Orvosi műszerek gyártásával foglalkoztál, amikor egy baráti felkérésnek eleget téve elvállaltad Eszenyi Enikő E-Tangójának produceri teendőit. Hogyan lett ebből végül pályamódosítás, amiből az Orlai Produkciós Iroda megszületett?
Nagy élvezetet jelentett ez a közös munka, mert egy számomra teljesen ismeretlen világgal kellett megismerkednem. Enikő mellett tanultam meg a színház működését, építettem ki a kapcsolatrendszert és ismerkedtem meg a média belső világával is, de egyáltalán nem gondoltam akkoriban azon, hogy valaha ez a munka tölti ki száz százalékban az életemet. Együttműködésünk során évek alatt négy színházi előadás, egy könyv, és egy lemez született. Nagyon tartalmas, izgalmas tanulóévek voltak.
Még mindig konzultálsz vele az előadásaitokról?
Nagyon sokáig dolgoztunk együtt, de amióta ő a Vígszínház igazgatója lett, nincsenek közös munkáink, hiszen az ő magánjellegű művészi fellépései lecsökkentek. A mai napig kapcsolatban vagyunk, ha tudjuk, megnézzük egymás produkcióit, de azóta nem hoztunk létre új közös előadást.
A művészetpártolás mellett gyakorlod még az eredeti szakmádat is?
2011 óta csak a színház van. A magánéletem gyakorlatilag megszűnt, hiszen az iroda és a lakásom egy házban van. A munkám nagy része azért a napi normál rutinhoz kötődik, bár az esték betáblázottak, hiszen a színészekkel, művészekkel egy munkamegbeszélés is este 10-11-kor kezdődik, ami érthető, a művészek napi ritmusa miatt. Nekem ehhez azért néha kicsit nehéz alkalmazkodni, hiszen a két magyar vizslám gondoskodik róla, hogy minden nap hatkor keljünk.
Azt hallottam, hogy nem szeretsz belefolyni a művészeti dolgokba...
Nem nem szeretek, hanem ez nálam alapelv. Amikor kiválasztom az alkotó társaimat, onnantól kezdve a bizalmamat beléjük helyeztem, se jogom, se erkölcsi lehetőségem nincs arra, (legalábbis az én olvasatomban), hogy beleszóljak a munkájukba. Elmegyek a próbákra, ha valamire szükség van segítek, igyekszem a biztos hátteret garantálni. A főpróbahéten már igyekszem naponta résztvenni, mert úgy érzem, azon már jelen kell lennie a gazdának. De amúgy egyáltalán nem szólok bele a művészeti munkába. Egyrészt nincs meg a képesítésem, én egy közgazdász vagyok, nem művész ember, másrészt nem tartom tisztességesnek azokkal szemben, akikkel megállapodtam. Bennük bízom, hiszen azért kapták meg a feladatot. Ha nem vagyok megelégedve, akkor legközelebb legfeljebb nem dolgozom velük. Nekem ez így természetes, lehet, ez az üzleti életből jött modell vagy felfogás.
Mi alapján választasz műveket?
Minket az olyan társadalmat is érintő problémákkal foglalkozó darabok érdekelnek, amelyekre egy-egy adott előadás igyekszik választ adni, és a nézők magukkal tudják vinni a gondolatokat, megoldásokat, érzelmi töltést a hétköznapjaikba. Ez az egyik oldal. A másik, hogy szeretek olyan témákat napirendre tűzni, amit a társadalom általában a szőnyeg alá söpör. Nekünk elég jellegzetesen két arculatunk van: van a minőségi szórakoztató színházi tevékenység, másrészt az alternatívba hajló szűkebb piaci réteget megszólító előadásaink. Ezeknél fontosnak tartom, hogy akár társadalmi tabu témákról beszéljünk. Ebben az évadban játsszuk a pedofíliával foglalkozó Blackbirdöt – amely Kováts Adél első színházi rendezése-, vagy a korábban bemutatott Kisded játékokat, ami a fiatalok közti erőszakról szól. Most a közeljövőben fog születni egy a családon belüli erőszak kérdésével foglalkozó produkció, Bozsik Yvette rendezésében.
Akkor nem is elsődleges szempont, hogy a darab széles körben ismert legyen?
