A legtöbb várandós nő életét megkeseríti az első trimeszter során gyakran előforduló hányás és szédülés, mely kellemetlenségek leggyakrabban felkelés után jelentkeznek, ezért kapta a jelenség a köznyelvben a reggeli rosszullét nevet. A néphiedelem régóta úgy tartja, hogy ezek a bosszantó tünetek annak a jelei, hogy a bennünk növekvő magzat egészséges. A ScienceNews beszámolója szerint amerikai kutatók tudományosan is alátámasztották ezt a feltevést.
Az amerikai Országos Egészségügyi Intézet (NIH) által végzett kutatás egyértelműen azt bizonyítja, hogy kisebb eséllyel vannak veszélyben azok a terhességek, melyek korai időszakában hányás és szédülés tünetek jelentkeznek az anyánál. Az intézet munkatársai egy korábbi felmérés eredményeit használták fel, mely azt vizsgálta, hogy a kevesebb aszpirinhasználat csökkenti-e a vetélés kockázatát olyan nők esetében, akik korábbi terhességük alatt már egyszer elveszítették gyermeküket. A vizsgálatban részt vevő mintegy nyolcszáz hölgy naplót vezetett várandóságuk második és nyolcadik hete között, melyben pontosan feljegyezték, hogy mikor jelentkeztek náluk a rosszullét fentebb vázolt jelei. Ezt követően egészen a harminchatodik hétig egy havonta kitöltendő kérdőívbe jegyezték fel ugyanezt az információt.
A 797 szóban forgó terhességből végül 188 végződött a magzat idő előtti halálával. Az adatok összehasonlításával a tudósok úgy találták, hogy azon hölgyek esetében, akiknél várandóságuk első nyolc hetében szédülés és hányás lépett fel (vagyis a vizsgálat csoport 57,3 százalékánál) ötven százalékkal magasabb volt az élve születések aránya, mint azoknál, akik nem észlelték magukon ezeket a tüneteket. A felmérés figyelembe vette az olyan befolyásoló tényezőket is, mint a terhesség alatt fogyasztott alkohol mennyisége vagy a magzat esetleges kromoszómahibái.
A kutatók szerint munkájuk azért is egyedülálló, mert ebben a témában korábban még senki sem végzett ennyire átfogó, minden részletre kiterjedő adatokat feldolgozó kutatást. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy vizsgálataikból nem szabad általános érvényű következtetéseket levonni. Hiszen vizsgálatukban egyáltalán nem reprezentatív mintával dolgoztak, vagyis kisszámú alany válaszait elemezték, akiknek mindegyike veszített már el korábban magzatot. Továbbá a válaszadó hölgyek saját maguk rögzítették az általuk megfigyelt tüneteket, mely nem igazán felel meg a tudományos pontosságú mérés kritériumainak.
Mindettől eltekintve a tudósok egyértelműen úgy vélik, hogy biológiai összefüggés van a magzat egészsége és az első három trimeszterben élőforduló hányás és szédülés között. Egyelőre csupán feltételezésekbe bocsátkozhatnak az okokat illetően, azonban úgy vélik, talán egy, az evolúció alatt kialakult mechanizmus lehet a ludas a dologban. Szervezetünk a vázolt gyomorbántalmakat produkálva igyekszik rávenni minket arra, hogy változtassunk étrendünkön: növeljük a magas szénhidráttartalmú ételek bevitelét és kerüljük a magzat egészségére potenciálisan káros ételek fogyasztását.
Az is lehetséges, hogy hormonális hatások játszanak szerepet a szóban forgó összefüggésben. E szerint az elmélet szerint a terhességet veszélyeztető alacsonyabb hormonszint tehet róla, hogy kevésbé érezzük magunkat rosszul áldott állapotunk alatt. Mindenesetre a vázolt kutatás megnyugtatóan hathat mindazon kismamák számára, akiknek már kezd nagyon elegük lenni a folyamatos hányingerből és émelygésből, hiszen bizakodásra adhat okot a tudat, hogy a kényelmetlenségek annak jelei, hogy minden rendben van odabent az anyaméhben.
A kutatás vezetője, dr. Stefanie N. Hinkle igyekszik hangsúlyozni, hogy azok az anyák se ijedjenek meg, akik esetleg nem észlelik magukon a rosszullét tüneteit. Minden terhesség más, és az, hogy nem jelentkeznek náluk ezek a feltelezett védelmi mechanizmusként funkcionáló bajok, még korántsem jelenti azt, hogy veszélyben forogna a születendő gyermekük élete.
