örökbefogadás gyerek

Ha nem cigány ember fogad örökbe egy cigány kisgyermeket, számíthat az érdeklődő vagy értetlen tekintetekre. „Ha megkérdezik, olasz-e az apuka, lehet azt válaszolni, hogy nem tudom, nem ismerem. 

– mesélte Gubcsi Judit, A Nap és a Hold gyermekei címet viselő, a cigány gyerekek örökbefogadásának témájával foglalkozó kötet egyik szerzője a könyv bemutatóján. A két helyzeten nevethetünk, sopánkodhatunk egyaránt, ez azonban nem változtat azon, hogy a cigány kisgyermeket nevelő családoknak fel kell az ilyesmikre is készülniük.

A gyereket kíméljük meg a későbbi traumától

A Nap és a Hold gyermekei ugyanakkor nem azért született, hogy figyelmeztesse a leendő örökbefogadókat arra: növesszenek vastag bőrt. Judit a RomAdopt, a cigány gyermekeket örökbe fogadó szülők klubjának alapítójaként Mártonffy Zsuzsával, az örökbe.hu alapítójával közösen egy olyan kötetet akart írni, amely minden kérdésére választ ad azoknak a szülőknek, akik cigány gyermek örökbefogadása előtt állnak, vagy már velük is él gyermekük.

„Örökbefogadásnál elhúzzák a mézesmadzagot a szülők orra előtt azzal kapcsolatosan, hogy válogathatnak, a fő szempont valójában ugyanakkor az, hogy vállalnak-e roma gyereket. 

Virágnyelven: működik a válogatás, a szülők kijelentik, hogy akarnak-e cigány gyerekeket, bár van, aki feltételként támasztja, hogy ne látszódjon a származása. Ez nem elég, teljes elfogadás kell.

Olyan környezetben nem lehet élni, ahol nyáron méricskélik a gyereket, hogy vajon jobban lebarnul-e, mint a többiek”

– mondta el Judit a bemutatón. Mártonffy Zsuzsa hozzátette: sok a pozitív értelemben tanácstalan szülő is, akik nem tudják, nem cigányként hogyan neveljenek cigány kisgyermeket. Titok nincs, csak két fontos szempont: sem azt, hogy örökbe fogadták, sem azt, hogy származása cigány, nem érdemes titkolni előle. Hatalmas traumától kímélhető meg ugyanis az a gyermek, akinek nem felnőttként, véletlenszerűen kell majd a fentiek egyikével sem szembesülnie, és így elfogadnia azt, hogy amit származásáról hitt, az másként van a valóságban.

Örökbefogadás az érintett szülő szemével

Örökbe fogadó szülői oldalon érintett a kérdésben Ábrahám Gabriella, a Budapesti Operettszínház művésze, akinek 14 hónapos kisfia cigány származású. Gabi azt mondja, a cigányság kérdése az örökbefogadási folyamatban nagyon hamar előkerül, mivel a folyamat elején ki kell tölteni már egy azzal kapcsolatos papírt, hogy a leendő szülők miben elfogadók és miben nem.

„Ez vonatkozik egészségi állapotra, korra, nemre és származásra is. Ezt a papírcsomagot már az első alkalommal megkaptuk, aztán hazavittük, ott kell kitölteni reggelizgetés, vacsorázgatás közben. Tényleg mérlegelni kell, hogy oké, végtaghiány, elfogadjuk vagy nem? Sok pluszinformációt is kértünk, de végig kellett mennünk a paksamétán ételérzékenységtől kezdve Down-szindrómán és szívrendellenességen át az alkoholbeteg szülőktől született gyerekig. Mindenre mondhatsz kategorikusan nemet, igen, vagy kérhetsz további tájékoztatást” – avatta be a Díványt a döntés nulladik pillanatába Gabi. Ő azonnal elfogadó volt, férjének ez hosszabb útnak bizonyult, de végül ő is eljutott addig, hogy elfogadóvá váljon.

„Azt gondolom, én azért álltam rögtön készen erre, mert én is tapasztaltam a zöld szemem és a szőke hajam ellenére, hogy az emberre mondhatják azt, hogy zsidó. Nagyon korán megtanultam, hogy nagyon fontos védekezni tudni, az identitásodat kezelni. Tudni kell azt mondani, ha bántás ér téged, hogy igen, tudom, és? Talán ezért éreztem azt, hogy mivel én már találkoztam a jelenséggel, a leendő gyermekünknek tudok majd segíteni abban, hogy felkészüljön” – mondta.

Gabi és férje egy éven át vártak gyermekre úgy, hogy még kikötéseik voltak a származást illetően, majd ezt sutba dobva újabb egy év telt el addig, míg kisfiuk megérkezett.

– kommentálta a színésznő.

Az első perctől téma a származás is

Kisfia nemrég múlt még csak egyéves, de már most a mindennapok része az, hogy a külvilág nehezen érti, hogyan került a szőke, zöld szemű, világos bőrű anya mellé egy sokkal sötétebb hajú gyermek. „Ha a férjem ott van, szokták mondani, mennyire hasonlít rá. Vannak egészen átgondolatlan mondatok: hű, ilyen szőke anyukának milyen sötét színű hajú gyereke van, apuka nagyon akarhatta! Mosolygok, és tolom tovább a gyereket a babakocsiban” – idézett fel egy helyzetet Gabi, aki szerint az ember azt is megválogatja, milyen helyzetekben kezd el valakit beavatni abba, hogy miért is alakulhatott ez így, és mikor felesleges ez. Bevásárlás közben, a pénztárossal például nem feltétlenül fogja megvitatni a dolgot – de ha egy anyukával kerül szóba a játszótér homokozója mellett, lehet, hogy igen, mert vele találkozhat ott máskor is.

