Hullafa kúria gyilkosság sátánizmus

Lila haj, LSD és sátánizmus

Az 1926-ban, jó nevű és vagyonos családban született Charles Lee Scudder rendkívül tehetséges és széles érdeklődési körrel bíró fiatalembernek számított, akit vonzott a színházművészet, a zene és a képzőművészet, végül mégis a természettudományos pályát választotta, zoológiából és kémiából diplomázott a Wisconsini Egyetemen, majd gyógyszerészetből szerzett doktori fokozatot a chicagói Loyola Egyetem orvosi karán. Scudder fiatalon kétszer is megnősült és négy fia született, valójában azonban a férfiakhoz vonzódott, 33 évesen romantikus viszonyba bonyolódott a család szakácsával és inasával, a nála 12 évvel fiatalabb Joseph Odommal.

Az akadémiai ranglétrán villámsebességgel egyre feljebb jutó, a Loyolán gyógyszerészet-tudományi professzori állást szerző Scodder idővel otthagyta a családját és vásárolt magának és szeretőjének egy, a legendás építész, Frank Lloyd Wright által tervezett elegáns villát Chicago előkelő kulturális negyedében, amit színházakból kiselejtezett barokk bútorokkal rendezett be. Tanítványai és barátai csendesnek és kissé különcnek ismerték a professzort, aki gyakran lilára festette a haját, egy majmot tartott háziállatként, szívesen festett és gyűjtött értékes műkincseket és tehetséges zenészként hárfajátékkal bűvölte el látogatóit.

Scoddert számos dolog érdekelte és rengeteg emberrel levelezett, köztük a Sátán Egyháza alapítójával, Anton LaVeyjel, akinek materialista és individualista, a természetes ösztönök és világi örömök hedonista megélését hirdető tanai mély hatást tettek rá, és idővel maga is csatlakozott a szervezethez – ezt akkoriban persze „szakácsával” ápolt viszonyához hasonlóan, még titokban tartotta a katolikus szellemiségű egyetemen. Kutatási területe sem volt éppen hétköznapinak mondható, legismertebb munkáiban az LSD hatását tanulmányozta a kormányszervek megbízásából.

(Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a LaVey-i irányzatot követő sátánisták, köztük a néhai Scodder is, nem imádnak ördögöket és más természetfeletti lényeket, inkább egyfajta ateista és individualista, az egyén önmegvalósításán alapuló világnézetet képviselnek, önmaguk kiteljesedését és egyéni boldogságuk megélését helyezik mindenek elé.)

Droggal fűtött szexpartiknak adott otthont a rózsaszín szoba

1976-ban az akkor már ötvenedik életévébe lépő Scodder megelégelte a nagyvárosi élet nyűgjét, a folyamatos rohanást és másokhoz való alkalmazkodást, és úgy döntött, nyugdíjba vonul és elköltözik az isten háta mögé. Több hónapnyi keresgélés után élettársával Georgia állam egy gyéren lakott, kies részén, Chattooga megyében bukkantak rá új otthonukra, egy 40 hektáros, sűrű erdő közepén álló földterületre: a terület megvásárlását követően Scodder és Odom saját maguk kezdték el ott építeni álomotthonukat, egy háromemeletes kúriát.

A pár két év leforgása alatt, 45 ezer darab tégla felhasználásával húzta fel saját kezűleg a Hullafa-kúriának (Corpewood Manor) keresztelt épületet, ők maguk vezették be az áramot és a folyó vizet is a területre, az építkezésben a helyiek – akik ritkán találkoztak hasonló izgalmas dolgokkal ezen a vidéken – nagy lelkesedéssel segítettek nekik. Távfűtés híján a házat egy kandalló fűtötte, a tulajdonosok élelmiszerraktárakat, tyúkólakat és egy szőlőültetvényt is felhúztak otthonuk mellé, a bejáratot pedig két jól megtermett masztiff kutyájuk, Belzebub és Arszinat őrizte.

Scoddernek új lakhelyén nem kellett többé titkolnia sátánista kötődését, a kúriát feldíszítették az okkultizmushoz kötődő tárgyakkal, köztük emberi koponyákkal, a bejárat melletti üvegablakot Baphomet démon szimbóluma díszítette, a harmadik emelet pedig, amit rózsaszín szobának kereszteltek el a falak színe miatt, szexjátékok kellékeivel, ostorokkal, láncokkal, matracokkal és pornóújságokkal lett telepakolva. Ez a szint lett a Hullafa-kúria társasági életének központja: a tulajdonosok a hedonizmus jegyében gyakran rendeztek féktelen összejöveteleket és tabuk nélküli szexpartikat a rózsaszín szobában, melyeket az egyetemről elcsent mintegy 12 ezer adagnyi LSD tett különösen felejthetetlenné.

