Az ejtőernyőruha feltalálója kiugrott az Eiffel-toronyból: nem lett jó vége

A mai Csehország területén született, osztrák nemzetiségű Franz Reichelt a századfordulón költözött a francia fővárosba, ahol igényes női szabóként lett ismert, gyakran dolgozott a Párizsba látogató osztrák arisztokrata hölgyek és más előkelő dámák részére. Kuncsaftjai visszaemlékezése szerint a férfi folyamatosan ugyanarról a témáról, a repülésről beszélt: lenyűgözte őt a fantasztikus új találmány és közlekedési mód, ezért elhatározta, szakmai tudását a levegő meghódítóinak szolgálatába helyezi.

Az ejtőernyőruha egészen más volt, mint ma ismert utódai

Ugyan már a 18. század vége óta léteztek ejtőernyők, ezek túlságosan nehezek voltak ahhoz, hogy egy alacsonyan szálló repülő utasai biztonságosan földet érjenek segítségükkel – Reichelt úgy gondolta, képes lehet megoldani a problémát, és dolgozni kezdett egy könnyű, testre felvehető ejtőernyőruha megvalósításán. Igyekezetét még jobban feltüzelte, amikor 1911-ben a Francia Repülőklub elnöke, Lalance ezredes 10 ezer frank jutalmat ajánlott annak, aki megalkot egy 25 kilogrammnál nem nehezebb, mégis biztonságos ejtőernyőt.

Az elszánt szabómester próbababákon tesztelte találmányát, ami inkább egy vastag, zsinórokkal és gumival összefogott, illetve hevederekkel merevített kabátra emlékeztetett, mintsem a mai ejtőernyőkre, később ő maga is leugrott vele 10 méter magasról, az ejtőernyőruha azonban egyik esetben sem működött kielégítően: saját ugrását csak azért vészelte át sértetlenül, mert szerencséjére egy vastag szénabálán landolt. Reichelt a kudarcok dacára meg volt győződve róla, hogy alkotása működőképes, csupán megfelelő magasságból kell ugrani vele, és kérvényért folyamodott a párizsi rendőrséghez, hadd másszon fel, majd vesse le magát az Eiffel-toronyból.

A végsőkig bízott találmányában az elvakult szabómester

Hosszú huzavona után 1912 elején a hatóságok engedélyezték az őrült tervet, Reichelt pedig – hiába próbálták ismerősei lebeszélni a biztos öngyilkosságnak tűnő akcióról – nagy hírveréssel bejelentette a sajtónak tervét. A nagy kísérletre február 4-én vasárnap reggel 7 órakor került sor: a feltaláló autóval érkezett a helyszínre, ahol bámészkodók és újságírók tömege várta, sőt, még a Pathé filmhíradó operatőrei is jelent voltak, hogy megörökíthessék a nem mindennapi eseményt. A megszállott szabó már érkezésekor az ejtőernyőruhát viselte, a riporterek kérdésére, miszerint nem használ-e biztonsági köteleket vagy trambulint az elővigyázatosság kedvéért, peckesen azt válaszolta: teljes mértékben bízik találmánya működőképességében.

Reichelt kb. másfél órás előkészület után 57 méter magasból vetette le magát a toronyból, utolsó szavaiból – „Hamarosan találkozunk…” – végtelen optimizmus áradt, melyet a sors sajnos nem igazolt. Az elbizakodott ejtőernyős célegyenesen belecsapódott a jeges talajba, és azonnal szörnyethalt: a Petit Parisian újságírója szerint szinte álló helyzetben ért földet, szájából, orrából és füléből patakokban csorgott a vér, jobb lába és karja szétzúzódott, a koponyája és a háta eltört. A holttest 15 centi mély krátert hagyott maga után a talajban, a későbbi boncolás azonban kiderítette, hogy a 33 éves Reichelt már zuhanás közben, szívrohamban elhunyt.

Hiábavalónak bizonyult a halálugrás

A közvélemény döbbenten fogadta a vakmerő és túlságosan elbizakodott feltaláló tragikus halálát, sokan magát Reicheltet okolták felelőtlenségéért, mások a párizsi rendőrséget hibáztatták, amiért egyáltalán engedélyt adtak egy ennyire őrült tett végrehajtására. Nem csoda, hogy a hatóságok ettől kezdve sokkal szigorúbban jártak el, mindenféle ugrást vagy légi kísérletet betiltottak az Eiffel-toronyból, ami természetesen nem gátolta azokat, akik a törvényt megszegve a magasból leugorva követtek egy öngyilkosságot, vagy illegális bázisugráshoz használták a leghíresebb francia műemléket. 72 évvel Reichelt őrült kísérletét követően a rendőrség mégis engedélyezett egy ejtőernyős ugrást a toronyból: a Halálvágta című James Bond-film egyik jelenetében vetette le magát egy kaszkadőr a magasból, aki sikeresen és sértetlenül ért földet.

A szerencsétlen szabómester figyelmét elkerülte a tény, hogy az orosz Gleb Kotelnyikov már egy évvel korábban szabadalmat nyújtott be a ma ismert hátizsák-ejtőernyő prototípusára, melyet később sikerrel használtak az első világháború pilótái, továbbfejlesztett változatát pedig a szovjet légierő rendszeresítette – ennek fényében Reichelt botor önfeláldozása még értelmetlenebbnek tűnik.