Nikola Tesla legendás feltaláló volt, nélküle valószínűleg egészen máshogy élnénk ma az életünket. Munkássága rendkívül nagy hatással volt a második ipari forradalomra, az elektromosság és a mágnesesség területén meghatározó újdonságokat fedezett fel. Ugyanakkor a tehetséghez és az elképesztő munkabíráshoz nagyon nehéz személyiség párosult: kényszerbetegségben szenvedett, fóbiái voltak, megrögözötten tisztálkodott és sok furcsa szokásához ragaszkodott mindenáron.
Majdnem egy évig lebegett élet és halál között
Bár élete nagyobb részét Amerikában élte le, gyerek- és fiatalkorának bizonyos szereplői és eseményei meghatározóak voltak számára. Például édesanyja, Đuka Mandić, aki nagyon tehetségesen barkácsolt otthoni szerszámokat és javított háztartási gépeket, valamint rengeteg szerb eposzt tudott fejből. Tesla később úgy értékelte, hogy elsősorban tőle örökölte kreativitását és fotografikus memóriáját. Későbbi kedvenc tárgyával, az elektromossággal is még szülőföldjén találkozott először: a gimnáziumot Károlyvárosban végezte el, ahol
lenyűgözte fizikatanára bemutatója az elektromosságról, és erről a „rejtélyes jelenségről” minél többet meg akart tudni.
A négyéves gimnáziumot három év alatt elvégezte, ám tanárai – mivel fejben képes volt integrálszámítást végezni – azt gondolták, csal.
A gimnázium után hazaköltözött, ahol a fertőzött víz miatt kolerás lett. Kilenc hónapon keresztül feküdnie kellett, ami alatt többször majdnem meghalt. Valószínűleg emiatt is alakult ki később a fóbiája a kórokozókkal szemben:
csak kesztyűben volt hajlandó kezet fogni, és ragaszkodott hozzá, hogy éttermekben saját maga tisztítsa meg tányérjait és evőeszközeit – pontosan 18 szalvétára volt ehhez szüksége.
Annyira megszállottja volt a tisztaságnak, hogy még egy olyan szerkezetet is feltalált, ami elektromosság segítségével pusztította el a kórokozókat, ám az emberi sejteknek nem ártott. Apja eredetileg papnak szánta, ám betegágya mellett – egy alkalommal, amikor nagyon közel járt Tesla a halálhoz – megígérte fiának, hogy ha felépül, beíratja a legjobb mérnökiskolába.
Ehhez azonban még el kellett kerülnie, hogy besorozzák az osztrák-magyar monarchia hadseregébe. Ennek érdekében dél-keletre menekült, és több hónapon keresztül vadásznak öltözve a hegyekben bujkált. Sokat olvasott ekkoriban, többek között Mark Twaint, akivel később Amerikában szoros barátságot kötött. Önéletrajzi írása szerint Twain művei segítettek neki csodával határos módon felépülni a kolerából.
Nem fejezte be az egyetemet
Tanulmányait előbb Grazban, majd Prágában folytatta, de egyik iskolát sem fejezte be. Grazban három évet töltött, aztán egyre rosszabb jegyeket kapott, végül 1878-ban otthagyta az iskolát. Egyes források szerint szerencsejáték és nőügyek miatt nem ment neki a tanulás, ám ez ellentmond annak, amit későbbi életéről tudunk. Sosem házasodott ugyanis meg, sőt, később szigorú cölibátusban élt. Csak a tudomány és a kutatás érdekelte. Szülei Prágába küldték, hogy ott tanuljon, de Tesla nem tett eleget a felvételi követelményeknek, így be se iratkozott a Károly Egyetemre.
Inkább Budapestre ment, ahol Puskás Tivadar keze alatt dolgozott az American Telephone Companynál.
Ragyogó tehetségének köszönhetően rövidesen a cég főmérnöke lett, és feltalált egy telefonkihangosítót, ami tulajdonképpen az első hangszórónak tekinthető. Önéletrajza szerint a Városligetben sétálgatva a porba rajzolta le barátjának, Szigeti Antalnak a váltakozóáramú motor működését, amelyen ekkor már öt éve dolgozott. Puskás révén kapott munkát a párizsi Continental Edison Companynál, ahol izzólámpás világítás kiépítésén dolgozott. Sokat tanult és nagy tapasztalatra tett szert ebben az időben az elektromossággal kapcsolatban. Ekkor – egy strasbourgi kiküldetése alatt – megépítette az egyik legnagyobb találmánya, a váltakozóáramú motor első kísérleti példányát, amelyen már Budapesten is dolgozott.
