Képzeld el, hogy hallás után kell elismételned egyjegyű számokat. Milyen hosszú számsorok mennének könnyedén és hol bizonytalanodnál el? Hogyan lehetséges, hogy valaki 80 elemből álló random sorozatokat is gond nélkül megjegyez? A rövid távú memóriánk izgalmas működésébe George A. Miller úttörő tanulmánya engedett bepillantást.

A kognitív pszichológus George A. Miller munkája 1956-ban jelent meg a Psychology Review című szaklapban, és ezt követően a terület egyik legtöbbet hivatkozott publikációjává vált. A cikkben egyebek mellett azt fejti ki a szerző, hogy az ember rövid távú emlékezetének terjedelme átlagban 7 +/- 2 egység. Ez azt jelenti, hogy tipikusan 5-9 között van azoknak a szavaknak, számoknak, fogalmaknak a mennyisége, amit egyszeri bemutatást követően képesek vagyunk fejben tartani. Ezt a terjedelmet azonban nem elemek, hanem tömbök határozzák meg. Mit is jelent ez?

DFTKRWPI vagy PTSDADHD?

Miller egyik nagy felfedezése az volt, hogy a rövid távú memóriánk működése nem elemekben (bitekben), hanem tömbökben (chunkokban) képzelhető el. A tömb a személy számára leghosszabb jelentéssel bíró egység a bemutatott anyagban. A fenti DFTKRWPI betűsor például valószínűleg a legtöbb olvasó számára értelmetlen, így megjegyzése betűnként 1, azaz összesen 8 egységnyi helyet foglalna el az emlékezeti kapacitásunkban. Míg a PTSDADHD sor két részre bontható: a PTSD (poszttraumatásstressz-zavar) és az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) magyarul is elterjedt betűszavakra. Ha a személy előzetes tudása és tapasztalatai lehetővé teszik, ebben az esetben nem betűket, hanem két szót fog memorizálni, így 8 helyett mindössze 2 tömbben fogja tudni tárolni a prezentált információmennyiséget. 

A rövid távú memóriánk 7 +/- 2 számú tömbben képes tárolni az információt
A rövid távú memóriánk 7 +/- 2 számú tömbben képes tárolni az információtFotó: PeopleImages / Getty Images Hungary

A csoportosított információkat könnyebben jegyezzük meg

A tankönyvek beszámolnak egy olyan hosszútávfutó esetéről, aki 80 elemből álló random számsorok megjegyzésére is képes volt. Ez azért volt lehetséges, mert a bárki más számára véletlennek tűnő sorozatokból értelmes tömböket varázsolt: időeredményekhez hasonlította a számok egymásutánját. Ehhez hasonló jelenség, amikor idegen nyelvet tanulunk: kezdetben még csak hangonként vagy szótagonként jegyezzük meg a kifejezéseket, kis gyakorlással azonban a szavak válnak az emlékezeti tömbünk mértékegységévé. 

Minél nagyobb tömböket képezel, annál több mindent tudsz megjegyezni
Minél nagyobb tömböket képezel, annál több mindent tudsz megjegyezniFotó: patpitchaya / Getty Images Hungary

Okosabbak a kínai gyerekek, mint az angolok? 

A későbbi elméletek az egyszerű rövid távú tár fogalma helyett inkább a rövid távú emlékezeti rendszerek több komponensből álló szerveződéséről kezdtek beszélni. Alan Baddeley munkamemória-modelljének egyik fontos része például az ún. fonológiai hurok, amely a beszédalapú információk kezeléséért felelős. Az amerikai emlékezetkutató megfigyelte, hogy általában belső beszéddel, ismételgetéssel igyekszünk megjegyezni információkat, és hogy körülbelül két másodpercnyi hangot vagyunk képesek tárolni. Ezért van az, hogy a kínai gyerekek átlagban 9,9, az angolok 6,6, míg a walesiek 5,8 darab számjegyet tudnak megjegyezni. A kínai nyelvben a számjegyek átlagos kimondási ideje mindössze 265 msec, az angolban 321 msec, a walesiben pedig 381 msec. 

Átlagban egyformán okosak, de az egyes nyelvekben eltérő időtartamú lehet a számok kimondása
Átlagban egyformán okosak, de az egyes nyelvekben eltérő időtartamú lehet a számok kimondásaFotó: Rawpixel / Getty Images Hungary

Inkább a 4 a memória bűvös száma?

Emlékszel az Esőember egyik híres jelenetére, amikor Raymond (Dustin Hoffman) pillanatok alatt megmondta a kiborult fogpiszkálók mennyiségét? Nelson Cowan a jelenséghez hasonló következtetésre jutott a kutatásai során. Szerinte a rövid távú memóriánk által kezelt egységek száma inkább a 4-hez közelít, mert megfigyelései szerint 4 azoknak a tárgyaknak a száma, amiket megszámolás nélkül, a pillanat tört része alatt képesek vagyunk magabiztosan meghatározni. 

Érdekelnek más kísérletek? 

Egy nap Elton Mayo és csapata izgalmas megbízást kapott egy elektronikai vállalattól: azt kellett kideríteniük, hogy milyen kapcsolat van a munkakörnyezet és a termelékenység között. A kutatók ellepték a gyárat és variálni kezdték a fényviszonyokat, a fűtést, a szünetek időzítését, a munkanap hosszát. Meglepő módon azt tapasztalták, hogy a dolgozók teljesítménye minden változás hatására emelkedett. Alábbi cikkünkből kiderül, mi állt a különös eredmény hátterében.

Mustra