Czigány Dezső 1883-as születésű magyar férfi, eredeti nevén Wimmer, aki nagy szabadságvágyában három nőt is boldogtalanná tett férjként. Első felesége halála miatt is megvádolták, de tisztázta magát. Később egyik éjszakai kóborlása során egy férfit lőtt agyon, de azt meg önvédelemnek állította be, és ismét megúszta. 1937-ben aztán már nem volt kérdés, mit tett: kiirtotta a családját. Megölte a lányát, az unokáját és a harmadik feleségét, majd saját magával is végzett. Ez a magánember élete dióhéjban. Csakhogy Czigány Dezső festő is volt, nem is akármilyen. Képei ma is milliókért kelnek el. Te megvennél akár egyet is? Nagyon sokan megteszik.
Deviáns és tehetséges egyszerre
A művészet és a szabadság elválaszthatatlanok. Kikövetelik egymást. Czigány korában a legtöbb művész – függetlenül attól, hogy milyen művészeti ágban alkotott – éjszakázott, ivott, dohányzott, társaságával éjszakákon át tivornyázott, rosszul bánt a nőkkel, csalfa, vidám, felelőtlen és bohém volt. De meddig nézzük el nekik a tetteiket a tehetségükre hivatkozva? Czigánynak a végsőkig megbocsátottak, sőt sokan azon túl is.
Tehetsége már fiatalkorában nyilvánvalóvá vált, ahogy furcsa természete is: miközben díszletfestőnek tanult, ügyei miatt kicsapták az iskolából. Nem tört meg, inkább elszökött a szolnoki művésztelepre, ahol egy cigány származású szerelme miatt Czigányra változtatta a nevét. Az ismeretlenségből és a jövőtlen világképből Zilzer Antal emelte ki, és azzal a lendülettel kiküldte Münchenbe az Akadémiára. Hollósy Simon művészpedagógus egyengette tovább az ifjú festő útját, mindenben támogatta, segítette, de így is többször összetűzésbe keveredett az önhitt, verekedős és minden létező szabályra fittyet hányó fiatalemberrel. Czigány útja innen Párizsba vezetett.
Hamar elismert festő lett belőle
1905-ben már a Julian Akadémián tanult Jean-Paul Laurens francia festőnél, és egy év múlva saját kiállítása nyílt. Korai képein erősen érződik Cézanne, Gauguin és Matisse művészete. Portrékat fest, nemcsak önmagáról, de másokról is pénzért: ahogy egyre híresebbé vált – Ady Endrével is barátságba került –, a festőtől egyre többen rendelték meg saját portréjukat. Franciaországból hazatérve kiállításokat rendezett, és alapító tagja volt a Nyolcak elnevezésű avantgárd művészeti csoportnak. Utolsó éveiben gyakoriak az önarcképek és a klasszikus stílusú csendéletek. Művei halála után is keresettek maradtak, a Magyar Nemzeti Galéria és már híres képtárak kiállításain, aukciókon és magángyűjteményekben egyaránt találkozhatunk velük. Pedig Czigány borzalmas ügyei hamar nyilvánosságot kaptak.
Az első feleség rejtélyes halála
Czigány első felesége a 18 éves, szintén festészetet tanuló Trebiczky Mária lett. A szerelemnek hamar megszületett az első, majd a második gyümölcse is, László és Judit. A festő azonban nem adta fel szabad bohéméletét a család kedvéért, ugyanúgy dorbézolt, eltűnt, kalandokba keveredett, mint korábban. Ezt Mária nem bírta elviselni, hiszen a boldogsága hamar pokollá változott. 1911-ben Czigány – bár egészséges volt, mint a makk – végrendeletet készített. Ezután nem sokkal Máriát fegyverrel a kezében, holtan találták meg. Csupán 26 éves volt. Bár a királyi főügyész a férjet gyanúsította, végül az ügyet öngyilkosság megállapításával lezárták.
A harmadik asszony végzete
Az első házasságot egy nagyon rövid életű másik követte, ami válással végződött. Ekkoriban még két nő is öngyilkos lett, aki Czigány közelébe került, de rendőrségi ügy nem lett egyikből sem. Czigány pedig ekkoriban gyakran kóborolt éjjelente az utcákon töltött revolverrel. Egy alkalommal egy csavargót agyon is lőtt, de nem vonták felelősségre, mert a rendőrök szerint önvédelem volt.
1917-ben lépett harmadszor az oltár elé a 21 éves Szilasi Borbálával. Az asszony boldogan nevelte a festő két gyermekét, és együtt, családként utaztak ki Párizsba is. Czigány festett, felesége divatszalont nyitott. 1930-ban abban a reményben költöztek haza (az immár felnőtt gyerekek nélkül), hogy Czigány képeit továbbra is ugyanolyan jól fogadja majd a magyar közönség, mint amiket Párizsból küldött. Minden reményük nem valósult ugyan meg, de nem nyomorogtak. Nehézséget Borbála rákos megbetegedése jelentett 1937-ben. Az asszonyt megoperálták, de teljes gyógyulással nem kecsegtették. Ekkoriban hunyt el Czigány egyik legjobb barátja, a festőművész Pólya Tibor is. A festőn úrrá lett a lehangoltság, és nem tudott alkotni. Akkor lett egy kicsit jobb a kedve, amikor a lánya hazajött látogatóba másfél éves kislányával, Pannikával.
Rettenetes szilveszter
1937 szilveszter éjjelén tehát ott volt a budapesti otthonában Czigány, a felesége, Borbála, a festő lánya és annak kislánya. Másnap reggel már egyikük sem élt. A festő hajnali háromkor megtöltött revolverrel bement a szobákba, először a lányát és az unokáját lőtte le, majd a zajokra felriadó feleségét. Miután végzett, írt egy levelet a fiának, amiben kifejti, mennyire kilátástalan lett volna Judit és Pannika élete, majd saját magát is megölte.
