fekete özvegy

Ha a hazai felhozatalt nézzük, akkor legtöbbünknek a tiszazugi arzénos bába vagy éppen Báthory Erzsébet neve ugrik be. Őt egy fiatal lányok vérében fürdő, az ördöggel lepaktált páriaként állították be, a hazai történelem egyik legborzalmasabb asszonyaként. Ugyan nincs bizonyíték sem egyetlen rémtettére, sem az ártatlanságára, még a történészek is csak találgatnak. A legtöbbjük azonban egyetért abban, hogy Erzsébet tulajdonképpen koncepciós per áldozatává vált, a női Drakula titulusra pedig egyáltalán nem szolgált rá.

Ahogy vizsgálódunk a történelemben, kiderül a női uralkodókról, hogy tetteik egyáltalán nem voltak kirívóan kegyetlenek, legalábbis férfi társaikhoz képest. Kivételek persze akadnak, két ilyen történet is bekerült válogatásunkba.

De kezdjük először Görögország sorozatgyilkos apátnőjével.

A görög botrány – a vallásos „fekete özvegy”

72 évvel ezelőtt, 1950. december 5-én éjjel több mint 80 rendőrtiszt egy nyomozó és egy ügyész vezetésével Keratea kolostorából több tucat gazdag öregasszonyt, valamint 36 fiút és lányt szabadított ki. Ekkor tartóztatták le Mariam görög ortodox apátnőt, akit később emberölés, csalás, végrendelet-hamisítás, zsarolás és kínzás vádjával elítéltek. Az apáca körülbelül 27 gyilkosságért és 150 gondatlanságból elkövetett emberölésért, így összesen 177 ember haláláért volt felelős.

Röviddel azután, hogy „csatlakozott az Új kalendarista” szekta zárdájához, átvette az irányítást, és elkezdte az új tagok toborzását a szektába. Arra ösztönözte követőit, hogy új hittérítőket keressenek, lehetőleg tehetős nőket, akik hajlandóak a vagyonukat a szektának adományozni.

Az újonnan toborzott tagoknak nemcsak vagyonukról és pénzükről kellett lemondaniuk az egyház javára, hanem Mariam apátnő arra kényszerítette őket, hogy böjtöljenek és némasági fogadalmat vállaljanak, hogy ezzel bizonyítsák az egyház iránti elkötelezettségüket. Nem hagyták őket aludni, arra kötelezték őket, hogy idejük nagy részét imádkozással töltsék. Azokat, akik megtagadták az engedelmességet, kemény büntetésekkel sújtották.

1949-re a helyi lakosok kezdtek rájönni, hogy valami szörnyűség zajlik a kolostorban. A rendőrséghez sok bejelentés érkezett a kolostorból kiszűrődő szörnyű kiáltásokról, míg az egyik követő lányának panasza nyomán úgy döntöttek, hogy kiszállnak.

Vallomások a kegyetlen bánásmódról

A kihallgatások hónapokig tartottak. Az ügy iratai terjedelmesek voltak, és a vádlottak vallomásain kívül több mint 100 nyilatkozatot tartalmaztak az áldozatok és hozzátartozóik részéről. A per 1952 novemberében kezdődött, a vádlottak padján Mariam Szulakiotisz, a kerateai kolostor apátnője, 8 apáca és egy püspök ült.

A tárgyalás során középkori praktikákra emlékeztető, hátborzongató részletek kerültek napvilágra. Egy nő azt vallotta, hogy a zárdában „a német rendszer szerint” kínozták őket. Egy másik elmondta, hogy amikor be akart lépni a kolostorba, megmotozták, elvették a ruhájába varrt aranygyűrűket és érméket tartalmazó táskáját. Főtt ópiumtartalmú mákot kapott, hogy elzsibbadjon, és ne panaszkodjon. Csontvázzá fogyasztották, de végül sikerült megszöknie.

Az egyik rab lánya elmondta, hogy megtiltották édesanyjának, hogy bármilyen kapcsolatot tartson a külvilággal, és csalárd módon sikerült 10 000 dollárt elvenniük tőle, azt a pénzt, amelyet a bátyja hagyott rá örökségként.

Egy másik tanú azt vallotta, hogy amikor a férfizárdában tartózkodott, amelyet Mariam is vezetett, látta, hogy 6 éves unokaöccsét hajkefével verték, és büntetésből a ciszternába mártották. Látott egy másik gyereket, akit a hidegben egy rúdhoz kötöztek, mert lopott egy krumplit.

Vallomásában Maria tagadta az összes vádat, azt állítva, hogy az „a sátán kitalációja”. Meglátása szerint az emberek azért jöttek a zárdába, hogy megmentsék a lelküket.

A büntetőbíróság 1953 februárjában hozta meg ítéletét, és Mariamot és egy apácát börtönbe küldte. A kegyetlen nő 1954 novemberében halt meg, halála óta „női Raszputyinként” emlékeznek rá.

