Kétségkívül a megszállott filmrajongók egyik kedvence műfaja a road movie, ami már a régi hollywoodi filmesek körében is népszerűnek számított. Legalábbis ez derül ki Robert Flaherty 1922-es Nanuk, az eszkimó című korai némafilm- dokumentumfilmjéből valamint Basil Wright 1934-es Ceylon dala című alkotásából. A töretlen népszerűség oka valószínűleg annak is betudható, hogy a többi filmes műfajjal ellentétben a road movie-k esetében sosem születhet két egyforma mű, mivel a készítőket mindig más-más hatások érik az utazásaik során. Road movie-ban utazott Dennis Hopper is hatvanas évek legvégén, mikor elkészítette a 20.század egyik legismertebb kultfilmjét, a Szelíd motorosokat, ahogy Wim Wenders sem ment el a téma mellett, a rendező Párizs, Texas címmel készítette el saját utazós filmjét 1984-ben. Szerettük még a témában a Monty Python 1975-ös vígjátékát, a Gyalog galoppot, illetve a Robert De Niroval forgatott Éjszakai rohanást 1988-ból. De nem csak a XX. században készültek maradandó alkotások a témában: a TasteofCinema.com filmes weboldal szerkesztősége összeszedte, mit tud felmutatni a témában a XXI. század. Íme, a legjobbak a 2000-es évek első feléből!
1. Nick Jasenovec: Paper Heart
Nick Jasenovec a 2009-es Sundance Filmfesztiválon mutatta be Paper Heart című vígjátékát, ami egy olyan fiatal lányról (Charlyne Yi) szól, aki nem hisz a szerelemben, ezért elhatározza, hogy egy dokumentumfilmet készít a számára ismeretlen témáról. A fikció azonban nem esik távol a valóságtól, mivel a szkeptikus hősnő személyes jó barátaival és közeli ismerőseivel (Seth Rogen, Martin Starr, Michael Cera) forgatta le dokumentum filmjét. Az 5 hetes, Los Angelestől-Párizsig tartó út során Yi a legkülönbözőbb korú, szexuális beállítottságú csodabogarakkal találkozik és interjúvolja meg őket, köztük idős házaspárokat, fiatal szerelmeseket, tudósokat, vagy épp Elvis imitátorokat. A 300 órányi nyersanyagból mindössze 88 perc kész anyag került a mozikba, a végeredmény pedig olyan jól sikerült, hogy a stáb elnyerte a Waldo Scott Forgatókönyv-díjat a Sundance Fesztiválon.
2. Carlos Sorin: Bonbon, a kutya
Különös módon dolgozta fel Carlos Sorin a magányos, kiábrándult ember és a kutya barátságát 2004-ben. A szélfútta patagóniai tájban játszódó történet a kilátástalan helyzetű Juan Villegasról szól, aki miután elvesztette benzinkutas állását, a lánya családjánál húzza meg magát. Villegas hamar rájön, hogy nem fog megélni a késmarkolatok faragásából, ezért megörül, mikor találkozik Bonbonnal (Lechien), a fehér argentin doggal, aki miatt lánya utcára teszi. Itt kezdődik el kettejük utazása, ami során kiderül, hogy az 52 éves főhős egyetlen esélye a fajtiszta, díjnyertes kutya. Bár első hallásra megtévesztő lehet, az argentin filmrendező alkotása mégsem tartozik a sablonos kutyás ifjúsági filmek közé, sokkal inkább szól az egyszerű emberek mindennapi problémáiról, az igazság és a lehetőségek kereséséről, mint például Bogáncs kalandjairól.
3. Kelly Reichardt: Wendy és Lucy
Az 1964-ben született rendezőnő útifilmjét nagy sikerrel vetítették a Cannes-i, a Torontói és a New York-i Filmfesztiválokon is a 2009-es évben. A történet a munkanélküli Wendyről (Michelle Williams) szól, aki egy jól jövedelmező nyári munka reményében 500 dollárral a zsebében indul el Indiánából Alaszkába. Az út során egyre nagyobb szerencsétlenségek érik, lerobban az autója és a kutyája is elszökik tőle. A már-már dogmafilmes stílusú alkotással Reichardt szakított a klasszikus hollywoodi filmezéssel és inkább olyan olasz neorealista rendezőkből inspirálódott, mint Vittorio De Sica vagy Roberto Rossellini. Társadalomkritikájában nyersen ábrázolja a társadalom peremén élő embereket illetve azt, hogy a szegénységbe csúszott középosztály miként küzd a túlélésért a recesszió sújtotta Amerikában, azon a földrészen, amit egykor a lehetőségek és az álmok hazájaként emlegettek.
4. Alexander Payne: Schmidt története
A Jack Nicholson, Kathy Bates és Dermot Mulroney főszereplésével készült film 2002-ben tarolt a díjátadókon. Az érezhetően Bergman rajongó Payne alkotása valójában egy társadalmi szatíra és egy óda az átlag amerikai emberekről. A filmben a 66 éves Warren R. Schmidt (Jack Nicholson) nyugdíjazott biztosítási ügynök útját kísérhetjük figyelemmel Omaha belvárosából egészen Denverig, ahol lánya él. A főszereplő Schmidtet természetesen pozitív és negatív hatások is érik az önismereti út alatt, például már a film első felében holtan találják a feleségét, akiről kiderül, hogy évek óta viszonya volt férje egyik legjobb barátjával.
