A legtöbb szülő így vagy úgy átvészeli az úgynevezett esti nyűgösség időszakát, de kevesen tudják, hogy mindez teljesen normális.
Persze, elméletben könnyű normálisnak tartani, hogy esténként elviselhetetlenné válik a csecsemő, egyfolytában „nyűgösködik” (határozottabb babák esetén ez valójában a torkaszakadtából ordítás szinonímája), és konstans anya mellén akar lógni, vagy épp beveszi, kiköpi, eszik két kortyot, visszakéri, és ez megy órákig.
A valóságban ilyenkor még a legtájékozottabb anya is elkezdi keresgélni az okokat a baba viselkedése mögött – fáj valamije? Beteg? Vagy „csak” a hasa fáj? Adjunk neki hasfájás elleni cseppeket? Anya evett valamit, ami átjutott a tejbe, és attól fáj a hasa? Nem kellett volna tejet inni, kávét inni, babot enni? Vagy inkább arról van szó, hogy kevés az anyatej, és éhes szegény?
Valójában a legtöbb esetben egyik sem a fentiek közül: csupán egy teljesen normális jelenségről van szó, amit a tudomány cluster feeding-nek, azaz kb. sorozat-etetésnek nevez.
Milyen sorozat?
A kifejezés arra a viselkedésre utal, amikor a csecsemő egyes napszakokban több időt hagy ki egy-egy etetés között (ha mázlink van, akkor ez éjszaka történik, de vannak babák, akik inkább délelőtt nyugisabbak), míg más napszakokban igen gyakran akarnak enni. Általában a gyakori evéseket estére csoportosítják a babák – ez azt jelenti, hogy az amúgy 2-4 óránként etethető csecsemőnk most félóránként is kitalálhatja, hogy mindjárt éhen veszik. Ha mázlink van, a baba ezzel feltankol egy időre, és az esti feszkót egy hosszabb (mármint csecsemőhöz képest hosszabb, tehát mondjuk négyórás) alvás követheti – de lehet, hogy ehhez az kellett, hogy este hattól tízig egyfolytában szoptattuk.
Ez akkor is rettenetesen frusztráló, ha csak ez az egy gyerekünk van, és semmi más dolgunk nincs, mint azt az egyet szoptatni és nyugtatgatni. Még frusztrálóbb, ha van még pár idősebb gyerekünk, vagy olyan férjünk, aki elé oda kell tenni a meleg vacsorát, kutyánk, akit le kell vinni este, vagy bármi egyéb teendőnk.
Még nehezebb, ha a többi családtag tőlünk várja, hogy megnyugtassuk már a babát, azt sugallják, hogy anya csinál valamit rosszul, talán kevés a teje, vagy ideges és az ragad át a babára, vagy a babának van fel nem ismert ételallergiája, vagy más betegsége. Ilyenkor az ember vérmérséklettől függően egyre jobban aggódik, vagy dühös lesz, és az sajnos igaz, hogy ha mi magunk ki vagyunk borulva, akkor nehéz megnyugtatni egy síró csecsemőt.
Tehát fontos, hogy észben tartsuk: az esti nyűgösséggel párosult, nevetségesen gyakori szoptatási igény az újszülöttkor normál velejárója.
Kevés a tej?
Ha a baba súlya szép fokozatosan nő és rendszeresen van széklete, akkor az anyatej sem kevés neki. A gyakoribb esti szoptatási igény nem indokolja, hogy kiegészítésképpen tápszert adjunk a babának – igaz, akkor nem kell annyit szoptatnunk, de ezzel nem oldottuk meg a problémát, a tápszeres babák is nyűgösködnek esténként, csak nem a mellünkön lógva.
Ha kevésnek érezzük a tejünket ilyenkor, arra is van magyarázat: az anyatej hajnalban és reggel hígabb, több vizet és cukrot tartalmaz, míg este inkább zsírosabb, töményebb – kevesebb helyet foglal, így kevésbé duzzadtak a mellek, de attól még nem kevés bennük a tej. Az előfordulhat, hogy este lassabban jön a tej a mellünkből, ez pedig egyes, türelmetlenebb babák számára frusztráló lehet.
Hogyan bírjuk ki?
Magyarázzuk el magunknak és az összes családtagnak, hogy ez normális, és hogy ez el fog múlni. Az esti nyűgösség és a „sorozatevés” az újszülöttkor velejárói: 2-3 hónapos korban ezt abbahagyják a csecsemők. Tehát most pár hétig egy nyűgös baba sorozatszoptatásával fogjuk tölteni az estéket, amíg gyermektelen barátaink kézműves söröket iszogatnak romkocsmákban – de ez csak egy rövid, átmeneti időszak az életünkben, és fogunk még mi is vácrátóti félbarnát szürcsölni a Ligetben (vagy ami épp divatos lesz). Persze, 2-3 hónap iszonyú hosszúnak tűnik, ha még csak az elején tartunk, de egyszer annak is vége lesz, megígérjük. Jó, ha mindezt elmagyarázzuk családtagjainknak is, megértésüket és segítségüket kérjük.
Az esti sírás ellen számtalan tippet találhatunk a neten és az ismeretségi körünkben is - ami jól mutatja, mennyire mindennapos problémáról van szó.
Nekünk ezek váltak be (a „bevált” persze csupán annyit jelent, hogy némiképp elviselhetőbbé tette a helyzetet):
- Hordozókendő. Már az első gyerekünknél is bevált az esti kendős séta: a kendőben aludt egy rövidet a bébi (30-40 percet), addig csend volt, és anyának is jót tett némi friss levegő. A második gyereknél arra jó a kendő, hogy a kisbabát belekötve szabaddá válik a két kezünk, így tudunk mondjuk vacsorát adni, mesét olvasni a nagyobb gyereknek két szoptatás között.
- Hang. A babák szeretik a monoton zúgást, vagyis a fehér zajt, mivel az anyaméhben is ahhoz voltak szokva. Ezt előidézhetjük hangos susogással (de tényleg hangosan kell a baba fülébe susogni), porszívóval, hajszárítóval, végső kétségbeesésünkben elvihetjük a babát egyet autózni, de a neten is kereshetünk fehérzajt, itt van mindjárt tíz órányi.
- Segítők. Ha anya több órán át a szoptatósfotelhez van szögezve, akkor nem árt, ha van a közelben egy másik felnőtt. Aki szórakoztatja a nagyobb gyereket, neadjisten bevisz anyának egy szendvicset, innivalót, vagy épp átveszi az őrjöngő csecsemőt, amíg anya lezuhanyozik.
- Babamasszázs. A babamasszázsnak nem a profi verzióját űztük, csak néhány, a védőnőtől tanult mozdulatot variáltunk – a baba szerette, de mondjuk ezzel csak néhány perc nyugalmat lehetett nyerni.
- Hurcolgatás. Ez alatt nagyjából azt értjük, amikor apa a vállán döcögtetve hurcolta a babát a lakásban fel-alá, felváltva dúdolgatva Brahms altatódalát és a Kis Vukot. A „bevált”itt annyit jelent, hogy mindez egy időre tehermentesítette anyát, aki addig le tudott zuhanyozni vagy megehette a vacsoráját.
- Idő. Az esti nyűgösség és a gyakori esti evés a babánk két és fél hónapos koráig tartott, ahogy a szakirodalom megjósolta.
Önnek vannak tuti tippjei esti nyűgösség ellen? Ne hallgassa el!
