Nyakunkon a jó idő, ilyenkor nemcsak a könnyű ruháink közül válogatunk, de a szőrtelenítési módszerek között is. Mindenkinek megvan a maga jól bevált módszere: hagyja szabadon nőni, aminek nőnie kell, kurtítja, borotválja, epilálja, gyantáztatja. Felnőttként folyamatosan variálhatunk közöttük, hiszen mi döntünk a saját testünk felől. Az elvárások halmazát – fakadjanak akár belülről, vagy érkezzenek kívülről – megtanuljuk kezelni, és egy idő után szabadon vállalni merjük saját döntésünket és testünket egyaránt. De mi lesz a gyerekekkel?
Heti kérdésünk így szól: Szőrtelenítsen-e egy gyerek?
Mikortól számít cikinek a szőr?
Már megszületésükkor meglepetést tudnak okozni a csecsemők. Több születik közülük sötét pihével borítottan – szaknyelven ez a lanugo –, homlokán, hátán is mintha kis pamacsok díszelegnének. Ezek az első pár hétben lehulló szőrök és a magzatmáz védik a méhben a baba bőrét a kilenc hónapnyi magzatvízben ázás káros hatásaitól. Persze a lanugo színe, hossza, sűrűsége mindenkinél egyedi. A későbbi években az egész testet borító piheszőrök szintén védenek a környezeti hatásoktól, segítenek elvezetni az izzadságot, s úgy általában semmi bajunk velük. Tudjuk, hogy ott a helyük, és maximum azokat a gyerekeket éri emiatt inzultus, akiknek pihéi sötétebbek, erősebbek a megszokottnál. Tízéves kor körül aztán beindul a kamaszodás, a pihék közt szőrszálak ütik fel a fejüket, a gyerek pedig elkezd azon gondolkodni, mihez kezdjen velük.
Nem vagyok olyan, mint a többiek
Elképesztő a nyomás egy fiatal lányon a nyár közeledtével. Ezernyi helyről kapja az egymásnak olykor teljesen ellentmondó információkat: a szülei szerint teljesen rendben van a kinézete, az osztálytársai közül kettő borotválkozik, a tanárnő ezt határozottan ellenzi, de a barátnő már tavaly is gyantáztatott. A fiúk csak nevetnek, azon is, aki szőrtelenített, ezzel felvállalva egy nagylányos szerepkört, és azon is, aki pontosan úgy néz ki, mint fél évvel ezelőtt, csak közben valami megváltozott a levegőben. Megindultak a hormonok, növekszenek az apró mellek, elrejtőznek a pocakok, a gyerekek pedig szoronganak emiatt, és egymás testén próbálják lemérni, mennyit ér a sajátjuk. Mi sem könnyebb, mint valami egyértelműt elővenni, nevezetesen a szőrkérdést.
A cikk az ajánló után folytatódik
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Minden korban mást jelképez
Szülőként teljesen tanácstalanok lehetünk ebben a kérdésben, hiszen a mai gyerekeknél jóval korábban érkezik el a kamaszkor, s vele az ilyen problémák is. Nagyszüleink, szüleink idejében még elképzelhetetlen lett volna a szőrtelenítésről beszélni, tabutémának számított, ráadásul volt egy olyan üzenete, hogy aki elkezdi, az kacérkodik az ismerkedéssel, a szexualitással, tehát „olyan” lány – s itt az „olyan” kifejezetten negatív töltetű szóként jelent meg. A mi fiatalkorunkban már lazultak a szabályok, és senki sem botránkozott meg mondjuk egy tizennégy éves, szőrtelenítő lányon. Manapság viszont kilenc-tíz éves kislányok érdeklődnek, mennyire fáj a gyantázás, s vajon térdig szőrtelenítsék a lábukat, vagy azon felül is? A torontói Sugarmoon Salonba nyolcéves kislányok érkeznek az anyukájukkal, hogy bőrbarátként hirdetett cukorgyantával szabadítsák meg őket a karukon levő szőrszálaktól. Kevés kivételtől eltekintve lányaink a közösségi oldalakon, magazinokban, filmekben, de a sportközvetítéseken is csupa olyan nőt látnak, akiken nincs egy szál oda nem illő szőr sem. Ez részben annak köszönhető, hogy a szőrtelenített testről lekerült a stigma, s annak is, hogy a jelenlegi trendek szerint a sima bőrfelület egyet jelent az igényességgel. Az a kiskamasz pedig, aki szeretne megfelelni az elvárásoknak, már nagyon hamar meg akarhat szabadulni a pihéitől, vagy a kamaszkorral érkező szőrszálaktól.
Kínzó kérdések, válasz nélkül
A legnagyobb kérdés persze az marad, hogy valóban szükség van-e erre az egészre? Mikortól szőrteleníthet egy serdülő korú lány, egyáltalán kell-e neki? Ismeri-e a vele járó kockázatokat, úgy is mint bőrgyulladás, szőrtüszőgyulladás, fertőzés, sebhelyek, fájdalom? Tanítsuk meg, hogyan erősítse meg az önbizalmát a kortárs nyomással szemben, vagy adjuk be a derekunkat? Ha az utóbbira voksolunk, milyen módszert válasszunk? Képesek vagyunk-e felvállalni a saját véleményünket, és nem versenybe bocsátkozni a többi lányos anyával? A válasz nagyban függ attól is, mi hogyan viszonyulunk saját testünkhöz, mi mennyit szőrtelenítünk, úgy gondoljuk-e, hogy csak a sima bőr lehet ápolt. Megijedünk-e attól, ha szőrösödni kezd a gyerekünk, vagy teljesen természetesnek találjuk? Mit kezdünk a változó teste miatt érzett félelmeivel? Szigorú szülő szerepkörből tiltunk meg minden nagylányos hóbortot, vagy rá bízzuk a döntést? Mesélünk-e neki arról, hogy bizonyos népcsoportok tagjainál a pihék is jól láthatóak sötét színük miatt, ez mégsem betegség, vagy bármi rossznak a jele? El tudjuk-e fogadni magunkat, a gyerekünket, a többi embert úgy, ahogy van? Beszélgetünk-e arról, hogy ki mitől érzi szépnek magát, melyik kultúrában mi a szokás, hogy az egészség, a bőr jólléte sokkal fontosabb annál, mint hogy mit mondanak mások? Képesek vagyunk-e elfogadni, figyelembe venni a gyerekünk véleményét? S ha igen, szabunk-e ennek korhatárt?
És te mit gondolsz? Szőrtelenítsen egy gyerek?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