Állami támogatás nélkül hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számít, hogy egy előadás sikeres lesz-e, vagy hogy a befektetett tőke mennyi idő alatt térül meg, de soha nem helyezek siker szempontot művészi munka elé. Sok esetben színészek, rendezők keresnek meg kész tervekkel, ha tetszik, akkor elfogadom. Ha viszont olyan jön ami sikerrel kecsegtet, de nem illik a koncepciónkba, akkor arra nemet mondok, még akkor is, ha közönségsiker lehetne. Zöldi Gergő a közvetlen munkatársam, aki dramaturg, fordító, jó ízlésű ember, sokat segít nekem darabokat találni is.
Tanítasz is?
Szoktak hívni Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára, a Werk Akadémiára, sőt mostanában a a Színművészetire is.
Miért csak színház, miért nem film?
Engem a színház izgat igazán, nekem fontos az állandó kistotál. Azt szeretem látni, ami engem leköt, ami egyáltalán nem biztos, hogy a két főszereplőnek a játéka, simán lehet, hogy egy epizodistáé. Nekem ez így kerek. Szeretem azt a tényt, hogy a színpad a pillanat művészete, soha semmi nem ugyanolyan, a film ezzel szemben mindig beállított.
Az Orlai Produkció előadásainak nagy része egy ideje már beköltözött a Belvárosi Színházba. Mondhatjuk, hogy a kőszínházasodás útjára léptetek?
Mi továbbra is egy Produkciós Iroda vagyunk, nem kötődünk épülethez, társulatunk sincs. Működésünk során egy idő után kiderült, hogy ahhoz, hogy rentábilisan lehessen működtetni egy ilyen produkciós szervezetet, - jelenleg több mint 25 repertoár előadásunk van - jó ha van egy állandó játszóhely, ami megfelel a produkciók elvárásainak. Eleinte még elégséges volt a kőszínházakkal az együttműködés, de 2010-ben jött el az az idő, hogy szükség lett egy állandó játszóhelyre, ahol nem kell a színház többi repertoár előadásához igazodnunk, hanem saját magunk tudjuk a repertoárt alakítani. Emellett természetesen igyekszünk fenntartani rugalmasságunkat, és továbbra is törekszünk kőszínházi együttműködésekre így jött létre a Blackbird a Szkénében, vagy most a közeljövőben a Kalauz Jutka az Átrium Filmszínházban. Vannak egyéb együttműködő partnereink, de az újonnan születő prózai repertoárunkat leginkább a Belvárosi Színházban játsszuk.
Külföldre is jártok?
Lendvára, Pozsonyba, Aradra, Sepsiszentgyörgybe a magyarok lakta településekre meg szokták hívni nagy örömünkre előadásainkat, de többször jártunk különböző produkciókkal fesztiválokon, leginkább a Fédra Fitness-szel kb. nyolc fesztiválon vettünk részt. A nemzetközi fesztiválok a kísérletező, művészszínházi produkciókra nyitottabbak, így ezeken inkább az alternatív vonal talál helyet.
Ott vagy a produkciók mögött, mégse tolod magad...
Ez nekem így természetes, mondhatom zsigerből jön. Azt hiszem, hogy rólunk, a Produkciós Irodáról a produkcióink mutatják a legjobb képet a közönség felé. Tehát a közönségnek a produkció kell, hogy megjelenjen, a produkciónak kell előtérben lennie. Természetesen fontos magának az Irodának a brand imidzse is, de azt is csak az előadásokkal lehet megteremteni.. Ennek természetesen az is része, hogy van egy menedzsment, aki segít a produkciók létrejöttében. Ha kíváncsiak ránk, örömmel állunk rendelkezésre, de a közönségnek az Orlai Produkcióról az előadás kell, hogy az eszébe jusson.
Hogyan tudsz politikailag teljesen független maradni?
Nem függök semmilyen állami intézménytől, ez önmagában távolságtartást jelent. És bár az aktuálpoliktikától ugyan távol tartom magam, de a kérdésfelvetéseink, témaválasztásaink mindig közéleti témához kapcsolódnak. Az aktív politizálás nem az én dolgom, viszont az, hogy mivel foglalkozik egy-egy produkció, az egy állásfoglalás.
Nem piszkálnak?
Piszkálódásban még nem volt részem, igyekszem korrektül végezni a munkámat.