Még tinédzser voltam, amikor egy ismerős lányról hallottam, hogy korombeliként egyszer csak fájdalmai lettek, bevitték a kórházba, és egy babát szült. Mindenki megdöbbent, mert sem ő, sem a szülei nem tudtak arról, hogy terhes lett volna. Mindig is kis duci lány volt, a kerek hasa senkinek nem tűnt fel. Az ő esetében még valahogy meg lehet magyarázni, hogy miért nem vehette észre, mert hát ilyen fiatalon, ha voltak is gyanús jelek, biztos nem tudta, hogy ezek terhességre utalnak.
Aztán sokáig nem is hallottam ilyesmiről, mígnem egy estén véletlenül egy műsorra akadtam, ahol olyan felnőtt, olykor többgyerekes nőket mutattak be, akik a szülés pillanatáig nem is sejtették, hogy babát várnak. A furcsa az, hogy akármennyire is hihetetlen, hogy valakinek 9 hónapon át nem tűnik fel egy terhesség, az egyes történetek között egészen sok a meggyőző. Mert nyilván máshogy viszonyul például a jelekhez az, akinek már három orvostól van papírja arról, hogy sosem lehet gyereke.
Volt, akinek megvolt a havi vérzése, csak egy pár kilót hízott, de igazi, nagy hasa nem lett még a kilencedik hónapban sem (ezt fotóval igazolták), eljárt szórakozni, dolgozott, aktíván élt, mígnem egyszer csak rosszul lett, erősen görcsölni kezdett. Egy másik nő, akit bemutattak, eleve erősen túlsúlyos volt, s mivel már jó pár hónapja szakított barátjával, a szinte kibírhatatlan hasi görcsölésekor és vérzéskor is csak egy erősebb menstruációra vagy valami betegségre gondolt.
Körbenéztem hazai fórumokon, és lám, az amerikai dokufilm sorozatot akár itthon is leforgathatták volna, mert bizony, több olyan esettől is olvastam, ami filmbeillő. Például valaki mesélte, hogy a vesegörcsös nőhöz kihívott orvos már mire kiért, egy újszülöttet talált a panaszos karjaiban vagy volt olyan is, aki ötven kilósan, lapos hassal, gyomorgörccsel ment orvoshoz, és végül, ott, helyben egy egészséges, érett csecsemőt szült.
Nyaralni ment a pár, családként tért haza
A német sajtóban a minap olvastam egy konkrét esetről, amelyben a most 41 éves Regina Otten elmesélte, hogy anno 29 évesen hogyan is derült ki, hogy rejtett terhessége van.
Huszonéves volt, amikor először teherbe esett, de elvetélt. Akkor lelkileg nagyon megtört, és a teste is megsínylette az esetet: vérzése rendszertelenné vált, hízott, a gyakori rossz közérzet és a fáradékonyság, a fejfájás - melyek a kezdeti terhesség gyakori velejárói -, nála mindennaposak voltak. Testalkata nem is vékony, nem is „megakövér”, ahogy ő definiálta magát.
De mégsem fedezett fel sosem a terhességre utaló tipikus golyó hasat, „csupán” csak valamivel keményebbnek érezte. (Vajon miket gondolt, hogy hirtelen megizmosodott?) Aztán a téli mínuszokból elutaztak párjával a napsütötte Tunéziába kikacsolódni. A repülőgép személyzete sem látta indokoltnak, hogy a nőt miért ne engedné fel a gépre, pedig, ha tudták volna, hogy egy héttel később szülni fog!
Ez a nyaralás nem úgy sikerült, ahogy eltervezték. Már az érkezéskor egye rosszabbul lett Regina. A hasa görcsölt, keményedett, a dereka is fájt, azt gyanította, hogy a hotel medencéjének hűvös vizétől hólyaggyulladása lett. Miután minden nap csak rosszabb lett az állapota, végül a párja szólt a hotel orvosnak, aki azonnal egy közeli klinikára küldte őket. „Azt gondoltam, hogy a veséimmel van baj, és egyáltalán fogalmam sem volt, hogy ezek szülési fájdalmak” – mondta.
Amikor az ultrahangos vizsgálatra került sor, az orvosok hirtelen felugrottak és izgatottan kiabálni kezdték, hogy „Bebe, bebe!”és szaladtak ki a váróterembe az apához, aki automatikusan hárított: „Nem, nem csak hátfájás”. Ezt már Regina nem is hallhatta, mert időközben elaltatták. 11 órakor érkeztek a kórházba, 11.28-kor megszületett a babájuk.
