’70-es évekbeli punk rock vonalra, azt éreztük, hogy azok a stíluselemek, amikről akkor már sejtettük, hogy szeretnénk a filmbe, hirtelen egyensúlyba kerülnek.

Hányadik verziója a történetnek az, amit mi a moziban látunk?

Képzeld el, megkérdeztem neked az Ákostól, hány hivatalos draftja volt az Űrpikniknek, és hisztérikusan felnevetett, mert azt hiszem, végül 13 draftot ismertünk el, de közöttük voltak be nem vallott idegösszeomlások olyan verziókkal, amik a könnyeinken kívül nem láttak mást. Először kitaláltunk egy önmagát elhanyagoló kutatónőt, aki pozitív karakterfejlődésen megy keresztül. Nagyon untuk. Akkor azt gondoltuk, inkább nehezítünk az életünkön, és veszünk egy olyan figurát, aki az első pillanattól ellenszenves. Nagyobb kihívás azt megoldani, hogy hozzá tudjanak kapcsolódni a nézők, és megértsék, hogy nem direkt ilyen, hanem valami baja van. Ezzel sok hercehurca is volt, hogy azért Panna karaktere ne legyen túl ellenszenves.

Forgatókönyvíróként meddig tart a munkád? Jelen vagy a forgatáson? Ha igen, miben tudsz a helyszínen segíteni? 

Meddig tart a munkám? Látod, most is itt ülök, és magyarázkodom. Amikor majd a kritikákat olvassuk, az is az én feladatom lesz, hogy az Ákos orrát kifújjam. Amúgy Magyarországon nem szokványos a munkamódszerünk. Nem bevett dolog az, hogy a forgatókönyvíró a forgatás minden napján, minden pillanatában ott legyen. Holott ez külföldön általában így van. Nemcsak normális, hanem teljesen logikus is, hiszen nincsen a rendezőnek szorosabb szellemi partnere. Ha bármiért meginog az, amit korábban elképzeltek, akkor a forgatókönyvíró tud lenni a támasza. Ha megbízik benne, akkor a saját feladataira koncentrálhat. 

Ráadásul a próbák ellenére is simán előfordul, hogy ott, abban a pillanatban mégsem jó az, amit a színész mond – nem illik az arcához, a hangjához az a mondat, az a vicc, amit korábban kitaláltunk, és hirtelen elő kell rukkolni valami mással. Például amikor Panna (Walters Lili) és Dani (Lengyel Benjámin) a híd alatt ülnek, és a srác kineveti őt, ahogyan sír. Ez eredetileg nem volt benne a forgatókönyvben. Felvétel előtt láttam, hogy Lili milyen fantasztikusan nevetségesen tud sírni, miközben kifigurázza önmagát. Viccesnek találtuk, és bevettük a filmbe.

A főgonoszt a szőkére festett hajú Árpa Attila játssza. Rögtön lelkesedett a szerepért?  

Olyannyira, hogy színes kontaktlencsében, egy maga által kreált halandzsa nyelvvel érkezett a castingra. 

Ez a nyelv szerepel a filmben? 

Hát nézd, nehéz nyomon követni. Nem szótáraztam ki, hogy őszinte legyek. Van a forgatókönyvben az én halandzsa nyelvemből is, ezek le vannak írva. De szerintem megtartotta a gerincét, igen. Vannak színészek, akik kevésbé tudnak rögtönözni, de Attilából ez ömlik. Meg Takács Zalánból is. Ők tudnak így beszélgetni. Nem értik egymást, de az mindegy. Egyébként a földönkívüli szerepére is érdekes volt a válogatás. Nyitva hagytuk, hogy férfit vagy nőt keresünk. Meg is néztünk lányokat, Rainer-Micsinyei Nóra (a filmbeli Timi) azóta is ezzel viccel, hogy Zalán elvette tőle a főszerepet. Nóri egyébként fantasztikusan játszotta a karaktert, de mégiscsak volt benne valami lányenergia. Talán a szempilla körül dőlt el minden. Zalánban a gyermeki naivitás fogott meg minket. Az egyik pillanatban sajnáljuk, esendőnek látjuk, a következőben meg tudja hozni a humort. Nagyon élesen tudja váltogatni ezt a kettőt. 

A sztoriban számos helyszínnel elevenedik meg az éjszakai Budapest. Te hol szerettél a legjobban forgatni?  