Hidegvérrel lelőtték a professzort és élettársát

Nem meglepő, hogy a sátánista meleg szerelmespár híre hamar bejárta a környéket, így jutott el egy 17 éves helyi fiú, Kenneth Avery Brock és lakótársa, a 30 éves Samuel Tony West fülébe is, akik az ingyenital és kábítószer csábításának köszönhetően többször megfordultak a kúriában, sőt, Brock állítólag szexuális viszonyt is létesített Scodderrel, bár utóbbival kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A két férfi a Hullafa-házban leszűrt tapasztalatai alapján úgy gondolta, a nyugalmazott professzor és társa igen gazdagok lehetnek, dollármilliók lapulhatnak a téglafalak között – az ígéretes zsákmányon fellelkesülve West meggyőzte barátját, hogy törjenek rá Scodderékre és rabolják ki impozáns otthonukat.

Brock és West az utóbbi tizenéves unokaöccse, Joey Wells és a fiú barátnője, Teresa Hudgins társaságában 1982. december 12-én este autóval érkeztek Scodderék otthonába, ahol a házigazdák saját borukkal és festékhígítóból és ragasztóból kevert „szipuval” várták őket. Az este kellemes hangulatban telt, egészen addig a pillanatig, amíg Brock ki nem kéredzkedett az udvarra, majd az autóban lapuló, apjától kölcsönkért 22-es kaliberű vadászpuskával tért vissza; a házba lépve négy lövéssel leterítette Odomot, majd a kandalló mellett pihenő kutyákkal is végzett.

Élettársa és házi kedvencei kivégzése után a tettesek késsel fenyegették az életéért könyörgő Scoddert, azt követelve, adjon át nekik minden, a házban rejlő pénzt és más értéket. Wells és Hudgins – akik vétlen szemtanúként nézték végig a borzalmakat – megpróbáltak távozni a helyszínről, de, miután az autó nem indult, kénytelenek voltak visszatérni a házba. Scodder hiába próbálta zokogva magyarázni, hogy nincsenek milliók a kúriában, a rablókat nem hatották meg a szavai, végül West öt lövéssel őt is megölte; a ház átfésülésekor persze kiderült, a professzor igazat mondott. A csalódott tettesek végül Scodder hárfáját lovasították meg, de azt sem sikerült elvinniük a helyszínről, ugyanis nem fért be a professzor fekete dzsipjébe, amivel – a saját kocsijuk meghibásodása miatt – távoztak.

Az áldozatok szellemei ma is a kúria romjai között kísértenek?

Brock és West a dzsippel nyugat felé menekült, két nappal később Mississippi államban egy balul sikerült rablás során lelőttek egy férfit és az áldozat autójával folytatták a sehová sem vezető utat. Eközben egy helybeli járókelő lövésnyomokat fedezett fel a Hullafa-kúria falán és értesítette a megyei seriff hivatalát, így jutott a hatóságok tudtára a brutális kettős gyilkosság; a súlyos traumát szenvedett Teresa Hudgins hamarosan megtört, és mindenről beszámolt a rendőrségnek, akik országos körözést adtak ki a két menekülő tettes ellen.

Brock végül december 20-án visszatért Georgia államba, és feladta magát a hatóságoknak, West négy nappal később, karácsony napján adta fel a menekülést, és jelentkezett a Tennessee állambeli Chattanooga város rendőrségén. A két gyilkost életfogytiglani börtönre ítélték, jelenleg is mindketten büntetésüket töltik, szabadon bocsátási kérelmeiket több ízben is visszautasították; Wells és Hudgins ugyanakkor a rendőrségnek nyújtott segítségükért cserébe megúszták a felelősségre vonást.

A kúriának otthont adó földterületet nem sokkal a gyilkosság után megvásárolták, és ma is magántulajdonban van, ugyanakkor az épület omladozó falai számos turistát vonzanak a környékre, akik szívesen zarándokolnak el a titokzatos, sokak szerint elátkozott és kísértet járta helyszínre. Vajon a néhai sátánista professzor és szeretőjének lelke ma is ott bolyong egykori házuk romjai között? A kérdés megválaszolását nem tekintjük hatáskörünkbe tartozónak.