Regináké nyaraló párként érkeztek Tunéziába, és háromtagú családként repültek vissza otthonukba. Mindketten nehezen fogták fel, mi is történt velük. Izgalmakra adott okot például az is, hogy Regina is élte a fiatalok életét, eljárt szórakozni, dohányzott, néha ivott alkoholt és a nyaralásig végig dolgozott, de szerencsére nem lett baja a gyereknek. A családot értesítve természetesen a friss nagyszülők is valamiféle sokkot kaptak, de persze örültek a hírnek. Így, amíg Regináék a hivatalos papírokat intézték, hogy visszatérhessenek Németországba, a nagyszülők bevásároltak, megvettek minden szükséges babakelléket, és még Regina munkahelyén is jól reagáltak a hírre, miszerint hétfőn mégsem megy be dolgozni, mert közben anya lett.
Egy évvel később minden gond nélkül visszament korábbi munkahelyére részmunkaidős állásba. Kai most 12 éves, és ahogy anyukája mesélte, azzal szokott dicsekedni, hogy ő bizony Afrikában született.
Az esély: 500:1
Aki már volt terhes, nagyon nehezen tudja elképzelni, hogyan képes rejtve maradni egy terhesség. Eléggé felfoghatatlan, hogyhogy nem volt semmi fura tünetük, hiszen a terhesség nem szokványos testi, lelki változásokat eredményez, még ha a tipikus kellemetlen tünetek (pl. hányás) el is maradnak, az érzelmi változások, a hormonok játéka hónapokig kitartanak.
Ha maradunk annál az opciónál, hogy pl. volt havi menzesz, vagy sokszor kimaradt, így nem volt gyanús kilenc hónapon át sem, vagy a már eleve túlsúlyhoz képest nem volt számottevő a baba miatt súlygyarapodás, akkor is biztosan megnőttek a mellek, fáradékonyabbá váltak, és ami a legfelfoghatatlanabb, hogy hogyhogy nem volt fura, hogy valami mozog a hasukban? Már a 16. héttől lehet érezni magzatmozgást, ami a harmadik trimeszterben már olyan mértékű tud lenni, hogy az még véletlenül sem összetéveszthető egy gyomorkorgással vagy bélmozgással. Vagy ha annak hiszik, az már olyan kóros, hogy csak amiatt is orvoshoz kellett volna fordulni.
A rejtett terhesség a statisztikák szerint mégsem olyan ritkán fordulnak elő, mint hinnénk. Egy berlini felmérés szerint, minden ötszázadik terhesség rejtve marad, vagyis a kismama csak a terhesség végén, sokszor a szülési fájdalmak beindulásával szembesül állapotával. 27 ezer kismamát kérdeztek, akik között 65 csak a 20. hét után fedezte fel másállapotát, többen csak a szülés előtti pillanatokban. Nagyrészük stabil párkapcsolatban élt, csak egyharmaduk nem volt még sosem terhes előtte, és a megkérdezettek fele középfokú végzettségű volt legalább.
A magyar orvos tapasztalata
Megkérdeztünk egy magyar szülész-nőgyógyász doktornőt, mit gondol a hasonló esetekről, tényleg lehetséges-e ez. Ő úgy gondolja, valóban lehetnek annyira extrém esetek, amikor ilyesmi előfordulhat. Viszont azt is elmondta, az ő kórházi prakszisukban is rendszeresen előfordul olyan, hogy TB biztosítással nem rendelkező, 50 kilós, hajszálvékony nők jelennek meg görögdinnyeméretű hassal, és közlik azt, hogy görcseik vannak - majd szülnek egy érett csecsemőt. És váltig állítják, hogy fogalmuk sem volt róla.
Mivel az ilyen esetekben a nőknek gyakorlatilag sosincsen tébéje, ilyenkor, ahogy elmondta, többnyire inkább arra szoktak gondolni, hogy valamiféle trükközésről van szó. A TB az ilyen, ambuláns vészhelyzeteket finanszírozza ugyan, de ha ugyanez a nő végigcsinálta volna a terhesgondozást, biztosítás nélkül ki kellett volna fizetnie a terhesgondozás, az ellátás és a szülés költségeit is.
Az önök környezetében is volt ilyen eset? El tudják képzelni, hogy észrevétlenül kihordjanak egy terhességet?
