A Perseidák az egyik legismertebb meteorraj a világon. Kínai csillagászok már időszámításunk előtt megfigyelték, bár az első modern kori leírás csak jóval későbbre datálódik. A meteorrajhoz kapcsolódó babonák, miszerint aki hullócsillagot lát, annak a kívánsága garantáltan teljesül, nagyban megszépítik a valóságot. Az égi tűzijáték egy széthullott üstökös halálának köszönhető, amelynek darabjai a légkörbe érve elégnek és felsziporkáznak. Hogy ezt milyen színben és gyakorisággal teszik, arról Agócs Fruzsina asztrofizikust, a Cambridge-i Egyetem PhD-hallgatóját és kutatóját kérdeztük.
Miért pont augusztusban látunk a szokásosnál több hullócsillagot?
Nem csak augusztusban érkeznek hullócsillagok, az év bármelyik napján észlelhetjük őket, maximum nem abban a sűrűségben, mint nyár végén. Ez a hónap azért különleges, mert ekkor tetőzik a Perseida meteorraj, ilyenkor az óránként észlelt meteorok száma akár száz is lehet. Az űrben keringő meteoridák egy üstökös, a Swift-Tuttle részét képezték, amit már időszámításunk előtt 69-ben és 188-ban is megfigyeltek Kínában. Az üstökös első modern kori leírását Horace Parnell Tuttle-nek és Lewis Swiftnek köszönhetjük 1862-ből. A Perseida meteorrajt már időszámításunk előtt 36-ban lejegyezték, szintén Kínában. Az üstökös ekkor még létezett, de anyagának egy része a Nap közelébe érve szétszóródott a pályája mentén. Az évente ismétlődő meteorrajt elsőként 1834–37-ben írta le és határozta meg Denison Olmsted, Edward Herrick és John Locke.
A Swift-Tuttle a Nap körül keringett nagyjából 133 éves periódussal, és azért találkozunk vele évente, mert az üstökös pályáját és a szétszóródott anyagot a Föld Nap körüli keringése alatt évente megközelítjük. Amikor az üstökös a forró égitest közelébe ért, a benne lévő jég és az illékony gázok elpárologtak, és az anyaga azóta is folyamatosan párolog (azaz csóvát képez), a kipárolgó gázok pedig magukkal viszik az üstökösben jelen lévő apró szemcsés port és szétszórják a pálya mentén. Amikor ez a pálya keresztezi a Földét, akkor látjuk a hullócsillagokat. Mivel egy ponton találkoznak, ezért innen nézve úgy tűnik, mintha egy helyről származnának a meteorok, ezt nevezik radiánsnak. A Perseida meteorraj onnan kapta a nevét, hogy a radiánsa a Perseus csillagkép. Ha észlelni szeretnénk a hullócsillagokat, észak felé kémleljük az eget július 17. és augusztus 24. között. A tetőzés augusztus 12-én várható.
Mit tudunk a Perseidák anyabolygójáról?
Kisbolygóként vagy aszteroidaként kezdhette, majd miközben elliptikus pályán keringett a Nap körül, párologni kezdett, és fénycsóvával rendelkező üstökös lett belőle. 26 kilométer átmérőjű magjával a legnagyobb, rendszeresen földközelbe érő égitestként tartjuk számon. Leginkább sziklából, jégből, illékony gázokból épül fel, anyaga szivacsos, porózus. Amikor időszámításunk előtt megfigyelték, még csóvás üstökösként létezett, azóta a párolgás előrébb haladt. Legutóbb 1992-ben volt földközelben, legközelebb 2125-ben lesz
Mi a különbség a hullócsillag és az üstökös között?
