Kisgyerekek a trónon: vérfertőző házasságok, kicsapongások és kegyetlenkedések

Közben olyan döntéshelyzetekbe, politikai játszmákba keveredtek, amiket még egy felnőttnek sem kívánunk, nemhogy a világ dolgaiban még járatlan, érzelmileg könnyen befolyásolható gyereknek. Nem is mindegyikük bírta a nyomást: volt, aki megőrült, másokat túl hamar megöltek, megint mások pedig belemerevedtek a kegyetlenségbe, amit fiatal koruktól rájuk kényszerítettek. No és még nem beszéltünk XIII. Ptolemaioszról, akinek tizenegy évesen nemcsak a trónra kellett ülnie, de el kellett vennie feleségül a saját nővérét is. 

A legbizarrabb család

A Kr. e. 61-ben született fiúcska apja korai halálát követően tízévesen ott maradt az ókori egyiptomi trón várományosaként, és mire felocsúdott a gyászból, már meg is koronázták. Persze nem bízták csupán rá a kormányzást, akkor 18 éves nővére, VII. Kleopátra egyfajta társuralkodóként ült mellette a trónon. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, a törvények szerint össze kellett házasodniuk. A bizarr frigyet követően Ptolemaioszt körbevették a hatalomra éhes tanácsadók, a tanárai és a gyámja, Pompeius. Ármánykodásuknak köszönhetően Kleopátrának nagyon sürgősen kellett távoznia Egyiptomból, hogy aztán végtelenül dühösen, szépsége és ravaszsága teljes pompájában térjen vissza Szíriából egy hadsereggel – a saját testvére ellen. Ebben a helyzetben érkezett meg Caesar, akit Kleopátra még azelőtt elcsábított, hogy az szót válthatott volna a tényleges uralkodóval, a még mindig csak 15 éves Ptolemaiosszal. Ezután mindenki megpróbálta megölni ellenfeleit, harcok törtek ki, Caesar elfogta Ptolemaioszt, aki utóbb kiszabadult, megpróbálta átvenni a hatalmat, de végül még az életét sem menthette meg, nemhogy az országot. Caesar megsebesítette, majd a menekülő ifjú belefulladt a Nílusba. A trónra ezt követően öccse került, aki szintén feleségül vette Kleopátrát.

Aki ellenszegült, annak levágatta a füleit, de közben a világ csodájának nevezték

III. Ottó hároméves korában, apja halála után vehette fel a német királyi címet. 994-ben, 14 éves korában már nagykorúnak ismerték el, így elkezdhette tényleges uralkodását. Rómába vonult, ahol legyőzte ugyan ellenfelét, ifjabb Crescentiust, de nem ölte meg. Ez nagy hibának bizonyult, Crescentius ugyanis fellázadt ellene és az általa kinevezett, őt császárrá koronázó pápa ellen. Ottó itt már példát statuált, és az egyházfőt, akit az ő választottja helyett emeltek pápává, megcsonkíttatta: fülét, orrát, nyelvét levágatta és még meg is vakíttatta, Crescentiust pedig kivégeztette.

Mindezek ellenére Ottót kifejezetten kedvelték, sőt a világ egyik csodájaként tekintettek rá hatalmas műveltsége, nyelvtudása, irodalmi érzéke és tudományos ismeretei miatt. De mindez nem volt elég ahhoz, hogy sokáig megtartsa a hatalmat: 1001-ben a rómaiak fellázadtak ellene, s mire visszafoglalhatta volna a városokat, maláriában meghalt, mindössze 21 évesen. Magyarország szempontjából sem volt érdektelen uralkodó: jó viszonyt ápolt hazánk főnemeseivel, és része volt Szent István megkoronáztatásában.

