Bár most lesz bemutatód a Játékszínben, mégis azzal kezdek, hogy mi van a Liza, a rókatündér című filmmel, amiről közel egy éve nyilatkoztad nekünk, hogy már mindjárt készen van, mi meg azóta is várjuk?
Úgy volt, hogy november végre bemutatjuk, de most a február tűnik reálisnak. A film készen van. Ez inkább forgalmazói döntés volt, ami mögött marketingszempontok is állnak.
Ettől függetlenül láthattunk újdonságban, például A berni követ című tévéfilmben (kritikánk róla itt). Idén nyáron forgattál?
Most forgatok Tilla készülő filmjében, ami elvileg tavasszal kerül mozikba. Miután itt bemutattuk a Legyen a feleségem című darabot, hétfőn Horgas Ádám rendezésében kezdődik a Macbeth olvasópróbája.
Anyaszínházadban, a Magyar Színházban fog mindez már történni, ami igazgatóváltás előtt áll, de Gémes Antos azt nyilatkozta nekünk, hogy ezzel nincs is semmi baj, jó a hangulat. Szerinted is így van?
Ha jól tudom, akkor jön majd hozzánk Zalán János (az új igazgató - a szerk.) előadásokat nézni, beszélgetni. Ígérete szerint az idei bemutatókat megtartják, ez három darabot jelent. A hangulatot azért tudom kevésbé megítélni, mert az elmúlt hónapot inkább itt, a Játékszínben töltöttem. A Magyar Színházban is éppen főpróbahét zajlik, és amennyire én tudom, jól vagyunk. Mindenki a jelenre koncentrál. Ez egy nagyon jó társulat, ahol mindig, mindenki dolgozni akar, ettől igazán lendületes a társaság. Hülyeség lenne azt mondani, hogy nincs bennünk semmi félelem, mert nyilván van, de a társulatban szinte mindenki próbál pozitívan viszonyulni a helyzethez. Különben is, semmi értelme nem lenne rossz hangulatban ülni a színházban és félni. Majd félünk, ha baj lesz.
Hogyan jött, hogy kirándulj egyet a Játékszínbe, és szerepelj a Legyen a feleségem című bulvárkomédiában?
Bank Tamás hívott fel a színházból, és nagyon örültem neki, mert már játszottam itt kilenc évig Lajos (Balázsovits - a szerk.) igazgatása alatt, és nagyon szerettem. Kristófék (Németh - a szerk.) nagyon jó dolgokat hoznak itt létre, és jó volt visszajönni, mert ugyanaz a szeretetteljes hangulat van, mint régen. Nekem a Játékszín nagyon családias színház, mintha minden könnyedebben működne, lehet, hogy pont attól, hogy nincs teljesen állandó társulata.
Nyakatokon a bemutató, izgultok?
Nagyon. Nehéz egyensúlyban tartani az előadást, meg nem is az a tipikus vígjáték. Azt érezzük, hogy ezért rendesen meg kell dolgozni. Az anyag sem az a gatyaletolós humor, még pofozgatjuk...
Milyen Kapitány Ivánnal dolgozni, akinek ez az első színpadi rendezése?
Mi szüzek vagyunk. Nem dolgoztunk még együtt, tehát nem tudom, milyen filmrendezőként, de színházi rendezőként jó volt dolgozni vele. Érzi ezt a műfajt, ami nem meglepő, hiszen ő jelentős alakja filmvígjátékoknak. Olyan iskolát követ, amit nagyon birok, mert a színészből indul ki. Nem az a rendező, aki megmondja, hogy pontosan hogyan lépkedjek a színpadon, hanem az elején megbeszéltük, hogy mit szeretne, és utána csinálhatom, ahogy azt elképzelem. Kitalálhatom a figurát magamnak, ő megnézni, és aztán újra megbeszéljük, hogy mi az, amit megtartunk és mi az, amit nem.
Említetted, hogy ez a bemutatót a Macbeth követi, tehát a könnyedségből egyenesen a súlyos drámába csöppensz. Könnyebben bírsz el egy ilyen Terri Pringle-lel, mint egy Lady Macbeth-tel?
Nem hiszem, ráadásul Terri egy elég elemelt figura lett, de én imádok ilyen hülyeségeket csinálni. Karakterszerepeket valójában marha nehéz játszani, mégis csak most kezdek el örülni annak, hogy kiöregedtem a naiva szerepekből, és egy csomó nagyon izgalmas feladat várhat rám.
Úgy érted, hogy korral számodra szélesebb lett a repertoár?
Igen, pedig először meg voltam ijedve. De nagyon jól lehet ezekben a dolgokban működni, és szerencsém is van, mert a rendezők használnak. Tilla filmjében például anyukát játszom, nagyon érdekes az egész, ráadásul egy nagyon jó forgatókönyvvel. Annyira örültem, hogy elolvastam a könyvet és azt mondtam, ez igen, ezt akarom! Pedig ott azért egy pillanatra felmerült, hogy fiatal vagyok a szerepre, de Tilla mégis engem akart. Ez nagyon jól esik.
A kortalanság amúgy is jellemző rád szerintem, A berni követben, Kulka feleségeként nem volt kétséges, hogy egy párt alkottok, hiába volt az ötvenes években bevett dolog a nagy korkülönbség egy házasságban..
Pedig ezen én mindig annyit izgulok, de aztán elfogadom a rendező döntését, ha ő ezt látja, akkor megbízom benne. Tilla kaméleonságnak nevezte még a Csicska forgatásának idején, ami öt éve volt. Valahogy azt gondolom, ez az a kor, hogy elmegyek az Utas és holdvilág Ulpius Évájaként, de lehetek anyuka is akár. Olyan, mintha egy massza lennék, aztán ha valakinek van hozzá kedve, akkor gyúrogathat, mint egy gyurmát. A Játékszínben lehet bohóckodni, aztán meg megyünk vérdrámázni a Macbeth-be. Amúgy régen nagyon sokszor megkaptam, hogy a magánéletemben semmilyen vagyok, de lehet, hogy pont ezt a semmilyenséget tudom azzá formálni, amivé akarom. Vagy amivé kell.
A szakmától kaptad meg, hogy semmilyen vagy a magánéletben?
Igen, mert sokszor a büfében osztják a szerepeket, én meg inkább a sarokban álló-figyelős vagyok, és nem annyira pörgök ilyenkor. Én akkor pörgök, amikor dolgozni kell. Azért persze lépek, ha lépni kell, de nem hívom fel magamra a figyelmet, visszahúzódó vagyok.
Meg talán az lehet, hogy te sem az az igazi exhibicionista-típus vagy. Rába Roland mondta nemrég, hogy megőrül attól, hogy felismerik...
Igen, ez velem is így van, mert nem tudok mit kezdeni vele. De ez nem egyfajta hidegség, hiszen közben annyira idétlen vagyok, hogy zavaromban sokszor inkább csak röhögök. Emiatt inkább az van, hogy nem vesznek komolyan.