A hullócsillagok nagyon pici, akár pár milliméteres porszemek, amelyek a légkörbe érve elégnek. Az üstökös általában nem ér be a Föld légkörébe (bár volt már rá példa, így lesz a meteoroidból a légkörbe érve meteor, majd a felszínt érintve meteorit), hanem csak a Nap közelébe, és annak melegétől kezd el párologni. Amikor a Földről megfigyelünk egy üstököst, az a Nap mellett látható, mindig közel, és innen úgy tűnik, mintha nagyon lassan mozogna. Idén a Neowise-t vehettük szemügyre, mindig napkeltekor és napnyugtakor volt a leglátványosabb. Fontos különbség még, hogy a meteorok mérete tizedmillimétertől tíz méter átmérőig terjed, míg az üstökösök kilométerben mérhetők.
Hogy lett az üstökösből meteorraj?
Valószínűleg egyre halványodott, ahogy csökkent az éghető mag, és egyik évben meteorrajként jelentkezett. Az üstökös megfelelő napközeli út után elég anyagot szórt szét a pályáján ahhoz, hogy az elégő porszemeket a Földről is megfigyelhessük, amikor a Föld az üstökös pályáját évente keresztezi. Bár az anyag egyre fogy, valószínűleg évezredekbe telik, mire az összes éghető anyag aláhull.
Milyen más ismert meteorrajok léteznek még?
Az egyik érdekes meteorraj, amire érdemes lesz figyelni, a Leonidák. Radiánsa az Oroszlán csillagképben található, szülő égitestje pedig a Tempel-Tuttle üstökös. Ezt 1833-ban figyelték meg igazán Kelet-Amerikában, ekkor döbbentek rá az emberek, hogy a hullócsillag földön kívüli anyagból származik, nem pusztán egy légköri jelenség, mint a villám vagy a mennydörgés. Érdekes, hogy ilyen sokáig tartott, mire erre rájöttek: erről árulkodik a név is, maga a meteor szó a görög meteorosz szóból ered, jelentése annyi: „magasan a levegőben”. Visszatérve a Leonidák meteorrajra: elképesztően látványos, több mint 1000 meteor/óra szinten láthatjuk a hullócsillagokat, pályája viszont olyan, hogy csak 33 évente figyelhetjük meg a tetőzését. Legutóbb 1999-ben láthattuk, legközelebb tehát 2032 novemberében érkezik.
Milyen jelentős eseményre számíthatnak még a hullócsillagok rajongói?
Éves rendszerességgel körülbelül ötvenöt meteorrajt figyelhetünk meg. Kifejezetten gyakori csillaghullással járó jelenség a minden évben decemberben érkező Geminidák. Azt, hogy egy meteorraj mennyire látványos, mennyire van közel a Földhöz, a zenital hourly rate (ZHR), azaz a zenitre redukált óránkénti darabszám mutatja meg. Emellett egy meteorrajnál azt is figyelembe kell venni, mennyire fényesek a hullócsillagok – ezt a méret és a sebesség határozza meg. A Leonidák és a Geminidák is a kifejezetten fényes kategóriába tartoznak. A színt a különböző gázok és kőzetek befolyásolják, lehet zöld vagy akár bíborszínű is.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Mit érdemes még figyelni az égen?
Nemcsak a hullócsillagok lehetnek látványosak. Szabad szemmel is láthatók például a műholdak. Nagy segítséget jelent a Heavens above oldal, ami számba veszi a legfontosabb megfigyelhető műholdakat, például a Nemzetközi Űrállomást is, és földrajzi helyzetünktől függően meg tudja mondani, mikor figyelhetjük meg őket. Azt ugye tudjuk, hogy ott legalább hat ember mindig van, lehet nekik integetni. Egy másik hasznos planetáriumprogram a Stellarium alkalmazás, ami ingyenesen letölthető a telefonra, és a készülék mozgatásával összhangban mutatja meg az égi jelenségeket. Aki esetleg lemarad az augusztusi csillaghullásról, vagy egész évben kíváncsi a bolygók, műholdak, üstökösök mozgására, ennek segítségével könnyen megfigyelheti őket.
