Közelednek az ünnepek. Kezdődik a készülődés, a karácsonyra való hangolódás, ezzel együtt pedig időszakosan átalakulnak a megszokott hétköznapok is. Amennyire várjuk mindannyian a közös időtöltéseket, annyira nagy meglepetéssel érhet minket, ha a kisgyerekünk minderre mégsem reagál a számításaink szerinti önfeledt vidámsággal. Az apró napirendi eltérések könnyen okozhatnak változásokat a kisgyerekek megszokott viselkedésében, erre pedig szülőként jobb lehet felkészülnünk. Nekik még nincs kellő időérzékünk és ismeretük a világról, így a kiszámítható, napi rutin segít biztonságérzetük megteremtésében. Ha ez felborul, az ő kiegyensúlyozott lelkiviláguk is instabilabbá válhat.
Ez nem jelenti, hogy tartózkodnunk kellene az ünnepek adta újdonságoktól, hiszen a gyerekek is képesek az alkalmazkodásra, a mi megfelelő támogatásunk és türelmünk azonban lényeges szerepet játszhat a kérdésben. Az esetlegesen felmerülő viselkedésváltozások mögött fontos, hogy meglássuk és felismerjük az érzelmi hátteret, és úgy reagáljunk a történésekre, hogy azzal minél nagyobb érzelmi biztonságot teremtsünk a gyerek számára. A viselkedés ugyanis csak a felszín, amelyet mélyen mindig valamilyen érzelem irányít.
A viselkedés csupán a jéghegy csúcsa
A kisgyerekek hisztis vagy agresszív megnyilvánulásai igencsak ingerelni tudnak minket. Sokszor érkeznek hevesen, váratlanul és irányíthatatlanul, ami bennünk is bizonytalanságot, irritáltságot és olykor dühöt kelthet. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a gyerekek az első néhány évük során még nem képesek kellően irányítani érzelmi megnyilvánulásaikat. A viselkedésük nem meggondolt, nem realizált, hanem erős érzelmek által kiváltott, s nekünk éppen ezért ezekre az érzelmekre érdemes reagálnunk.
Melissa Hood, Real parenting for real kids című könyvében mindezt a jéghegymetaforával szemlélteti: a csúcsa, ami a vízszint felett van, látványos ugyan, de korántsem mutatja a teljes valóságot, az a viselkedés; a hegy jóval nagyobb része azonban a víz alatt bújik meg, s szinte láthatatlan. Ez utóbbi szimbolizálja a viselkedést kiváltó érzelmeket. A gyerekek egy váratlanul megváltozott helyzet következtében érezhetnek bizonytalanságot, bizalmatlanságot, félelmet, csalódást, dühöt és tehetetlenséget, hiszen többnyire nincs beleszólásuk a történésekbe.
Az ilyen jellegű negatív érzelmektől pedig szeretnének mihamarabb megszabadulni, amire a legkézenfekvőbb megoldás számukra valamilyen intenzív viselkedésminta: sírás, kiabálás, csapkodás, rohangálás, esetleg felerősödő ellenkezés a szülőkkel szemben. A viselkedésük tulajdonképpen segélykérő. Ha pedig erre válaszul tőlünk elutasítást kapnak az együttérzés legkisebb jele nélkül, akkor belső feszültségük és nem kívánt viselkedésük is csak tovább fokozódik majd.
Az érzelmi biztonság megteremtése
A kisgyerekek számára fontos a kiszámítható napirend, de az általunk nyújtott érzelmi biztonság még fontosabb. Mi segíthetünk nekik felkészülni a számukra váratlanra, megfogalmazni a kialakuló negatív érzéseiket, valamint elfogadni és megfelelő módot találni azok kifejezésére. Amikor mindössze a hisztérikus viselkedésükre reagálunk, olyan, mintha a tüneteket kezelnénk, amik mindaddig vissza fognak térni, amíg nem oldódik meg a fő probléma, ami az érzelmeknél keresendő. Amikor viszont ezeket az érzelmeket vesszük nagyító alá, tisztázzuk kialakulásuk okát, és azok oldására törekszünk, akkor a gyerekünk is könnyebben lendül át rajtuk. Általunk érzi magát meghallva és megértve, hiszen minél kisebb, annál kevésbé tudja önmagában tisztázni, hogy miért is érez úgy, ahogy. Ebben mi kell, hogy a segítségükre legyünk, az alkalmazkodóképességük fejlődése az általunk biztosított érzelmi háttéren is múlik.
Beszélgessünk és meséljünk nekik sokat az ünnepi időszakról, szokásokról, várható történésekről, hogy minél inkább felkészülhessenek, s önfeledten élvezhessék az együtt töltött időt. Talán nem fognak mindent érteni, valósághűen elképzelni, de mégis megadja nekik az esélyt arra, hogy a kellő időben alkalmazkodni tudjanak. A bizonytalanságból fakadó viselkedésváltozás persze ennek ellenére is előfordulhat, hiszen a látogatásokból, a járványügyi előírásokból, a kitolódó alvásidőből, az ünnepi fénytengerekből és süteményhegyekből fakadó ingerek nagy hatással lesznek a gyerekekre, különösen a 2–5 éves korosztályra.
A legfontosabb azonban ebben az esetben is, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az érzéseikre, mint a viselkedésükre, hiszen a góc ott keresendő. Lássuk meg és legyünk megértőek a bizonytalanságukkal, tehetetlenségükkel és önérvényesítési vágyukkal szemben legalább annyira, mint az ünnepi izgalmukkal. Az érzelmi biztonság fogja megalapozni a gyerekek alkalmazkodóképességét, lelki kiegyensúlyozottságát, és ezek által a család meghitt karácsonyi ünneplését is.
