Előfordul, hogy ha valakit – például egy politikust – hímsovinizmussal vádolnak, azzal védekezik, hogy hiszen neki lányai vannak, azaz nem lehet előítéletes a nőkkel szemben. Vajon van-e igazság mindebben? Egy nemrég megjelent, nagyszabású brit kutatás – melyről a Psychology Today online hasábjain olvashatunk – eredményei szerint lehetséges.
Jobban odafigyelünk a nőkre, ha lánygyermeket nevelünk?
A felmérésben az Oxford Egyetem munkatársai az egész szigetországra kiterjedően vizsgálták a férfiak hozzáállását az ellenkező nemmel kapcsolatos sztereotípiákhoz. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az adott alany mennyire ért egyet azzal az állítással, hogy egy családon belül a férfiak dolga a pénzkeresés, a nőknek otthon kell maradniuk a háztartást vezetni és a gyerekeket nevelni. Érdekes módon az eredmények azt mutatták, hogy azok a férfiak, akiknek lánygyermekük van, kevésbé konzervatívan gondolkodnak a nők társadalmi szerepével kapcsolatban.
Persze korántsem volt ennyire egyszerű és egyöntetű a minta. A felmérések azt mutatták például, hogy azok az apák, akiknek a lánya(i) 6-10 éves(ek) vagy 11 év felett van(nak), hajlamosabbak a tradicionális szerepmintáktól eltérően látni a kérdésben, míg az 5 év alatti lánygyermek(ek)el rendelkező férfiak körében már nem mutatható ki markánsabb eltérés. Ennek természetesen az lehet a nyilvánvaló oka, hogy minél több időt töltenek lánygyermekük társaságában, annál jobban megértik a férfiak a női gondolkodást, így annál inkább szimpatizálnak velük. Talán kevésbé meglepő, hogy az anyák gondolkodásmódját ebben a kérdésben egyáltalán nem befolyásolja, hogy van-e lánygyermekük.
A témában mindazonáltal számtalan megválaszolatlan kérdés maradt. Amerikai felmérések például azt mutatják, hogy a lányos szülők (legyen szó anyákról vagy apákról) inkább voksolnak a republikánus (vagyis konzervatív) jelöltekre, mintsem a demokratapárti (liberális) politikusokra, míg a lánytestvérrel rendelkező férfiak esetében is gyakoribb a jobboldali szavazók aránya. Ezt magyarázhatjuk természetesen az amerikaiak és a britek közti kulturális különbségekkel, hiszen a két vizsgálat teljesen eltérő földrajzi környezetben született. Mindenesetre jóval több információra van szükség, mielőtt a témát érintő komolyabb fejtegetésekbe kezdhetnénk.
Ezért sem lehet azt mondani – bár kétséget kizárólag vannak statisztikai összefüggések –, hogy a lányos apák kevésbé lennének hajlamosabbak a szexizmusra, mint gyermektelen vagy fiúgyermekes társaik. Érdemes felhoznunk ez ügyben azokat az eseteket, mikor egy adott személy lenézően viselkedik mások lánygyermekeivel szemben, míg a sajátját mindennél többre becsüli. A faji és nemi előítéletek gyakran csoportok és nem egyes individuumok ellen irányulnak – ezért sem egyszerűsíthető le ennyire ez a kérdés.