5. Joel és Ethan Coen: Ó, testvér, merre visz az utad?
Bár a rendezőpáros 2000-ben bemutatott szatírikus vígjátéka nem tartozik a kedvenc Coen alkotásaink közé, a filmet ettől függetlenül jól fogadták a kritikusok. A filmmel kapcsolatban talán a Chicago Sun Times filmkritikusa, Rober Ebert fogalmazott jól, mikor azt állította, hogy a „Jó ötletek nem mindig állnak össze egésszé”. A George Clooney, John Turturro és Tim Blake Nelson főszereplésével forgatott film cselekménye 1937-ben játszódik Mississippi államban, a nagy gazdasági világválság idején. A három összeláncolt szökött rab története egyes elemzők szerint Homérosz: Odüsszeia című művének modernkori feldolgozása.
6. Wes Anderson: Utazás Darjeelingbe
A fiatal filmrendező 2007-es roadmovie-jához olyan klasszikusokból merített ihletet, mint Jean Renoir Indiában forgatott filmje, az 1951-es The River, de Anderson művében bőven találunk utalásokat Satyajit Ray munkásságára is. Bár Owen Wilson, Adrien Brody és Jason Schwarzman „spirituális utazása” köszönőviszonyban sincs a valódi Indiával, mégis szerethető a három testvér útja, amelyet apjuk halála után egy évvel ejtenek meg annak reményében, hogy újra egymásra találnak, miközben felkutatják ott élő anyjukat. Anderson aprólékosan megtervezett mesebeli képkockái gondoskodnak a minőségi szórakozásról, amelynek köszönhetően egyáltalán nem zavarja a nézőt, hogy csak India turisztikai látványosságaival találkozik az „utazás” során.
7. Alexander Payne: Nebraska
A rendezőt a Schmidt története utáni pár évben sem hagyták nyugodni a nyugdíjas évek és 2013-ban is készített egy újabb melankólikusra sikerült roadmovie-t, ezúttal egy Montanában élő szenilis öregemberről, Woody Grantről (Bruce Dern). A film főhőse egy jól megírt marketinglevélnek köszönhetően úgy véli, hogy nyert egy millió dollárt egy sorsoláson, ezért fiával elindul Nebraskába, ahol állítása szerint felveheti a nyereményét. A fekete-fehér filmkockákon keresztül megismerhetjük a recesszió sújtotta közép-nyugati világot, ahol bezárt üzletek, lepukkant olcsó motelek, zord táj és magányos benzinkutak várják az odalátogatókat.
8. Jim Jarmusch: Hervadó virágok
A 2005-ben bemutatott filmet kereskedelmi szempontból a rendező egyik legéletképesebb alkotásaként tartják számon a kritikusok. A Cannes-i Filmfesztivál Grand Prix díjával jutalmazott alkotás Don Johnstonról (Bill Murray) szól, aki a kanapén heverészve tévénézéssel tölti nyugdíjas napjait, ezen kívül valójában semmi érdemlegeset nem csinál. Monoton mindennapjait egy névtelen levél zavarja meg, amit állítólag egy exbarátnőjétől kapott, aki ezúton értesíti, hogy 19 évvel ezelőtt apa lett. Aláíró azonban nincs, így Johnston szomszédja unszolására kénytelen felállni kényelmes kanapéjáról és útra kelni, hogy egykori nőit végiglátogatva kiderítse, melyikük lehet a levél írója, és megismerkedjen sosem látott gyerekvel. Az aprólékosan megtervezett útvonalat Jarmusch (szokás szerint) remek zenei válogatása teszi még hangulatosabbá.
9. Toshiyaki Toyoda: 9 Souls
„ A bohózat, a pátosz és a szürrealizmus váltakozásai teszik ezt a történetet megrendítővé. Toyoda kifogástalanul egyensúlyoz a tragikum és a komikum között, miközben gyakorta felerősíti az egyiket a másikkal” – jellemzi a TasteofCinema.com kritikusa a mindössze 46 éves rendező 2003-ban bemutatott filmjét, melyet ráadásul - Toyoda állítása szerint - az imént már említett Coen testvérek menekülő fegyencei, azaz az Ó, testvér, merre visz az utad? című film, valamint John Sturges 1963-as kalandfilmje, a Nagy szökés ihletett. A filmben bemutatott kilenc fogvatartott közt minden néző találhat magának "szimpatikus" karaktert, akivel azonosulni tudna, hiszen van köztük többek között apagyilkos, öngyilkosságot elősegítő egykori orvos, motoros, őrült merénylő, és persze strici is.