Kisfiának már most is beszél az örökbefogadásról és cigány származásáról: ezek a szavak elhangzanak otthonukban, csecsemőkora óta hallgatnak cigányzenét is. Saját zsidóságán keresztül tapasztalta meg, hogy a származást nem lehet elvenni valakitől: mélyebb barátságaiban és kapcsolataiban is igyekezett hamar szóba hozni a témát, hogy lássa, ki az, akinél ez probléma lehet, mert vele nem mélyítette tovább kapcsolatait. Úgy véli ugyanakkor, nemcsak azért kell az örökbefogadás témájáról már korán beszélni, hogy a gyermeket felkészítse, hanem maga miatt is.

„Ne úgy mondjam ki, hogy sajnos nem az én pocakomból született. 

Én magam is felkészülök, hogy mosolyogva tudjam kimondani: igen, ez így volt, de ez a mi történetünk” – fogalmaz.

Amikor arról kérdezem, találkozik-e olyan véleményekkel, melyek heroizálják, piedesztálra emelik azért, mert cigány kisgyermeket fogadott örökbe, Gabi bólogat.

„Sokszor elhangzik, hogy fantasztikusak vagytok. Erre csak azt reagálom, dehogyis, csak gyereket szeretünk volna” – mondja.

Így találkozott vér szerinti családjával az örökbe fogadott Péter

Váczi Jezsó Pétert a nyolcvanas években fogadta örökbe, másfél éves kora körül édesapja és édesanyja: akkoriban nem volt általános az, hogy az örökbefogadás tényéről nyíltan beszéljen a gyerekkel a szülő, Péter emlékei szerint ez inkább megbélyegző dolog volt. Azt tudta, hogy nem ők a vér szerinti szülei, de ez tabu volt a mindennapokban, egészen felnőttkoráig.

„A hetedik kerületben nőttem fel, helyszínen voltam ahhoz, hogy találkozzak cigányokkal, volt zenész cigány példaképem, de nem beszéltünk soha erről.

Más időszak volt, nem szocializálódtak abban, hogy beszéljenek rólam, nekem később kellett a cigányságomat felfejtenem” – mondta el Péter a Díványnak.

19 éves korára olyannyira feszítette a lázadás, hogy eljött otthonról.

„Próbáltam megtalálni magamat, nem a legfényesebb módon. Ennek része volt az is, hogy rosszfiú vagyok. 2012 körül ráébredtem, hogy a világból többet is szeretnék érteni, akkor kezdődött a keresés, hogy hogy tudjam magam helyretenni. Sok segítséget kaptam barátoktól, egy alapítványtól, elkezdtem dolgozni magamon. Eldöntöttem, hogy vagy le akarom zárni a múltam, hogy ne befolyásolja negatívan az életemet, vagy kinyitom az ajtót, történjen valami. Ekkor talált meg engem a vér szerinti testvérem Facebook-hirdetése, amelyben engem keresett” – mesélt.

Elindult a kommunikáció vér szerinti családjával – ahogy ő nevezi, a vérvonallal –, de 2017-ben közben elvesztette örökbe fogadó édesapját. Voltak nehézségeik ugyan Péter felnőtt életében, de az utolsó évben sikerült mindent megoldani: született egy testvére is örökbe fogadó családjában, vele és édesanyjával máig szoros a kapcsolata.

A vérvonallal is elindult egy szoros kapcsolódás, de annyira különböző módon szocializálódtak, hogy ezt nem tudták áthidalni. „Volt olyan, hogy közel voltunk, sokat beszélgettünk, de azután, hogy az engem kereső vér szerinti testvérem 2019-ben autóbalesetben elhunyt, a kapcsolat megszakadt. Most ott tart, hogy lezártam a kapcsolatot velük, többet nem tudok tenni, bántani nem akarom őket, és azt sem, hogy ők engem bántsanak. A vér szerinti anyámban sok fájdalom van, amit nem hagyott megnyugodni. Az ő élete, sorsa nagyon nehéz. Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy ebben talán tudok segíteni szeretettel, de van, amikor ez nem működik.

Nekem erőt adott, hogy hét évem volt velük együtt” – mesélte el vér szerinti családjának megtalálásáról Péter, aki szerint fontos, hogy azok az örökbe fogadott gyerekek, akikben kíváncsiság van erre, megkeressék családjukat.

„Ha van valakiben ilyen késztetés, akkor engedjen el minden elvárást. Addig dolgozzon magán, amíg úgy tud odamenni, kapcsolódni a múltjához, hogy ő már megbocsátott mindent mindenkinek. Akkor tudja ez felemelni, mert különben lehúzhatja, hiszen nem a legszebb körülményeket találja ilyenkor az ember általában. Először békét kell találni, és meglátni, mit vár ettől a helyzettől, hogy pusztán a kapcsolódásért menjen oda” – osztotta meg tapasztalatait Péter.