Tíz évvel ezelőtt az Erkel színház legfelső lépcsősorán kucorogva néztem végig a Mojszejev táncegyüttes budapesti fellépését, és tulajdonképpen azóta bennem volt, hogy én őket még egyszer az életben látni szeretném. Ez most hétvégén sikerült is, bár sajnos a vágyott katarzis elmaradt.
Nézegessen mulatozó oroszokat! (youtube/Dance Channel TV)
A férfi, akit Flatley csodált
Az 1906-ban született Igor Mojszejevet méltán emlegetik a legnagyobb 20. századi tánckoreográfusnak – ötlete, miszerint a néptánc elemeit a balettel elegyítse, új korszakot indított el a táncművészetben. A kijevi születésű, de életének első 8 évét Párizsban töltő fiú korán elhatározta, táncossá válik, és 1924-ben a Bolsojban tett vizsgát, és ott is táncolt 1939-ig. 1930 és '54 között eltelt majd' negyed évszázadban megannyi híres darabot rendezett, és nem csak a közönség, de a rendszer kedvencévé is vált. A harmincas évek elejétől ő rendezte az akrobatikus parádékat a Vörös Téren, és természetesen megannyi kitüntetés boldog tulajdonosa lett, köztük a Szocialista Munka Hőséé és a Lenin-díjé. De persze nem ezért szeretjük.
Éppen 75 éve, 1937-ben gründolta tánckarát, az Orosz Állami Akadémiai Népi Táncegyüttest, amit azóta is mindenki csak Mojszejev-együttesnek nevez. Az általa elképzelt és színpadra vitt teátrális produkciók olyan különleges tudású és technikájú táncosokat igényelt, akik kinevelését ekkortól ő felügyelte és irányította - a rá jellemző oroszos vasszigorral. Michael Flatley világhírű produkciója, a Riverdance több Mojszejev-táncost és jelenetet is átvett a mestertől.
Hétvégi parádé
Szóval volt mit várni a hétvégén. A kétfelvonásos táncelőadás a hodályszerű Arénában némileg sajnos elveszett, úgy gondolom, jót fog tenni a produkciónak a vidéki helyszínek barátságosabb hangulata. (A légkondiról nem is beszélve, amely sikeresen úgy tolta ránk a jeges levegőt egész előadás alatt, hogy azóta gyógyszereken élek.)
Egy-egy jubileumi előadás, pláne egy tisztelgés a Mester előtt vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul sülhet el. Az orosz kettősséget jelzi, hogy a hétvégi előadásra mindkét vélemény ráhúzható: egy lendületes és látványos első felvonást egy olyan második követett, amely hangulatában és lendületében leginkább egy 1993-as Kaffkás szalagavatóra hasonlított. Erre ráerősített, hogy a színpad két oldalán álló projektorok képminőségét csak néha sikerült jól belőni, és a rossz színtónusok kellőképpen lehangolták az arra is nézelődőket.
Pedig a táncosok elképesztőek
Aki látott már Mojszejev-előadást, biztos emlékszik egy-egy jelenetére. Nekem anno a "guruló" táncosok, vagyis a grúz tánccsokor lendülete fogott meg, és persze ez itt is működött. Az első felvonás jelenetei között nem volt egy sem, amely ne kötötte volna le az amúgy igencsak tapsirigy közönséget. Elképesztő látni, ahogy közel hatvan táncos hiba nélkül, teljesen egy ütemben mozog a színpadon - sehol egy hiba, sehol egy apró megbicsaklás. Akinek picit is bejön ez a stílus, egészen biztos, hogy az előadás első ötven percében a mennyekben lehet, míg akit a nemzetközi népzenei áttekintés érdekel, annak a szirtakitól az argentin tangón át a bolgár népzenéig megannyi táj és életérzés lesz majd kedvére.
Az egész előadás alatt azon járt a fejem, hogy ha ezt az egészet egy picit populárisabbá tennék, és a nagyközönség által is értelmezhető történetbe ágyaznák anélkül, hogy a nézőnek ismernie kellene az egyes népek és tájak történelmét, mennyivel élvezhetőbbé válna ez az egész. Az, amit Flatley megvalósított a Riverdance-szel, erősebb színpadképpel és netán látványtechnikai elemekkel az orosz színtéren is megvalósítható lenne. És nem valószínű, hogy az a Mojszejev-csapat és a Mojszejev-mítosz hátrányára válna.
Egy biztos: a jubileumi előadáson a tanítványnak sajnos nem sikerült túlszárnyalnia mesterét.
A jubileumi turné további Magyarországi állomásai:
2012. március 16. (péntek), 19:00 – Pécs, Lauber Dezső Városi Sportcsarnok
2012. március 19. (hétfő) – Veszprém, Veszprém Aréna
2012. március 20. (kedd), 19:00 – Szeged, Városi Sportcsarnok
2012. március 21. (szerda), 19: 00 – Debrecen, Főnix Csarnok
2012. március 23. (péntek) 19.00 – Miskolc, Városi Sportcsarnok
Aki pedig további kulturális kalandokra vágyik...
Annak ajánljuk a Budapesti Tavaszi Fesztivál különleges színházi előadásait.
A debreceni Csokonai Színház, a Kodály Filharmonikusok közreműködésével és Kocsár Balázs vezényletével, március 21-én (szerdán) este a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban mutatja be A halott város című operát. A 20. századi filmzene kétszeres Oscar-díjas komponistája, az úgynevezett hollywoodi hangzás egyik kidolgozója, Erich Wolfgang Korngold főműve igazi kuriózum. Az előadás érdekessége, hogy a zenekar a színpadon foglal helyet, az énekeseket pedig néma színészek „kettőzik le”, így nemcsak a zene, de a zenészek is a produkció főszereplőivé válnak.
Camille Boitel és a Compagnie L’immédiat Itt és most című előadása a Nemzeti Színház Nagyszínpadán szerepel március 20-án és 21-én (kedden és szerdán) este. A fizikai színház és a kortárs cirkusz burleszkszerű egyvelege fifikás szerkezetei és lélegzetelállító akrobata-akciói sorával egyaránt várja a felnőtt és a nyolc év feletti gyerek nézőket. Kedden este, a produkció után az érdeklődők közönségtalálkozón is részt vehetnek, ahol az alkotókkal és közreműködőkkel találkozhatnak, beszélgethetnek a színház nézőtéri büféjében.