Vu császárnő, Kína kíméletlen uralkodója

Kína hosszú története során egyetlen nőnek sikerült a hatalom csúcsára jutni. Vu Cö-tien, a magyar szakirodalomban Vu császárné, illetve Vu császárnő, az egyetlen császárnő alacsony társadalmi pozícióból küzdötte fel magát a trónra. 638-ban, 13 évesen, ágyasként került a Tang-dinasztia Taj-cung császárának palotájába. Ekkorra a Tang-ház már újraegyesítette Kínát, amiben nagy szerepet játszott Taj-cung császár is. 

Arról, hogy hogyan élt Vu Cö-tien Taj-cung ágyasaként, igen keveset tudunk, de a hagyomány szerint a császár 649-ben bekövetkezett halálakor az asszony már intim viszonyban volt a trónörökössel, Kao-cunggal. Később a császár őt választotta kedvenc ágyasának, így Vu a palotában maradt. Leszámolt palotabeli női vetélytársaival, a császárnéval és a főbb ágyasokkal, majd 655-ben maga szerezte meg a császárnéi tisztséget. Kao-cung császárnak összesen négy fiút és egy lányt szült.

Vu Cö-tien arra használta pozícióját, hogy eltávolítsa a hatalomból az összes ellenfelét, elbocsáttatta, száműzette, sok esetben végül kivégeztette őket. Úgy tudni, az egykori uralkodónénak levágatta a kezeit és a lábait, majd egy borral teli kádban hagyta meghalni, ráadásul nem sokkal később egyik fia, a koronaherceg is elhunyt rejtélyes mérgezésben. És mivel Kao-cungnak szándékában állt az asszony húgát ágyasává tenni, Vu őt is megmérgeztette, majd bátyjaira kente az egészet, akiket ezért száműztek az országból. Nem sokkal később másik fiát is bűncselekményekkel vádolta meg, és kiűzette Kínából.

A legfőbb hatalmat ekkorra már a császárné gyakorolta az államügyeket hosszabb ideig ellátni képtelen, beteges császár nevében. A gyenge akaratú császár mindenben rá hagyatkozott, s férje életének utolsó 23 évében Kína tényleges uralkodója Vu császárné volt. 690-ben, 65 évesen a császárné maga ült a trónra. Ezt az ország lázadás nélkül elfogadta, és Vu 15 évig császárnőként uralkodott. Uralkodásának korai szakaszára a rendőrség által gyakorolt terror volt jellemző, mely fokozatosan enyhült. Ennek ellenére elővigyázatos és alkalmas uralkodónak bizonyult, amit még a vele szemben álló történetírók is elismertek.

Ranavalona, Madagaszkár őrült királynője

Az 1788-ban Madagaszkáron született lány közember gyermekeként látta meg a napvilágot. Amikor apja tudomást szerzett a későbbi király meggyilkolására irányuló összeesküvésről, szólt az urának, és az összeesküvést meghiúsították. Hálából, amiért megmentette az életét, a király saját lányává fogadta Ramavót. Ezenkívül elintézte, hogy a lány feleségül menjen trónörökös fiához, Rádámához.

Így amikor I. Rádáma király lett, új nevén, Ranavalona lett az első a tizenkét felesége közül. Ennek ellenére Ranavalona nem volt Rádáma kedvelt felesége, és nem is szült neki gyermeket. Így amikor a király szifiliszben meghalt, 1829. június 12-én a közember lányát koronázták királynővé. Első cselekedetei közé tartozott, hogy megölte számos rivális rokonát, és koronázása után igyekezett ragaszkodni a hagyományos értékekhez azzal, hogy felborította férje szinte minden politikáját: kirúgta a misszionáriusokat, felrúgta a Franciaországgal és Angliával kötött kereskedelmi megállapodásokat, és visszaverte a francia haditengerészet támadását.

A fegyelem Ranavalona alatt brutális volt. Ha valakit megbízhatatlansággal gyanúsítottak, ki kellett állnia a tangenapróbát. Három csirkebőrt kellett megennie, majd egy hánytató növény dióját. Mindezt miért? Mindhárom csirkebőrt ki kellett hányniuk, hogy bebizonyítsák hűségüket.

Ranavalonát sok kortárs európai vezető brutális zsarnokként írta le, mert országában ellehetetlenítette a kereszténység gyakorlását. Ranavalona viselkedése az idő teltével egyre kiszámíthatatlanabbá vált. 1845-ben azt követelte, hogy az egész udvar – rengeteg szolgával és rabszolgával együtt – menjen bölényvadászatra. Összesen kb. 50 ezer ember. Nagyon kevés ellátmányt vittek magukkal, és Ranavalona utasítására útépítésre kényszerültek menet közben. Sokan haltak meg az éhségtől és a kimerültségtől, úgy vélik, hogy körülbelül 10 000 ember halt meg a 4 hónapig tartó vadászat során, amelynek során egyetlen bölény sem esett áldozatul.

A rendszeres háborúk, a betegségek, a nehéz kényszermunka és a kemény igazságszolgáltatási intézkedések kombinációja 33 éves uralkodása alatt a katonák és a civilek körében egyaránt magas halálozási arányt eredményezett,

A Ranavalonához kapcsolódó halálesetek száma nem állt meg a királynő halálával. Temetésén egy puskaporos hordó véletlenül meggyulladt, és az ebből eredő robbanás több temetésen részt vevő személyt megölt, ami morbid, bár stílszerű befejezése volt uralkodásának.