Túl vagyunk megint a tanévzáró ünnepség mintegy két és fél órás procedúráján. Egy szavam sem lehet, mivel a gyerekeim egyházi iskolába járnak, kényelmesen, a nagytemplom hűvösében ülve tudtuk végighallgatni a maratoni eseményt. Eddig.
Szeptembertől viszont vége lesz a jó világnak, a lányom iskolát vált, és a jó nevű intézményhez sajnos egyetlen templom, de még egy árnyas stadion sem tartozik, ami képes lenne elnyelni a diák- és szülősereget. Meg is érdeklődtem rögtön a beiratkozáskor, hogy mi a helyzet az új intézményben az évzárókkal. A szörnyű gyanúm beigazolódott: igen, 36 fokban, a napon állva tartják, de próbálnak sietni, egy óra alatt végeznek is. Idén elég izgalmasra sikerült, hatan ájultak el közben, habár próbálták a kezdést minél későbbi időpontra tolni.
Engem ezzel kapcsolatban két dolog kezdett el érdekelni: vajon lezárul-e a tanév csinnadratta, de főleg a gyerekek napon ácsorogtatása nélkül is, és (lelövöm előre a poént) bizonyítékokat találtam rá, hogy igen. A másik pedig, hogy vajon mi kényszeríti rá az iskolákat, hogy ennek ellenére mégis kiállítsák a napra a diákokat egy órára, természetesen víz és kalap nélkül, holott ettől az egy alkalomtól eltekintve soha, senki nem tenne ilyet a gyerekével.
Rövid közvélemény-kutatásom eredményeként kiderült, hogy az iskolák egy (kisebb) része igyekszik mérsékelni a gyerekszivatást az évzáró ünnepség ürügyén. Van, ahol a lépcsőházban állva tartják, van, ahol kibérelnek az alkalomra egy szomszédos, nagy befogadóképességű termet, sőt olyan iskoláról is hallottam, ahol jó volt az az évzáró az osztálytermekben ülve is, az iskolarádión át hallgatva az ünnepi műsort.
Utóbbinak elmaradhatatlan része volt persze az állami fejlesztések felsorolása, úgy is, mint a második emeleti vizesblokk felújítása, lehetőleg téglánként megemlékezve az eseményről. Meg persze a kötelező beszéd, versek, énekkar, meg a kitűnő tanulók jutalmazása. De hát nem kell panaszkodni, ülnek, nem? De.
Láss csodát, még olyat is meséltek, ahol közös sütögetéssel, bulival zárták le a tanévet, igaz, ez nyilván nem egy nyolcszáz gyereket befogadó iskolában történt, sokkal inkább egy kis létszámú alternatívban.
Sok iskolában legalább az évnyitót próbálják emberbarát módon megoldani: az első nap reggelén, nyolc órától nyolc harmincig tartják, ilyenkor azért ritkán van még/már 36 fok). Utána mindenki lecserélheti az ingét valami lazábbra, és folytatódhat a nap az osztályfőnöki órákkal.
Ezek voltak a magyarországi üdítő példák. Jó, hát egyik sem egy Depeche Mode koncert, inkább ezek is kissé lehangolóak, de kit érdekel, ha utána viszont kezdődik a vakáció?
Na, de nem kezdődhetne meg a vakáció ilyen szocialista típusú seregszemle nélkül? Miért van mindig olyan érzésem, amikor végignézek az egyformába öltözött, a tűző napon egyenes sorokban kornyadozó gyerekeken, hogy a győztes kínai népi hadsereget köszöntik éppen? Lehet, hogy tényleg a rendszerváltás előtti időkből maradt itt a tanévzáró ünnepség intézménye?
Megkérdeztem tehát a külföldön élő ismerőseimet, hogy náluk mi a helyzet az évzáró ünnepséggel.
Anglia: NINCS
Angliában élő barátnőm válaszát szó szerint közöljük, annyira kifejező. „Eszük ágában sincs évnyitózni, évzárózni. Sőt, az értékelést is kb. 3-4 héttel hamarabb hazaküldik egy zárt borítékban, hogy a szülőknek legyen idejük találkozni a tanárokkal. Külön imádom, hogy minden ilyen találkozón a gyerek is ott van. Nálunk max. a gyerekeknek vannak különösen izgalmas programok az utolsó nap, például délután már általában egy nagy bulit tartanak a szülők közreműködésével, segítségével. A gyerekek döntik el, hogy mit csinálnak, pl. a vízipisztoly csata a tanárokkal szuper népszerű.”
Hollandia: NINCS
A Hollandiában élő ismerősöm elmondása szerint hónyitó és hózáró ünnepségek vannak, évzáró, mint olyan, a gyerekei iskolájában nincs. Az utolsó nap délben hazamehetnek, és ennyi. Évnyitó az első iskolai napon van, rendes, utcai ruhában kimennek a gyerekek az iskola előtti parkba, egy nagy kört alkotva leülnek a fűbe, és eléneklik az iskola indulóját, ami egy Pharrell Williams szám átdolgozása. Az igazgató pár perces beszéddel megnyitja az évet, és van valami műsor is, általában a tanárok készülnek valami vicces előadással a gyerekeknek, máskor meghívnak valakit, tavaly például ragadozó madár bemutató volt.
Németország: NINCS
Barátnőm, aki Németországban járt gimnáziumba, azt mondja, nem emlékszik semmiféle évnyitóra vagy évzáróra. Érettségi buli viszont volt, az egész város végigkísérte az érettségizőket, közben söröztek, buliztak. Tulajdonképpen egy hatalmas Pride volt, és a végén mindenki beleugrott a tóba úgy, ahogy volt, ruhástól.
Románia: Tádám, VAN
Hát ezt nem részletezzük: seregszemle, ünnepi beszédek, vers, énekkar, legjobbak kiállítása a iskola elé, büszkeségeink. Tisztára, mint itthon.
Mi ebből a tanulság? Talán csak annyi, hogy az évzáró léte korántsem egy természeti törvény, más országokban simán megvannak nélküle. De ha ők igen, akkor lehet, hogy mi is azzal járnánk a legjobban, ha nem meghekkelni próbálnánk, hanem egyszerűen elfelejtenénk az egészet. Vagy van valakinek lelki igénye rá? Kommentelje oda a Facebookon!
