Spanyolországban az 1936 és 1939 között tartó polgárháborút követő Franco-diktatúra alatt a nők teljesen alárendelt szerepben élték életüket. A vezér, Francisco Franco 1975-ben bekövetkezett haláláig tartó diktatúrában a nők hatásköre az otthoni feladatok ellátására korlátozódott. Tiltott, de legalábbis rossz szemmel nézett, ezért nagyon ritka is volt ebben a közel 40 évben, hogy nőként valaki a munkaerőpiacra merészkedjen. A férfi volt az egyedüli családfenntartó és a nadrág viselője az otthonokban, a konzervatív szerepek radikalizálódtak és rögzültek.
Változás
Csak a ’80-as évekre fordulva, a politikai rendszerváltozással együtt jött el a paradigmaváltás, amikor a nők is bekerültek a munka világába. Végre kereső félként léptek fel a családban is, így súlyuk erősödött. Ez újabb társadalmi változásokat eredményezett. A munkahelyi érintkezés a nemek között, a nők öntudatra ébredése, valamint anyagi függetlenedésük sok váláshoz vezetett. Ez a Franco-diktatúrában teljesen ismeretlen jelenség volt: a feleség a férje írásos engedélye nélkül még külföldre sem utazhatott. Ebből a társadalmi közegből napjainkra egy teljesen más retorikához ért az Ibériai-félsziget lakossága.
Napjaink Spanyolországában
„A kommunikáció szintjén mindenhol a nemek közötti egyenlőséget hangoztatják, a nyelvben megjelenő hímnem és nőnem felülírásától kezdve millió kezdeményezés látott napvilágot a két nem helyzetének kiegyenlítésére, de a valóság az, hogy a mai napig ugyanabban a pozícióban egy férfi munkavállaló még mindig jelentősen több fizetést kap, mint női kollégája” – meséli a 20 éve Spanyolországban élő magyar nő. „A társadalomban mindenki számára evidens, hogy a beteg gyerekkel az anyuka marad otthon, és hogy a háztartási teendők is a nő feladatai. Amíg munkájuk kevésbé értékelt, és az oktatás struktúrája miatt nagyszülői segítség nélkül nem tudják felnevelni gyermekeiket, addig az fog történni, ami napjainkban is: a nők gyakran félállásba vonulnak vissza, illetve egyre csökken a gyermekvállalási kedv” – teszi hozzá tapasztalatait a magyar édesanya Spanyolországból.
Franciaország
A Spanyolországgal határos Franciaországban ezzel szemben teljesen más elvek uralkodnak. Ahogy egy dél-franciaországi tapasztalatait összegző magyar lány kint megfigyelte: „Leírhatatlan szabadság egy kelet-európai nőnek, hogy a férfiakra és a nőkre vonatkozó egyforma elvárások és bánásmód a gyakorlatban is létező elvek, skatulyák nélkül. Ha egy nő szeret barkácsolni, barkácsol, ha szórakozni akar, vagy fiatal szeretőt tartani, ha többet tud keresni a férjénél, vagy ha főállású anya akar lenni, megteheti, éppen úgy, ahogy a férfi is, anélkül, hogy ujjal mutogatnának rá” – meséli a sok éve Franciaországban élő magyar édesanya a megfigyeléseit.
Németország
Egy Németországban élő fiatal magyar nő, különösen Berlin multikulturális nagyvárosában és sokrétű kortárs művész alkotóközösségében mozogva azt tapasztalja, hosszú ideje nagy hagyománya van a szabadságnak minden tekintetben. Elfogadás és empátia magas fokon űzött társadalmi valóságok, mondja.
Kontraszt
Spanyolországban még mindig teljesen természetes kérdés, miszerint: „A te apukád segít otthon anyukádnak?” A déli országban nem szúr szemet, hogy a kérdés ilyen módon való feltevése alapvetően hordozza magában a tézist: a házimunka eredendően és továbbra is alapvetően női feladat, és ha valaki szerencsés, esetleg előfordul, hogy férje itt-ott besegít, de arról a kollégák előtt már inkább hallgat. Az északi országokban sokkal kiegyenlítettebbek a szerepek párkapcsolati téren is, a családi felelősségvállalás is liberálisabb, a gyesen otthon maradó apuka jelensége éppúgy normális, ahogy a politikában vagy vezető beosztásban előforduló női szereplők.
Külsőségek
Érdekes tapasztalás, hogy a szerepek közti különbségek együtt járnak bizonyos külsőségekkel is. A spanyol és általában latin nőknél csak a hosszú haj a női hajviselet. Nagy gondot fordítanak ruházatukra, sminkjükre, nőies lábbelijükre, míg a francia, izlandi és norvégiai tapasztalatokkal rendelkező magyar nők egyetértenek abban, hogy az északibb népeknél a nők megjelenésükben inkább a funkcionalizmus és a kényelem dominál, sportosabbak. Észak-Norvégiában azt meséli honfitársnőnk, hogy hat év alatt kétszer látott nőt magas sarkú cipőben, mindenki sportosan öltözködik. Izlandon ugyanezt figyelte meg az ott élő magyar lány, a smink nem része a nők mindennapi outfitjének. Franciaországból így írja ezt le a Párizsban élő magyar lány: „Északon a nők sokkal közelebb vannak a természethez is. A meztelen testhez való viszonyulás természetesebb és elterjedtebb, mint délen, erre jó példa a szauna/fürdő kultúra. Ezzel szemben délen a nő még mindig a szép baba, szerető, anya, akinél elvárás a hosszú haj, illik a rúzs, a tűsarok, a bikini, legyen jó háziasszony és jó anya.”
Hát, így látjuk mi, magyar nők, a férfiak és nők ügyét Európa-szerte, Norvégiától Németországon és Izlandon át, Észak- és Dél-Franciaországban, no meg Spanyolhonból.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