Ötéves császár Kínában

A kínai Csing-dinasztia harmadik császára, Fu-lin – császári nevén Suncse – csupán ötödik évében járt, amikor 1643-ban, apja halálát követően a trónra került. Persze nem uralkodhatott egyedül, Dorgon mandzsu herceg és Dzsirgalang herceg gyámkodott felette. Az ő akaratuk érvényesült egészen 1650-ig, amikor Dorgon halálát követően a 12 éves Suncsének alkalma lett magához ragadni a tényleges hatalmat. Legfőbb csatáját az eunuchokkal vívta, akik mindenáron el akarták mozdítani trónjáról, de próbált gátat vetni a korrupciónak is, és mindent megtett, hogy többé ne ültessenek a nyakára egyetlen tanácsadót sem. Egész jól helytállt, a kínaiak emlékezetében toleráns császárként maradt meg, aki ráadásul kiélhette a tudomány és a csillagászat iránti érdeklődését is. 22 éves koráig uralkodott, mert a himlőből még az udvari orvosok sem tudták kigyógyítani. 

Női ruhában járó férfi, aki Vesta-szüzeket rontott meg

Az ókori Rómában 218-ban, 15 éves korában, anyja és nagyanyja mesterkedése következtében került a trónra Marcus Aurelius Elagabalus, aki nemcsak kora, de magánélete okán is botrányt kavart. Az akkori törvényeknek megfelelően nemcsak császár lett, hanem a napisten papja és Róma fő istensége is. Épp ezért kavart olyan nagy port kicsapongó életmódja és akkori szemmel furcsa szokásai: szeretett női ruhában megjelenni a város utcáin, a keleti vallási szertartásokat éppúgy kedvelte, mint a sajátjait, prostituáltakkal vette körbe magát, miközben időnként elcsábított egy-egy szekérhajtó fiút is. Emellett ötször nősült, sőt elvett egy Vesta-szüzet is, majd ugyanennyiszer el is vált. Tulajdonképpen pontosan úgy viselkedett, ahogy egy 15 éves kamasz, akinek hirtelen mindent lehet, ám a nép tüntetésekkel és zavargásokkal mutatta meg elégedetlenségét. 222-ben, négy év hancúrozás után végül ellenlábasai meggyilkolták, és unokaöccsét emelték a trónra.

Őrült Henrik énekelve csatázott

1415-ben VI. Henrik egyéves kora előtt vált félárvává. Anglia történetének legfiatalabb uralkodója lett, de döntéseket természetesen a régensi tanács hozott helyette, neveltetését úgy alakítva, hogy ezen később se akarjon változtatni. Nem is tört elő belőle sosem vasakarat, nem igazán értett a politikai csatározásokhoz sem. Figyelmét a vallásra összpontosította, de ez sem segített mentális betegségén. Amikor a franciák ellen elvesztették a százéves háborút, majd az a pletyka kezdett terjedni, hogy felesége mástól terhes, Henrik összeomlott. Másfél évig nem szólt egy szót sem és nem mozdult ki az ágyából, így a rózsák háborúja idején lemondatták, és a yorkok foglyul ejtették. Egy évvel később ugyan kiszabadult, de ekkorra elméje már teljesen elborult, csak énekelgetett, miközben körülötte, érte, az országáért folyt a csata. Következő elfogatását már nem élte túl, a Towerben halt meg ötvenéves korában.

Lánycsecsemő a trónon

Stuart Mária 1542-ben, egyhetes korában lett királynő apja váratlan halálát követően. Nőnemű lévén azonnal férjet kezdtek keresni számára, és komoly tülekedés alakult ki a hatalomvágyó angolok, skótok és franciák között. Végül az utóbbiak győztek, és Mária hatéves korában II. Henrik francia király udvarába került, ahol tízévnyi nevelés után hozzáadták II. Ferenchez. A házasság a férj halála miatt csak rövid ideig tartott, így Mária visszakerült Angliába. Ott még nehezebb évek vártak rá: folyamatosan lázadtak ellene, következő férje társuralkodó akart lenni, ezért Mária hívei megölték, aztán második férje, Bothwell szó szerint elraboltatta és úgy kényszerítette házasságra. Végül Mária megtört a lázadások súlya alatt, és fia, Jakab javára lemondott a trónról. Az anya reményekkel telve menekült unokatestvéréhez, I. Erzsébet angol királynőhöz, aki viszont 19 évig fogságban tartotta. A folyamatosan küzdő Máriát lázadás miatt Erzsébet fejeztette le 1587-ben. Ennek ellenére Mária vérvonala fennmaradt, olyannyira, hogy tőle származik az összes skót, 1603-tól minden angol, 1707-től pedig mindegyik brit uralkodó.