Talán éppen azért tekintjük ennyire különlegesnek a kék színt, mert az ég kékjétől eltekintve a természetben – az állat- és növényvilágban – ritkán fordul elő. Adrian Dyer fotóművész és látáskutató, a melbourne-i RMIT Egyetem munkatársa a Conversation hasábjain avatja be az olvasókat a kékség titkaiba.
Az ókor óta imádják a kéket
A kék iránti rajongás először az ókori Egyiptomban öltött tömeges méreteket: az egyiptomiakat elbűvölte a kék lótuszvirág színe, melyet nagy nehézségek árán igyekeztek reprodukálni a ruházatukon, vázákon, használati tárgyakon és ékszereken. Ők találták meg a történelem egyik első szintetikus pigmentjét, vagyis színezőanyagát, és az egyiptomi kékként ismert, kalcium-réz-szilikát összetételű festékpor annyira népszerű lett, hogy később más népek, köztük a rómaiak is átvették. Tutanhamon fáraó híres halotti aranymaszkján is látható az „egyiptomi kék”.
A perui őslakosok használták először az indigót szövetek festésére mintegy 6000 évvel ezelőtt. Ez a növényi alapú szerves vegyület, melyet ma a farmernadrágok kékjének előállításához használnak, az egyik legnépszerűbb színezőanyagnak számított az ókori világban: Kínától Egyiptomon át Dél-Amerikáig használták, Európába a 16. században került át Indiából. A reneszánsz és a barokk festői lazúrkövet (lapis lazuli) törtek porrá és használtak festékként, hogy szemkápráztató kék színeket vigyenek vásznaikra.
A modern festék- és ruhaiparban használt kék színeket többnyire viszonylag egyszerűen és gyorsan előállítható mesterséges pigmentanyagok, mint a ftalokék segítségével hozzák létre. Olykor nem is kék, ami annak tűnik, hiszen a színészlelés azon múlik, hogyan dolgozza fel a szem a retinába érkező fénysugarakat – márpedig a szem könnyen becsapható. Jó példa erre egy 2015-ben az interneten népszerűvé vált fénykép, amelyen a női ruhát az emberek fele fekete-kéknek, a másik fele fehérnek és aranyszínűnek látta.
Vonzza a méheket a kék szín
A kék szín iránti rajongást egyesek a környezeti hatásokkal magyarázzák: a tiszta, viharmentes égbolt és az éltető, tiszta víz egyaránt kék, így a kék láttán már gyerekkortól ezekre a pozitív jelenségekre asszociálunk. A természetben mégis ritka a kék szín: maximum virágokon találkozhatunk vele, de ott sem túl gyakran. Dyer és munkatársai egy internetes adatbázist hívtak segítségül, hogy megvizsgálják, milyen arányban fordulnak elő kék árnyalatú virágok más színekhez képest: azok között a virágok között, amelyeknek nincs szükségük rovarok közbenjárására a megtermékenyítéshez, egyetlen kék színűt sem találtak, azoknál viszont, melyek igénybe veszik a külső segítséget, nem túl nagy arányban ugyan, de felbukkantak kék árnyalatban játszók. (Az adatbázisban 2466 fehér, 2103 sárga, 1559 zöld, és csupán 779 kék virág szerepelt.)
A kék szín feladata – miként a többi virágszíné is –, hogy magához csalogassa a beporzást végző méheket vagy más rovarokat, így biztosítva a növényfaj fennmaradását. Fontos tudni, hogy a rovarok látása más, mint az embereké: az emberi retinán található csápok a látható spektrum egy-egy hullámhosszát fogják fel, a mi esetünkben a pirosat, a zöldet és a kéket (ezeket hívjuk alapszíneknek), a méhek látószerve ellenben a lila, a kék és a zöld tartományokat érzékeli, ezért sokkal könnyebben észreveszik a kékes színárnyalatokat. A tény, hogy ennek ellenére mégis ritkák a kék virágok, azt jelezheti, hogy más színekhez képest sokkal nehezebb előállítani ezt az árnyalatot – de épp emiatt azok a virágok, melyek képesek a kékségre, evolúciós előnyben vannak a többivel szemben, és könnyebben, sikeresebben biztosíthatják fennmaradásukat.
Ezért gyakoribbak a Himaláján a kék növények
Érdekes összefüggés figyelhető meg a környezeti körülmények és a kékség megjelenése között: a tudósok megfigyelték, hogy olyan vidékeken, például a Himaláján, ahol kihívást, állandó harcot jelent a létfenntartás, nagyobb számban találhatók kék virágok. Mivel ezeken a területeken sokkal nehezebb biztosítani a beporzást, a növényeknek a lehető leghatásosabb fegyvert kell bevetniük, hogy magukhoz vonzzák a rovarokat – ezért képesek nagyobb erőfeszítéseket tenni, mint a kedvezőbb körülmények között élő társaik.
A kutatások ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy az ember természetrombolása, a termőtalaj mesterséges megdolgozása, feltúrása, a környezet átalakítása csökkenti a virágszínek változatosságát és még ritkábbá teszi a kék szín megjelenését. A klímaváltozás, a talajba juttatott vegyi anyagok, a növényvédő szerek a méhek és a különböző rovarfajok egyedszámának csökkenését, pusztulását okozzák, ami veszélybe sodorja a növények fennmaradását. Az ember által fogyasztott táplálék mintegy egyharmada származik rovarok által megtermékenyített növényekből – ezért is fontos odafigyelni a méhek, rovarok és a növényfajok élőhelyének megóvására. Nemcsak az ő jövőjüket, de a sajátunkat is tönkretesszük, ha nem óvjuk eléggé.
