Bár a budapesti földalattit megelőzte London és szerteágazó hálózatú metrója, a budapesti egyes metrót szoktuk a kontinentális Európa legelsőjének nevezni. Nem mintha nem lenne büszkeségre okot adó tény, hogy a londoni metró föld alatti részének 1890-es megnyitását csupán 6 évvel késtük le, és világszinten harmadik helyen állunk az első metrók listáján (Chicagóban ugyanis egy évvel előttünk, 1895-ben nyitották meg a metróhálózat első szakaszát). No meg hozzá kell tenni – már ha számít valamit –: a mi földalattink a világ első metrószakasza, amely teljes mértékben a föld alatt haladt, ugyanis mind a londoni, mind a chicagói több tucat kilométert halad a föld felett.
De most nem repülünk ennyire vissza az időben: utánunk sorra épültek Európa-szerte a nagyvárosi metrók. Németország beszállt a berlini U-Bahnnal, az ikonikus párizsi metró is a századforduló környékén nyitotta meg kapuit, de a madridi és barcelonai földalatti is ekkor szállította első utasait. A metróépítés virágkorát élte a 20. század első éveiben, ám a világháború természetesen ebbe is beleszólt, így kevésbé meglepő módon 1936-tól 1950-ig egyetlen föld alatti vagy feletti vasút sem épült városi vagy külvárosi személyszállításra a világon. A római metró első munkálatait például már a 30-as években még a fasiszta vezetés kezdte el, befejezni ugyanakkor csak több tíz évvel később sikerült. 1950-ben ezt a hosszú csendet törte meg a stockholmi hálózat, a következő 30 évben pedig elképesztő gyorsasággal épültek a világ nagy- és fővárosainak metróhálózatai, Budapesten is ezekben az években adták át a kettes és hármas metró szakaszát.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