Másnap a tragédia híre gyorsan bejárta a várost, újságcikkek jelentek meg, és a kor nagy művészei is nyilatkoztak. Kassák Lajos így írt az esetről: „Periodikusan dolgozott, hol jóformán semmit, hol meg túlontúl sokat, ilyenkor önmaga túlhajszolásában mintha elvesztette volna biztos támpontjait... Kétségtelen: a vadságig ingerlékeny, látható ok nélkül is komorságra hajló, démonikus szellemű lény volt – de mégis érthetetlen előttem, hogy a démon ennyire hatalmába keríthessen egy embert, aki naponta megfürdette lelkét Bach isteni zenéjében.” (Itt Kassák arra utal, hogy Czigány gyakran s érzéssel csellózott.)
Füst Milán saját látnoki képességeire hívta fel a figyelmet: „Húsz évvel ezelőtt megmondtam Czigány Dezsőről, hogy gyilkos. Hogy ő ölte meg az első feleségét is. – S most elment: a megbánás nélküli halálba.”
A Czigány-képek jövője
A Czigány-képek, a csendéletek, önarcképek, portrék ma is keresettek, több százezer forintért, vagy annál is többért cserélnek gazdát. Ha csupán a művészetét nézzük, az egyik legkeresettebb hazai festőt, a 20. század egyik legnagyobb magyar tehetségét tisztelhetjük személyében.
Emőd Péter művészeti újságíró Czigány képeinek forgalmáról mesélt:
„Czigány forgalma a Nyolcak árrobbanásának részeként a múlt század végén és a 21. század első évtizedében ívelt meredeken felfelé, azóta inkább tartja addig elért szintjét. 1991-ben még csak 48 ezer forint volt az árrekordja, 2001-ben már 17 millió. Jelenlegi legmagasabb árát, 52 millió forintot 2007-ben érte el; ezt az eredményt azóta többször is megközelítette, legutóbb tavaly egy 50 millió forintos árral. 2008 és 2018 között összesen 628 millió forintot fizettek festményeiért árveréseken, ennél csak 24 művésznek volt nagyobb összforgalma. A legmagasabb árakat rendszerint csendéletei érik el; az 52, illetve az 50 millió forintért értékesített művei is csendéletek voltak. Ugyanebben az időszakban az árverésre felajánlott műveinek 68,7 százaléka kelt el, ami közel átlagos aránynak mondható a legkeresettebb művészek között. 2019-ben eddig nem került piacra igazán jelentős munkája; a decemberi árveréseken ez a helyzet még változhat.”
A gyilkosságsorozat nem befolyásolja a műértőket
Kieselbach Ákos művészettörténész, a Kieselbach galéria és aukciósház második generációs tulajdonosa elmagyarázza, miért olyan sikeres festő Czigány.
„Czigány Dezső az egyik legjobban keresett magyar művészünk a huszadik századból. Olyannyira, hogy 2018-ban a tavaszi aukciónkon ötvenmillió forintért talált gazdára az 1910 körül készített Csendélet almákkal és virággal. Egy másik Czigány-kép is a mi aukciónkon kelt el még 2008-ban, a Csendélet almákkal és narancsokkal: ez 38 millió forintot ért. Ezek a magas összegek azzal magyarázhatók, hogy Czigány a Nyolcak tagja volt. E művészeti csoport festői az előző századfordulón, az 1900-as évek elején Párizsban tanultak, pont akkor, amikor Matisse és Derain megteremtette a fauve stílust. Ők nem a természetben megtalálható színekkel dolgoznak, hanem behelyettesítik azokat élénk, keveretlen, vad színekkel. Czigány leghíresebb önarcképét is zölddel festette meg, nem úgy, ahogy kinézett: a vásznon a valóságban gyökerező, de teljesen átfogalmazott, egyéniesített valóságkép jelenik meg. A Nyolcak tagjai baráti kapcsolatot tartottak fenn a stílus megteremtőivel, és ők is ugyanabban a stílusban kezdtek festeni, mint a legnagyobbak, velük egy időben. Ez a magyar festészet történetében egyedülálló, és jelenleg ez az irányzat a legkelendőbb a magyar piacon.
Czigány csendélete és tájképei fogynak leginkább, a portrék esetében már lehet látni a festő személyiségének sötétségét. Az ötvenmillió forintért eladott csendéleten is bal oldalt látszik egy baljós alak (egy faszobor), ami mintha előjelezné a művész későbbi tetteit. Amikor egy-egy portré nagyon baljóssá válik, arra egyébként reagál a közönség. A fenyegető kisugárzású műveket mindig nehezebb értékesíteni. De azt kimondhatjuk, hogy ha van egy megfestésében kifogástalan mű, Czigány tettei nem hatnak negatív tényezőként az eladásnál.
Ez nem csak a magyar művész esetében van így. Czigány mellett említhetnénk Caravaggiót is, akinek most van a Bécsi Művészettörténeti Múzeumban egy hatalmas kiállítása: ő is gyilkolt élete során, és menekülnie kellett. Ez azonban az ő művészi megítélését sem befolyásolja, sőt esetenként izgalmas adalékot is jelent »az elvont művészről« kialakított aurához. S hogy mit hoz a jövő? Nemrég Németországból érkezett hozzánk egy Czigány Dezső-csendélet, ami még sosem volt a piacon, és a decemberi 16-i aukciónkon nyolcmillió forintért kelt el.”
