amerikai elnök nyugdíj

Hihetetlen luxusnyugdíjat kapnak a leköszönt elnökök

A hivatalából távozott elnök élete egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondolnánk: a törvény megszabja, hogyan utazhat, kitől kaphat és kinek küldhet levelet, és továbbra is szinte minden lépését nyomon követi a titkosszolgálat, a számára kiutalt összeg azonban jócskán felülmúlja egy átlag magyar (vagy éppen amerikai) nyugdíjas járandóságát. Az 1958-ban elfogadott Korábbi Elnökök Törvénye (Former Presidents Act) kimondja, hogy minden leköszönt államfő élete végéig állami nyugdíjban részesül, melynek összege az inflációhoz mérten növekszik; jelenleg az exelnökök markát évi kb. 220 ezer dollár, vagyis nagyjából 85 millió forint üti.

Emellett a leköszönt elnök további állami juttatásokkal is számolhat, fizetik részére például az irodabérlést (ami fejenként kb. 500 ezer dollárt jelent évente) és az iroda berendezését, az őt ellátó, segítő személyzet bérét és a már említett biztonsági költségeket is állják. A becslések szerint az amerikai adófizetők évente nagyjából 5 millió dollárt áldoznak az öt jelenleg életben lévő exelnök, Jimmy Carter, Bill Clinton, George W. Bush, Barack Obama és Donald Trump boldogulására. Az exelnök halála után özvegye, a korábbi first lady évi 20 ezer dolláros (kb. 8 millió forintos) állami járandóságot kap, ami elenyésző a házastársát megillető összeghez képest.

Az önéletrajzírás is jól jövedelmez

A pénzbeli juttatások mellett a volt elnököt és családját ingyenes egészségügyi ellátás (ez Amerikában nagy szó) illeti meg, amely mellett természetesen szabadon költhetnek magán-egészségügyi szolgáltatásokra is, az exállamfő utazásaira és azok biztonsági költségeire pedig mindenen felül évi 1 millió dollárt költhet, továbbá házastársa is felhasználhat évi 500 ezer dollárt kizárólag utazás céljára. Az elnök minden juttatást és kiváltságot elveszít, ha törvényes eljárással elmozdítják őt hivatalából, azonban, ha saját maga mond le, továbbra is jár neki az összes felsorolt dolog; vagyis egy különösen tehetségtelen és utált elnök megteheti, hogy egyszerűen távozik az ország éléről, és inkább élvezi a gazdag nyugdíjasok életét.

A luxusnyugdíj mellett az exelnökök máshonnét is szerezhetnek pénzt: a legnépszerűbb módszer az önéletrajzírás, melynek jogdíjai szépen jövedelmeznek, hiszen a nagyközönség mindig szívesen olvas egy-egy jelentős (és jobb esetben népszerű) politikai vezető magánéletéről. Az ifjabb Bush elnök életrajza 7 millió dollárt hozott szerzőjének, Bill Clinton ennek több mint a dupláját, 15 milliót kasszírozott saját könyvével, míg Obama egészen hihetetlen, 60 millió dolláros összeggel lehetett gazdagabb. Persze más módjai is vannak a nyugdíj kiegészítésének, Clinton elnök egyik kedvenc elfoglaltsága például a beszédek elmondása, melyekkel a távozása óta eltelt 20 évben összesen kb. 105 millió dollárt (41 milliárd forintot!) keresett.

Egyetlen bökkenő van: szigorúan ellenőrzik az exelnököket

Az exelnök élete azonban nem csak játék és mese: a törvény szerint a leköszönt vezető szinte minden lépését élete végéig nyomon követik a titkosszolgálat emberei, függetlenül attól, mennyire idős, és/vagy mekkora nemzetbiztonsági jelentőséget hordoz az illető. Kizárólag saját magánbirtokukon tartózkodhatnak felügyelet nélkül, a külvilágba történő legkisebb kimozdulásukat is biztonságiak felügyelik, arról pedig nem is álmodhatnak, hogy saját autóval, önmaguk sofőrjeként menjenek bárhová is: kizárólag jól őrzött, golyóálló szolgálati kocsiban utazhatnak. Érdekesség, hogy a törvény szerint csak a korábbi elnökre vonatkoznak ezek a szabályok, családtagjait nem illeti meg titkosszolgálati védelem – vagyis az ő életük hivatalosan kevésbé fontos, mint a családfőé.

A titkosszolgálat az elnök postáját is alaposan átvizsgálja, még akkor is, ha privát természetű levelekről, csomagokról van szó, és ugyanígy átszűrik az őáltala feladott küldeményeket is – ez a szabály rendkívül hasznosnak bizonyult, a biztonsági szakemberek több alkalommal is sikeresen kiszűrtek volt elnököknek küldött levélbombákat. Az USA modern kori történetében Richard Nixon volt az egyetlen exelnök, aki elbocsátotta a számára kijelölt titkosszolgálati erőket – 11 évvel a lemondása után, 1985-ben Nixon úgy döntött, nem szeretné az adófizetők pénzét a saját biztonsága érdekében pazarolni, ezért attól kezdve (törvényes felhatalmazással természetesen) inkább maga által fizetett, privát biztonsági személyzetet foglalkoztatott.

Természetesen ennyire szigorúan ellenőrzött körülmények között nehéz valódi társasági életet élni és barátokat szerezni, ezért a korábbi elnökök gyakran egymás társaságát keresik: a korábbi államfők szívesen összejárnak kisebb-nagyobb időközönként, és ebben ellentétes párthovatartozásuk és politikai nézeteik sem gátolják őket. Híressé vált például Bill Clinton és George W. Bush közeli barátsága, akik annak dacára ápolnak kivételesen jó viszonyt, hogy egyikük demokrata, míg a másik republikánus színekben ült a Fehér Házban. Clinton egyszer viccből úgy nyilatkozott, annyira közel áll a Bush családhoz, hogy a család „fekete bárányának” tekinti magát, míg Bush elődjét gyakran „távoli testvérének” nevezi.

A mindenkori elnök szervezi saját temetését

A leköszönt elnököket természetesen haláluk esetén is állami gondoskodás illeti meg: temetésük minden költségét állják, és állami díszszertartásra hivatalosak, azonban, ha úgy kívánják, le is mondhatnak az utóbbiról; az említett Richard Nixon családja például rendhagyó módon privát szertartás mellett döntött, a néhai elnököt kaliforniai szülőhelyén, felesége mellé temették el. Minden elnököt megillet a jog, hogy a Washingtontól nem messze található katonai sírkertben, az Arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezzék örök nyugalomra, mindeddig azonban csupán két államfőt, William H. Taftot és a merényletben elhunyt John F. Kennedyt temették ide.

Az elnöki temetéseket óriási szervezőmunka előzi meg, amely különös módon az elnök hatalomba lépését követően szinte azonnal elkezdődik: a mindenkori államfő feladatai közé tartozik saját leendő temetésének megkoreografálása, melyre úgy tekintenek, mint egy utolsó üzenetre az ország népe számára. Az elnök szinte mindenben szabad kezet kap, ha úgy kívánja, a temetéssel járó szinte összes hivatalos eseményt és pompát – a díszszázadokat, az autós díszkíséretet, a hagyományos 5 napos gyászt, satöbbi – lemondhatja, erre jó példa a fent említett Nixon temetése, de Nixon utódja, Gerald Ford is viszonylag szerény, visszafogott körülmények között tette meg utolsó földi útját.