Erről beszélgettünk már Ákossal is. Végül nem az lett a kedvenc helyszínünk, ahol a legkellemesebben éreztük magunkat. Hanem a Limo Bár, ahol már hulla fáradtak voltunk, és ahol borzalmasan meleg volt. Nem volt komfortos éjszaka ott lenni egy stábnak, mégis ez jut az eszembe, mert rengeteg statiszta volt velünk, akik mindent beleadtak, nagyon jó fejek voltak. Plusz imádtam nézni, hogy a csapatból ezek az erős férfiak milyen szégyenlősen kezelik azt, ha tüllszoknyában és magassarkúban udvarolnak nekik más férfiak. Nagyon szórakoztató volt, furcsa bulihangulat kerekedett. Nem olyan, mint egy igazi buli, hanem annál jobb. Egy olyan, ahonnan nem akarsz eljönni, mert túl hangos a zene. 

Jót nevettem, hogy a kutyád, Piri közvetve bekerült a filmbe. Megosztható más gag vagy apró személyesség, amit belecsempésztetek?  

Nem én akartam ezt az aranyoskodást, hogy Piriről legyen elnevezve a filmbeli, szintén nagyon kedves kutya. De hát Ákosnak is van egy viszonya Pirivel, és ő ragaszkodott ehhez. Megadva a tiszteletet annak a rengeteg évnek, amikor Piri türelemmel végighallgatta a draftokat. Meg is van őszülve kicsit a pofája. Amúgy persze, sok olyan részlet van a filmben, ami belőlem, Ákosból vagy Liliből épül. Most az a jelenet jut eszembe, amikor Panna az anyjával beszélget a bárban, és töredelmesen bevallja neki, hogy meg kell mentenie a Földet. És akkor a Panna anyukája valami olyasmit válaszol, hogy „a szemed a legjobb részed”, és oldalra simítja a lánya haját. Ez egy olyan mondat, amit egy teljesen más kontextusban mondogatott nekem az anyukám. Gyakran nagyon személyes eszköztárral dolgozunk, és az ilyen gesztusok önkéntelenül bekerülnek a forgatókönyvbe. De hát ez az írásnál természetes. 

Az utolsó kérdésem az ufókkal kapcsolatos. 

Szeretnélek kijavítani, az űrlény és az ufó az más. Egy tárgyat és egy alient keversz. Az ufó az unidentified flying object, én csészealjnak értelmezem. Legalábbis így tanultuk a nerd iskolában, ahova jártam, hogy ezt a tudást magamra szedjem.

Köszönöm, hogy figyelmeztettél, megspóroltál nekem tíz olvasói levelet.

Hát, és milyeneket. De mi a kérdés, Domi?

Ha találkoznál egy űrlénnyel, mire tanítanád meg először? 

Elsőre nagyon elütném ezt egy viccel, de most másodikra nincs kedvem. 

Látom az arcodon, hogy valami szépet fogsz mondani. 

Igen, az a baj, hogy elérzékenyülök. Természetesen az első, ami eszembe jutott, az evéssel kapcsolatos. Megtanítanám neki, hogy rendes mennyiségű sóban kell főzni a tésztát. De aztán máshova keveredtem gondolatban. Valahova, ami nagyon aktuális. Elmondanám neki, hogy nagyon sokszor fogja azt érezni, hogy egyedül van, de valójában nincs. Olyan helyzetekben is, amikor nagyon furcsának, másnak vagy rossznak éli meg magát, lesz lehetősége találkozni olyan emberekkel, akik azt éreztetik vele, hogy nincs egyedül, és jó, hogy olyan, amilyen. Ha ezt elhiszi, az lesz a legnagyobb fegyvere. Sírsz, de tényleg erre jutottam. Azt hiszem, végül is mindennek a mélyén ez érdekelt minket Ákossal, amikor elkezdtük írni az Űrpikniket. Ettől még fontos, hogy sok sóban kell főzni a tésztát.

Na, azért adok neked egy keretet az interjúhoz, jó? Az elején azt mondtam, nem emlékszem, honnan jött az ötlet, hogy űrlény legyen benne. De valószínűleg onnan, hogy ez a legérzékletesebb megjelenítése annak, hogy valaki különc, nem odavaló, más. Ez viszont nemcsak szenvedést okozhat, hanem örömet is, sőt, az illető és a környezete hasznára is válhat. Így lyukadunk ki a dundi űrlénynél, aki Zalatnay Saroltáért jött a Föld bolygóra.