10. Fatih Atkin: Júliusban
A mai német film fenegyerekének kikiáltott török származású Fatih Atkin 2000-ben forgatta le romantikus road-tripjét Moritz Bleibtreu és Christiane Paul főszereplésével (zenéjében pedig a Korai Öröm zenekar is hallható). A végeredmény egy hangulatos, de egyszerű és nem túl rendhagyó nyári történet lett, ami során a főhősök autóval, hajóval és stoppal járják be Németországot, Ausztriát, Budapestet, Romániát és Isztambult. A Soul Kitchen rendezőjének korai filmje minket leginkább Rob Reiner gimnazistáknak és egyetemistáknak szóló 1985-ös alkotására, a Tuti dologra emlékeztetett.
11. Abbas Kiarostami: Ten
Ebben az Arany Pálma díjra jelölt road movie-ban az iráni rendező ismét elmossa a határokat a fikció és a nem fikció, valamint a hagyományos és a dokumentumfilmek világa között. A 2002-ben forgatott film teljes egészében egy autóban játszódik, ahol egy taxisofőrnő és az utasok párbeszédeinek lehetünk fül- és szemtanúi. A beszélgetések során, melyek reálisan felfedik a mai Irán társadalmi és politikai realitásait, olyan témák kerülnek elő, mint a személyes identitás, a házasság, a vallás, a jogrendszer, a szexualitás és ami talán a legfontosabb, a nők helyzete egy férfiak által uralt társadalomban.
12. Alfonso Cuaron: Anyádat is
A rendező 2001-ben bemutatott filmje tarolt az európai filmfesztiválokon. „Cuarón filmje megerősíti a mexikói film újjászületését. Forróvérű, kísértő és vadul erotikus filmje felfedi a testi örömöket anélkül, hogy veszítene egyediségéből, gondolatgazdagságából és érzékenységéből” – üdvözölte a filmet a Rolling Stone kritikusa, Peter Travers. A szexkomédiának, Bildungsromannak (fejlődésregény), társadalmi-politikai kritikának egyszerre beillő alkotásban egy gazdag és korrupt politikus fiának, Tenochnak és Juliónak, a szegény egyedülálló anya által felnevelt fiúnak egy nyarát követhetjük nyomon. A mexikói tengerpart mentén játszódó történetet egy fiatal férjezett asszony, Luisa teszi még izgalmasabbá.
13. Walter Salles: Che Guevara: A motoros naplója
A rendező 2004-es tömör road movie-ja a főszereplők egy olyan életszakaszát mutatja be, ami után később gyökeres fordulatot vett az életük. Nem véletlenül mondja egy ponton Ernesto Guevara (Gael García Bernal) barátjának: „Azt hiszem, a dolgok megváltoztak bennem.” Az Ernesto Guevara önéletrajzi bestsellere nyomán készített film egyfajta krónika Dél-Amerikáról, mielőtt még forradalmak és katonai puccsok törtek volna ki a földrészen a hatvanas-hetvenes években. Guevara de la Serna 1952 tavaszán azzal céllal indult útnak barátjával, a nőcsábász Alberto Granadóval, hogy közelebb kerüljön gyökereihez és hogy amennyire csak tudja, felfedezze az igazi Latin-Amerikát. Öt hónapig tartó, 8000 kilométeres útjuk során lenyűgöző tájakat és embereket ismertek meg, jártak a tengerparti városban, Miramarban, Machu Picchu romjainál, az Atacama-sivatagban és egy leprás kolóniában az Amazonason. A filmet nézve nehéz elhinni, hogy a fiatal, asztmás, naiv és félénk orvostanhallgató, Ernesto lett később a karizmatikus forradalmár, a kubai forradalom arca, Che Guevara.
14. Jonathan Dayton, Valerie Faris: A család kicsi kincse
A rendezőpáros alkotása nagy népszerűségnek örvendett az Oscar-díjátadón és a BAFTA gálán is 2007-ben. A klasszikus értelemben vett roadmovie modernizált változata egy társadalomkritika is egyben, amely elsősorban a gombamód elszaporodott tehetségkutatók és szépségversenyek veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet, miközben kiválóan ábrázolja, hogy milyen törékeny is egy család a mai Amerikában. A Hoover család történetét otthonuktól, az Új-mexikói Albuquerque-től a kaliforniai Redondo Beachig követhetjük nyomon, amit egy rozzant 1978-as VW-ben tesznek meg, hogy eljussanak a „Little Miss Sunshine” néven futó szépségversenyre. A furcsa családdal tart még a kábítószerélvező nagypapa és az irodalomtanár nagybácsi is.
15. Sean Penn: Út a vadonba
A színész-rendező 2007-es alkotása kétségtelenül mérföldkőnek számít a roadmovie műfajában. Jon Krakauer azonos című könyvének filmadaptációja egy rendkívüli és igaz történetet mesél el egy 24 éves fiúról, Christopher McCandlessről, aki egy szép napon 25.000 dollárt adományozott egy iskola alapba, majd összecsomagolta táskáját, elhagyta családját, barátait és világgá ment. ”Ami ezen az úton történik az ifjú utazóval, az számtalan ember számára vált örök szimbólummá” – olvasható az Oscar és Golden Globe-díjra jelölt alkotás leírásában.