Ebben az időben rengeteget utazott Európa-szerte, főként Franciaországban és Németországban, leggyakrabban ő hárította el az elektromos berendezések kiépítése során adódó különböző műszaki problémákat.
Gigászi harc Nikola Tesla és Edison között
1884-ben a cég egyik menedzserével, Charles Batchelorral együtt kiutazott az Amerikai Egyesült Államokba, és Tesla ott is maradt: az Edison Machine Worksnél kezdett dolgozni. De hat hónap után, tisztázatlan események hatására felmondott. Állítólag egy rossz tréfa is közrejátszhatott ebben – egy menedzser azzal viccelődött, hogy Tesla 50 ezer dollár bónuszt kap, ha 24 különféle egyenáramú gépet fejleszt. A feltaláló komolyan vette a dolgot, és sérelmezte, hogy nem kapta meg az összeget.
Ezután nem sokkal eladta a váltakozó áramú rendszerének találmányi jogát George Westinghouse-nak, ami után hosszú harc kezdődött Edison egyenáramú és a Tesla-féle váltakozó áramú rendszerek között, amelyben végül a szerb-amerikai tudós szerkezetei győzedelmeskedtek és terjedtek el. Ennek a szabadalmának köszönhette Tesla azt a vagyont, ami jó ideig lehetővé tette, hogy kutatásával és találmányaival foglalkozzon.
Néhány fontos találmánya
- a Tesla-tekercset, amelyet a feltaláló 1891-ben készített, televíziókban és rádiókban is használják;
- az ő váltakozó áramú rendszerét használták az 1893-as chicagói világkiállítás megvilágítására;
- távirányítású hajót készített 1989-ben – először nem hitték el neki, amíg be nem mutatta találmányát a Madison Square Gardenben;
- vezeték nélkül 40 kilométeres távolságba továbbított elektromos áramot, 200 lámpát megvilágítva
Megszállottan dolgozott
Ez nagyon jól jött a feltalálónak, hiszen Teslát nem sok minden érdekelte a felfedezésen kívül. Rengeteget dolgozott, és ennek mindent alárendelt. Saját bevallása szerint nagyon rossz alvó volt, csak néhány órát aludt egy nap, azt sem feltétlenül egyvégtében: azzal kísérletezett, hogy többször, de csak rövid időt töltött pihenéssel, azt sem feltétlenül éjszaka. Ezt leszámítva nagyon egészségesen élt. Nem ivott sem kávét, sem teát, és az alkoholos italokat is kerülte. Taxiba sosem ült, mindenhova gyalog járt. Sétái közben gyakran etette a galambokat.
Kórokozókkal kapcsolatos fóbiája ellenére nemcsak etette ezeket a madarakat, de haza is vitte hotelszobájába a sérült galambokat, és felgyógyította őket.
1917-ben például, amikor megkapta a mérnököknek járó legrangosabb kitüntetést, az Edison-érmet, és beszédet kellett volna mondania, eltűnt és senki sem találta. Végül egy közeli könyvtár mellett találták meg, ahol a galambokat etette.
Miután pénze lett arra, hogy saját laboratóriumot hozzon létre, rengeteg mindennel kísérletezett. Rendszeresen bemutatókat tartott, amelyek során áramot vezetett keresztül a saját testén, hogy elaltassa az ezzel kapcsolatos félelmeket. Nehéz természete miatt csak nagyon kevés barátja volt, de szoros kapcsolatot ápolt Robert Underwood Johnson, Mark Twain és Francis Marion Crawford írókkal. Kényszerbetegsége miatt nem bírta a fülbevalókat, a gyöngyöket és más emberek hajának érintését. Számolta lépéseit, és minden olyan cselekedetet, amelyet többször kellett végrehajtania, valamilyen hárommal osztható számban tett meg.
Egyik sétája közben ütötték el
Szerencsétlen módon egészséges életmódja is szerepet játszott halálában. Egy sétája során elütötte egy taxi, és eltört három bordája, illetve a háta is megsérült. Hónapokat kellett ágyban töltenie, ám orvost nem engedett magához. A sok fekvéstől tüdőgyulladást kapott, amiből élete utolsó öt évében már ki sem gyógyult.
Ha még szívesen olvasnál érdekességeket feltalálókról, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
