Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Vannak azok a filmek, amikről mindenki beszél, de senki sem látja őket, legalábbis moziban biztos nem. Hiába pontozza fel őket az IMDB, hiába a külföldi fesztiválgyőzelmek, valamiért elkerülték a magyar forgalmazók figyelmét. Bemutatunk közülük néhányat, hátha önök is kedvet kapnak hozzájuk - és esetleg még a forgalmazók is.
Nem egyszerű megválasztani, mit töltsünk le, ha nem az aktuális hollywooodi sikerfilmekre vágyunk. Ha nyomon követjük az IMDB legnagyobb pontszámot elért művészfilmjeit vagy újdonságait, könnyen belefuthatunk egy-egy olyan címbe, amit akkor látunk először. Szerte a világon hype-olt filmek néha teljesen elkerülik a hazai mozikat. Ha azonban eléggé naprakészek vagyunk, és a sávszélességünk is vetekszik az az amerikai autópályákéval, akkor nincs nagy gond: torrentről megszerezhető az is, ami a moziműsorból kimaradt. Ha pedig a seederek is úgy akarják, negyedórán belül indulhat is a házimozi. Íme, egy szubjektív ajánló a torrent-felhozatalból: a legjobb három a mi olvasatunkban.
3. Les bien-aimés (Beloved)
Cristophe Honoré romantikus drámája egy anya és lánya szempontjából mutat be szerelmeket, és egyelőre rejtély, hogy a hazai forgalmazók részéről csak kései eszmélésről vagy a teljes feledésről van szó, mivel bronzérmesünk a legfrissebb a felsoroltak közül. A Beloved egyébként kitüntetett posztot töltött be a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon, ugyanis ezzel zárták az eseményt.
Érdemes egy pillantást vetni a trailerre is, mert feltűnik benne Louis Garrel is, akinek látványa a tél közeledtével különösen melengető lehet a női nézők számára. Persze azért a külső ne vonja el a figyelmet az alakításról, mert az sem huszadrangú, ahogy az se mellékes, hogy az anya szerepében Catherine Deneuve-t láthatjuk. Az pedig szintén jelzésértékű, ha egy fiatal rendező filmjében egy nagynevű, ismert rendező vállal epizódszerepet: itt Milos Forman jelzi, hogy Honoré munkásságára érdemes odafigyelni.
2. Castillos de cartón ( 3some)
Salvador García Ruiz filmje még két év leforgása alatt sem jutott el a magyar mozikig, hírverésről meg kár is beszélni, csak szájról szájra járt a híre, mint a népmesék. Ha ön sem érti, miért, az nem csoda, spanyol rendezések még nem sűrűn okoztak csalódást. Példaként – Pedro Almodóvar nagy visszhangú filmjei mellett – elég felhozni az általában nagy sikerű spanyol filmhetek szinte mindig teltházas vetítéseit.
A Kartonvárat nem csak származásáért érdemes tesztelni. A némileg elvontra sikerült dráma egy művész közegben kibontakozó bizarr szerelmi háromszög történetét dolgozza fel, ami egyenesen vonzza megosztó kommenteket. Ami pedig megosztó, az olyan rossz nem lehet.
1. Enter the Void
A 2009-es Enter the Void múltja szintén Cannes-ig vezethető vissza. Gaspar Noé furcsa fantasy és dráma kombója az év büszke Arany Pálma jelöltje volt. Híre ennél sokkal tovább nem jutott hazánkban, pedig ez az alkotás is megér egy misét. Ez azért nem maradt teljesen láthatatlan itthon, szerencsére a magyarhangya közösségi filmforgalmazó mozgalom jóvoltából párszor vászonra is vetítették, de túlzásba cseppet sem vitték.
Aki jókor járt, jó helyen – például az Odeon Lloyd mozi környékén –, az lecsaphatott a ritka alkalmak egyikére. Akik lemaradtak, azok sem jártak nagyon pórul, mert vagy megvárja, hogy a hangyások valamikor még elő-előveszik majd, vagy letöltött formában nézi meg, ami szintén nem kispályás élmény. Egy testvérpár különös, mi több, földöntúli kapcsolatába láthatunk bele, ahol egy meggyilkolt drogos fiú szelleme őrzi a nővérét. A film érdekessége a szubjektív kamerahasználat, ahol mindent a szellemként jelen lévő fiú szemén keresztül láthatunk. Az érdekességfaktor mellett azonban előre szólunk, a 161 perces film igénybe vesz bárkit, főleg hogy a kis piros karikás 18-as jelzés sem véletlen tévedés vagy enyhe túlzás. De persze Gaspar Noé ismeretében ezen senki nem lepődik meg, utoljára a 2002-es Visszafordíthatatlan című filmje volt akkora gyomros, hogy a fal adta a másikat.
Letölteni nem okvetlenül illegális
Az internetről szerzett filmeknek vannak hátulütői is. Az nagy információáradatban bőven akad kritikán aluli minőségű – jellemzően ilyenek a moziban titokban, remegő kézzel felvett, kamerás kalózverziók –, nem is beszélve a megannyi hibás, helyesírási hibáktól hemzsegő, félrefordított, vagy elcsúszó feliratról, amelyek miatt az ilyen filmek élvezeti értéke sokszor a nullához konvergál. Akit nem vonz a beszerzés tisztességtelen útja, az persze korrekt összegért korrekt szolgáltatásokhoz is juthat: a választás mindenkinek a saját lelkiismeretére és büntetőjogi felelősségére van bízva.
