A két magyar lány, Staller Ilona (későbbi művésznevén Cicciolina) és Henger Éva karrierje az olasz média és politika világában egyaránt példátlan, ugyanakkor szimbolikus. Kettejük pályafutása nemcsak a személyes ambícióikról, hanem arról a korszakról is sokat elmond, amelyben sikerre vittek egy olyan iparágat, amely azóta is ellentmondásos megítélésű. Annak ellenére is, hogy napjainkban az ilyesfajta tartalmak a legkeresettebbek között vannak az interneten, becslések szerint ez a szegmens évi 97 milliárd dolláros forgalmat produkál. Többen kattintanak ezekre az oldalakra, mint a legnagyobb influenszerekre.
Így indult Cicciolina és Henger Éva olaszországi karrierje
Szerelem nélkül a világban semmi sem jöhet létre
– fogalmazta meg Cicciolina egy olasz tévécsatornának, miután egy kihívó köztéri akciója után letartóztatták. Az 1951-ben Staller Ilona néven Budapesten született híresség már 19 évesen Olaszországba költözött, ahol előbb modellként, majd rádiósként dolgozott. Egyedi megjelenése és stílusa – a bájos szőke haj és az ártatlanságot idéző, mégis provokatív kinézet – gyorsan figyelmet keltett, így nem sokkal később a felnőttfilmes iparban találta magát, ahol hamarosan sztárrá vált. Ő volt az első, aki a műfaj kereteit túllépve a popkultúra és a politika területére is betört, de nem az utolsó. Munkaadója az olasz filmgyártásban egyre szaporodó magyar lányoknak végül már egy egész lakrészt tartott fenn, ahova hamarosan Henger Éva is megérkezett, akinek az előéletéből még kevésbé lehetett volna gondolni, hogy itt köt ki.
Az 1972-es születésű győri lány művészi és klasszikus zenei közegben nőtt fel, hiszen édesapja konzervatóriumi igazgató, édesanyja balett-táncos volt. Élete akkor vett fordulatot, amikor 17 évesen, a rendszerváltás hajnalán megrendezett szépségkirálynő-választáson 1989-ben tini kategóriában elnyerte a Miss Hungary címet, aminek a hatására több külföldi versenyre is meghívást kapott. 1990-ben Olaszországban a Miss Alpe Adria versenyen is első lett, végül 1995-ben ki is költözött, Riccardo Schicchi pedig első látásra beleszeretett.
Hogy ki ez a Schicchi? Nos, igazából az ő személye köti össze a két lányt, meg még sok másikat is. Diva Futura nevű ügynöksége a szabad szerelmet hirdetve csinált hírességet belőlük, ők pedig a televíziókészülékek és a VHS-kazetták robbanásszerű elterjedésének köszönhetően eljutottak szinte minden olasz háztartásba.
A szexuális szabadság hírnökeiként nehéz volt ellenállni a növekvő nyomásnak
– indokolta Schicchi, amikor arról beszélt, miért kezdtek el felnőttfilmeket forgatni. Egyébként még a „pornósztár” kifejezést is ő találta ki, annyira új volt ez az egész.
A magyarokra elsősorban azért volt szükség, mivel az olaszok akkori ókonzervatív szemléletmódja miatt nem találtak elég helybéli lányt a forgatásokhoz. A stúdió egyfajta multimédiás vállalatként működött, amely teljes körűen menedzselte modelljeit, akik gyakran átlépték a felnőttfilmipar határait, és bekerültek a mainstream média világába is. Ez részben Schicchi tehetségén és vízióján múlt, aki tudatosan építette fel sztárjai előmenetelét. Ő nem csupán egy rendező, hanem szellemi vezér lett. De célja túlmutatott a profitszerzésen: a szabadságot és a társadalmi tabuk ledöntését helyezte előtérbe. A lányok számára nemcsak filmes karrierlehetőséget biztosított, hanem egy platformot is, ahol kiteljesíthették önmagukat.
Erkölcs nélküli, de sohasem erkölcstelen
– írta róla könyvében Debora Attanasio, aki aki annak idején titkárnőként dolgozott a cégnél.
Miután a Diva Futura ügyesen ötvözte a provokatív vizuális elemeket az aktuálpolitikai üzenetekkel, Cicciolina belépett a nagypolitikába. Nevéhez fűződik több tabudöntögető kampány – ezek az üzenetek egy olyan politikai pálya alapjává váltak, amely a képviselő-jelöltségben csúcsosodott ki. 1987-ben az Olasz Radikális Párt színeiben be is jutott a római törvényhozásba. Parlamenti pályafutása jó példája annak, hogy a sokak szerint kétes ismertségre alapozva is lehet politikai elismertséget szerezni.
Henger Éva esetében a közönség megszólítása inkább a televíziós műsorok és a zenei produkciók világába helyeződött át. Nem mellesleg Schicchi el is vette feleségül, és házasságukból két gyermekük született. Mindenesetre az ő történetük is bizonyság arra, hogy a kétes múlt nem zárja ki a továbblépés lehetőségét.
A nő, akit szeretek, szabad kell, hogy legyen
– mondta a férfi arról, miért hagyta, hogy párja a házasságkötésük után is filmezzen.
Bár a politikai szerepvállalásban Éva nem érte el Cicciolina szintjét, a felnőttfilmeken túli munkásságával ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország neve ismertté váljon az olasz szórakoztatóiparban.
De ki vagy te, hogy ítélkezz? Te, aki a számítógépen vagy a párnád alatt tárolod az eltitkolt vágyaidat. Én azért vagyok itt, mert te létezel
– szólt ki egy tévéinterjú közben a nézőkhöz címezve a kérdést.
1992-ben megalapította a Szeretet Pártja nevű politikai formációt, amely a toleranciát és a szólásszabadságot állította programja középpontjába. Kampányában olyan témák jelentek meg, mint a szexuális nevelés, a homoszexualitás elfogadása és a prostitúció legalizálása. Bár pártja nem ért el számottevő sikereket a választásokon, Moana Pozzi felvetései felerősítették az olasz közéletben a nyílt párbeszédet az addig tabunak számító témákról, amelyek így a társadalmi diskurzus részévé váltak.
A három nő karrierje azt bizonyítja, hogy a botrány és a bátorság kéz a kézben járhat, és hogy az emberi ambíció határok nélküli, ha megvan a megfelelő háttér és mentorálás – ahogyan azt Riccardo Schicchi nyújtotta számukra. Mindez nemcsak az ő személyes történetük miatt érdekes, hanem azért is, mert megmutatták, hogyan lehet a provokációt, a művészetet és a társadalmi vitákat egyetlen platformon összehozni – mindezt egy olyan iparág segítségével, amely folyamatosan a társadalmi előítéletek kereszttüzében állt.
Schicchi 2012-ben hunyt el, de öröksége tovább él azokban a változásokban, amelyeket az olasz médiában és társadalomban hozott. A Diva Futura nem szimplán produkciós iroda volt, hanem egy forradalmi kezdeményezés, amely újradefiniálta a felnőttfilmes ipar és a popkultúra kapcsolatát. Cicciolina és Henger Éva sikereiből is egyértelmű, hogy Schicchi nem is annyira rendezőként, mint inkább zseniális stratégaként alkotott maradandót.
Ha Hollywood egyik legismertebb magyarjáról is olvasnál, ide kattintva megteheted.
