A hétnapos időegységet (melyet a magyar nyelv leleményesen hétnek nevezett el) az ókori babiloniaknak köszönhetjük – írja a Discover. A mai Irak területén élt sumer civilizáció képviselői rajongtak a csillagászatért. Mivel hét égitestet ismertek – a Napot, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt –, melyeket isteni lényeknek hittek, a hetest mágikus erejű számnak tartották.
A sumer hitvilág és a Hold is belejátszott
Ehhez társult a 27 napból és 7 órából álló holdciklus, melynek nyomán 28 napos holdhónapokat jelöltek ki, ezeket pedig – a könnyebb kezelhetőség kedvéért – négy 7 napos hétre osztottak fel. Ez a hétnapos időegység hamar elterjedt az ókori világban. Először az izraeliták vették át a babiloni fogság idején, majd a perzsák, végül Nagy Sándor hódításai nyomán a görögök és rajtuk keresztül az egész nyugati világ. India közvetítésével Kínába is eljutott a hetes felosztás. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a hétnapos hét, de a 60 percből álló órányi időtartam is babilóniai találmány.
Nagy Konstantin császár időszámításunk után 321-ben hivatalos rendeletben mondta ki, hogy a Római Birodalomban a hétnapos hét van érvényben, és a hét utolsó napja pihenőnapnak számít. Az idők során a hétnapos felosztás elszakadt a Hold fázisaitól, de továbbra is érvényben maradt, még úgy is, hogy nem képes igazodni a 12 hónapból és 365 (szökőévekben 366) napból álló Gergely-naptár szerinti évhez. A hét ezért önálló időegységnek számít, mely átnyúlik a hónapokon, sőt az éveken is.
